Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

104 KISS feat 'végezini. így — e módszerbeli meggondolás alapjain — csak anra szorítkozom, hogy megállapítsuk: Pannóniában az egymást 'követő történeti korszakokban élő népességek milyen fajtaegyüttiasekből itdvődtek össze. Ezek korszakonkénti egymáshoz viszonyított arányainak részletes egybevetésére részint az anyag alacsony mennyiségi és minőségi reprezentációja, részint az ilyen 'jellegű feldolgozások hiánya miatt nem térhetek ki. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a tipológiai összehasonlítást a későbbiekben Ibiostafisztikai elemzésekkel való továbbfinomítáisáft is szükségesnek látom. Pannomia lie. IV — iu. XI. század 'közötti, korszakonlkénti Uípusegyütteseinek alakulását a 3. táblázat adja. A fenti képből kétséget kizáróan az állapítd) RÉGÉSZETI Az ú.n. kontinuitás kérdés felvetéséinek létjogosultságát elsősorban régészeti adaitok tették szükségessé. Eztért a kérdésire adandó válaszoknak az egyéb jiéllegű források korlátozott, s aligHalig bővíthető szalmával szemben az állandóan inclvekvő mennyiségű régészeti adatokra kell elsősorban támaszkodnia. Ugyanakkor az időrend kérdéséről szólva részben vázolt tények miatt nem térhetünk ki az egyes régészeti adatokra, Vagyis az egyedi jelenségekre, hiszen azok értelmezése az adott körülmények között meglehetősen önkényes lenne. Ezért elsősorban azokra a tényékre fordítunk figyelmet, amelyek a jelenségeket — feltételezhetőién — tömegükben képviselik, s így belőlük a tendenciákra lehet következtetni E meggondolásból először azt a szempontot veszem íigyeleimlbe, hogy a megismerési folyamatban mündig azt egyszerűbb ímegihatáro'Zini, hogy egy adott fogadóim mi nem, minit azt, hogy mi. Ezíért neim azt a kérdést vizsgálóim, hogy kimutatható-e az esetleg továbbélő provinidialakosság, hanem azt: lehet-e Pannónia területén az V—

VI. században olyan népességhiányt megállapítani, amelyik feltételezhetővé, illetve szükségszerűvé teszi, hogy ott és akikor valamilyen népesség meglétével mégis számoljunk. A történeti rekonstrukció jelenleg imég nem tart ott, hogy megközelítő képet vagy számot tudjon adni egy-egy terület korszakonkénti, в azon belül egy-egy adott időpontra megállapított lélekszámáról.

191 Emiatt kényszerülök egy olyan módszer alkalmazására, amely ha elvben igaznak bizonyul, akkor e kérdésbein 191 Győrffy (1960) 7. A honfoglalák lélekszámáról szóló becslések részletes felsorolásával. ATTILA ható ímeg, hogy Pannoniában a La Téne korszakitól a X—

XI. századig valamennyi időszakban a meditterán, nordifcus, alpi, Croimagmoin A és dinári fajta-együttesek a népességek öszszetevői voltak. A Gromagnon В típus Pannóniában a római időszakiban, a mongoloid típus az avar-kortól jelenik meg és válik a későbbi népességeknek egyik fényezőjévé. iMivel a rómiai-kori fajta^együlttesek hosszabb ideig voltak alapelemei a történeti populációknak, a róimai-Jkori népesség biológiai továbbélésének lehetőslége fennáll, die amig a népességeket alkotó fajta-együttesek arányának mennyiségi és minőségi reprezentatív értékelése, valamint biostatisztikai elemzésekkél való továbbfimoimítiása hiányzik, a római-kori lakosság továbbélése nem kielégítően bizonyított. FORRÁSANYAG legalább arányaiban helyesen eredményhez vezethet. Induljunk ki abból a meggoindoláslból, hogy a történeti múlt egy adott Időszakában egész KJárpált-rnedencét egy egységes kultúrájú lakosság népesítette be, amely a terület [természet-földrajzi adottságaiinak megfelelően, de az egész medence területén azonos földművelő, vagy állattartó életformában, többé-kevésbé azonos társadalmi szerkezetben élt. Egy szó val teljesen uniformizált, elméleti népességgel számolunk. Ennek a népességnek Kárpát-medencén belüli, (területegységeken való megoszlása egyenes arányiban kellett álljon az egyes területegységek kiterjedésével, és a természet-földrajzi körülmények életmódjukhoz való Viszonyával. Ez fordítva azt jelenti, hogy az egyes földrajzi tájak népsűrűségét begy- és vízrajz határozza meg. A lakosság homogén 'életmódját feltételezve, a területegysíéigenként létrejövő létesítmények (lakóhelyek és temetők) száima elvben arányos kell legyen a terület lakóinak számával. Ez abból következük, hogy több ember több jelenséget hoz létre, 'mint kevesebb ember, s így ezek később régészeti jelenségekké válva, utalhatnak az egykori népesség relatív számára. Ha felvetléssorozaitunk helyes, akkor az általunk felállított elméleti korszak összes jelenségegységónek (telep és tömető) topográfiai számát isimerve, ebből Kárpát-medence teljes népességéinek tájegységenkénti arányát meg lehet határozni. További kérdés tehát az: gyakorlatilag hogyan lehet megállapítani egy adott korszakon bélül adott területegységen belüli tájanként a lakosság egymáshoz viszonyított arányát, különös tekintettel arra, hogy jelenleg nem is-