Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

PANNÓNIA LAKOSSÁGÁNAK KONTINUITÁSÁRÓL 103 bevándorláskor; népesség csökkenésére a provincia feladása körüli időiszak eseményei között, a 'hun, keleti-gót, langoíbard és bolgár kivándoirláskoir került sor. E folyamait végső eredimlénye a terület lakossága számának növekedésiét eredményezte. A jelenségét megkísérlem elvi grafikonnal ábrázolni. (3. kép) A vízszintes, időtengelyre a 430—900 közötti időszak, a kor demográfiai adatai szerint, generációkra bontott időegységeit vettem fel. A függőleges, mennyiségi tényező tengelyére felvett éri Békék teljes egészükben elméletiek! A grafikonban a természetes népszaporulatot, annak évi, maximális 3 ezrelékes,

177 a grafikon időbeni adatainak arányaliihoz mérten elenyésző volta miatt, nem vehettem figyelembe. A jelen formájában teljesen elméleti jellegű grafikon aranyaiban csak azit fejezte ki, hogy 1. Pannónia sohasem maradt lalkosiság nélkül, 2. az időszakos kivándorlások ellenére az V—

X. századig a lakosság száma, a folyamat egészét (tekintve, növekedett, 3. a lakosság számának növekedésére csak a terület őslakosságának és a bevándorlók együttes élete mellett kerülhetett sor. A folyamat minőségi voltáról, vagyis arról, hqgy Pannónia területén az iu. V—

X. százaidban élt népességek biológiailag milyen nagy és kis fajtaegyülttesekböl tevődtek össze, egyelőre csak igen vázlatos képet lehet rajzolni. Ennek oka elsősoirlban az elmúlt félévszázad hiányos anyaggyűjtési módisziereilből származik. A teljes itemetők feltárásának még igényével sem fellépő régészeti feltartások során az embertani kutatás, akkori fejlettségi fokának megfelelően nem igényelte a teljes embertani anyag összegyűjtését, s így a mai embertani kutatás olyan kevés adattal rendelkezik,

178 hogy abból legfeljebb tendenciákat tud megmutatni, de a korszak összefüggő embertani történetének még vázlatát sem lehet adni. Miután hangsúlyoztam, hogy a terület embertana történetié igen röVid időnek számít biológiailag, s a inépvándorláskori állapotok megismeréséhez szükség van az előzményiek ismeretére, ezért kiindulásul a La Téne időszakot veszem, s végül egybevetésként a jelenlegi, XX. századi adatokat, miint a folyamat végső határesetét is felhasználom. Mivel Pannónia területére az de. IV. — iu. X. századra vonatkozóan az embertani adatok igen alacsony menynyiségi és ebiből következően minőségi értékűnek, nem áll módomban részletesebb vizsgálaté3. Táblázat. Рагапташа i.e. IV. — Lu. XX. század közötti népességeinek típus-együttesei m crB n a crA d mo ta tu eu—br KeMa-kor

170 + + + + + Intercisa

180 Brígetiü'

181 Keszthely— Dobogó

182 + + + -r+ 4 + + + 4 + -r A var-kor

183 _i_ + 1 1 + + 4 4 Kérpuszta

184 + + + + + + + SzékesíffeihérvárBikaszigét

185 + + 4 + + + 4 + Székesfehérvár— Sóstó

186 + + + + + 4 4 Székesfehérvár— Szára zrét

187 + + + + + + Székesifehérvár-Móri-út

188 + + 4 + 4 + + Veszprém

189 + + 4 + 4 XX. század

1 + + + + + + 4 177 Heberer — Kurth — Schwiedetzky — Roesing (1959) 49. 178 E

r

y—Kralovánszky—Nemeskéri (1963) 41-90. 179 Nemesikéri—Deák (1954) 147. 180 Nemeskéri (1954) 116. 181 Nemeskéri (1956) 45—46. 182 Nemeskéri—Harsányi—Lengyel (1964) 183 Nemeskéri (1955) 209. 184 Lipták (1953) 331. 185 Acsádi—Nemeskéri (1959) 505. 180 Acsádi—Nemeskéri (1959) 525. 187 Acsádi—Nemeskéri (1959) 536. 188 Acsádi—Nemeskéri (I960) 488. 189 Acsádi—Nemeskéri (1957) 445. 190 Bartucz (1943) 67; Nemeskéri (1943) 230.