Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Régészet - Kalmár, J.: Népvándorláskori sisakok

NÉPVÁNDORLÁSI SISAKOK oD körből a keleti gótok hozták

27

. Szarmata származás mellett szólnak a Trajánus-oszlop faragványai és a bosporusi sírkamrák falfestészete, valamint a szaloniki Galerius győzelmi ív reliefjei is. Ezt a feltevést nagymennyiségű ismert szarmata sír is alátámasztja. Azonban, ha a szarmaták hoztak is i. e. IV—

III. században vértezetet Elő-Ázsiából, ez a származás nem vonatkozhat a sisakokra is, mert a sisak a szarmatákhoz is ugyanazon ismeretlen központból kerülhetett.

28 Közelebb visz bennünket a problémák megoldásához a keresi fegyverlelet, továbbá több leletnek itt felhasználható darabja. Nagy számban találunk pántsisakokat pontos lelőhellyel és kronológiai adatokkal rendelkező leletben. A Tr aj anus oszlop farag ványain találjuk ábrázolva a szarmata harcos legrégibb fegyverzetét. Megfigyelhetünk itt 4 és 6 pántos sisakokat, részben rácsszerűen vízszintes pántokkal, továbbá olyan sisakokat is, amelyek csupán vízszintes pántokból tevődnek össze. Mindezeknél hiányzik az orrvas, de megtaláljuk mindegyiknél az arcvértet. Négypántos sisakokat figyelhetünk meg VIII. századi chotschoi falfestményeken, alacsony félgömbalakú haranggal

29

. A Trajánus oszlopon szereplő többpántos sisakokat megtaláljuk a későbbi délorosz kamennája babákon. Ezeken az orrvas megjelenését is megfigyelhetjük. Ugyancsak megjelennek a többpántos sisakfajták a déloroszországi I—

II. század fordulóján készült katakomba sírok falfestményein, különösen Keres és környékén. A Trajánus oszlop sisaktípusait követhetjük itt nyomon. A keresi emlékek világos képet nyújtanak a bosporánusiak korabeli fegyverkezési módjáról is, abból az időből, amikor a sisakformákat a szarmatáktól átvették. A Trajánus oszlop szarmata lovasainak kúpos sisakharangpántjait a tetőn köralakú tetőlemez fogja össze, alul pedig körülfutó homlokpánttal vannak ellátva. A pántok közötti felületeket kitöltő anyagról bővebben nem írhatunk. Lehetett ez vaslemez, vagy pedig bőrsapkának, a galeának egyik neme. Pántos sisakábrázolást találunk a szaloniki győzelmi íven is, amelyet Galerius császárnak 27 A. Götze: Ostgotisch© Helme und symbolische Zeitten. Maninus Bibi. 1903. Bdt 1. 121—123. 1. 28 G. Arendt: Der Nomadenhelm des frühen Mittelalters in Osteuropa. Waffenkunde XIV. 1935—36. 34. )1. Schubert

—Sildem: Die Frühmittelalterlichen Spaingenheüme. Waffenkunde IV. 1906. 205. 1. 29 A. Lecoque: Bilderaitlas zur Kunst- und Kulturgesheichte Mittelasiens, Berlin, 1925., 58. 1, 65. kép. a perzsákkal folytatott 293. évi hadviselésének emlékére állítottak. Szarmata fegyverzettel találkozunk itt is, a szarmaták a római 15. Részlet a Galerius ívről. Szaloniki. hadseregben szolgáltak. A sokpántos sisak a tetőn ülő nagyméretű gombbal a keresi sisak azonos másaként tűnik fel. (15. kép) Későbbi származású emlékeken is nyomon követhetjük a pántos sisakokat, mint pl. a leningrádi Eremitage egyik VII—

VIII. századi ezüst tálján, kúpos négypántos sisak vésett képét látjuk. Ilyen típusra enged következtetni az Attila-kincs egyik kancsóján ábrázolt lovas vitéz sisakja is. Ez az emlék a bolgár-török, déloroszországi hun-bolgár leletanyaghoz kapcsolódik, nem a dunai bolgárság hagyatéka. így követhettük nyomon kelet felé a mezőbándi gepida sisak útját az ősi szarmata sisak ábrázolásokig. Kétségkívül megállapítható, a pántos sisak déloroszországi őshazája, ahonnan szétterjedt nyugat felé is. A fej gondosabb védelmére irányuló igyekezet alakította ki ezt a kúpos sisakformát. A századokon át fejlődött formát a célszerűség diktálta. Igen előnyös sisakfajta volt ez, amennyi-