Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Régészet - Kalmár, J.: Népvándorláskori sisakok
84 KALMÁR JÁNOS ! erősítésére szolgáló nyílássor látható. (13. kép.) A sisak valószínűleg a római uralom idején kerül a Nílus völgyébe a szarmata csapatok révén 23 . A felső-egyiptomi Der el Medinah-nál talált sisakpéldány hatpántos. A kairói Egyiptomi Múzeum őrzi. A pántok az előbbihez hasonlóan sekélyméretű, középbordával vannak ellátva. A pántokat felül kerek tetőlemez zárja le, alul pedig a homlokpánt fogja össze. A pántok közötti felületeket ugyancsak vaslemezek töltik ki. A sisak alkatrészeit sűrűn elhelyezett szegecsek kötik egymáshoz. A homlokpántnak a szemek feletti részén csekély ívben kivágás látható, föléje szemöldökpánt van felszegecselve, amelynek közepéből orrvas ágazik lefelé. Az ' arcvértek ez esetben is csuklósan felerősítettek. A sisak az áll alatt szíjjal volt megkötve, erre mutatnak az arcvért belsejében lévő fülek. A sisakhoz négyszögletes, meghajlított vaslemezből való nyakvért is tartozik, amely szintén csuklósan kapcsolódik a sisak homlokpántjának hátsó részéhez 24 . Mindkét egyiptomi sisak IV. századi eredetű. A mezőbándi sisak kora a VI— VII. század, tehát ez a példány a típus fejlődésének egyik utolsó állomására helyezhető. Feltűnő eredményhez jutunk, ha a huzallal összerótt sisakok irányában terjesztjük ki kutatásunk területét. A Keres melletti ásatások folyamán kőfedővel lezárt, katakomba sírboltból két harcos csontváza és felszerelése került napvilágra. Az egyik váz lábánál korsó és egy vaslemez sávokból összerótt sisak, a váz mellett pedig kard és tőr feküdt. Ruhája háromszögű lemezekkel volt díszítve. Fejét háromszögű aranylemezekből álló koszorú díszítette. A leletanyagban volt még egy boszporánusi rézpénz, az I. vagy még valószínűbb, a III. századból 25 . A sisak csaknem félgömbalakú harangja 52 darab keskeny, egymásra helyezett hajlított vaslemezsávból van összeillesztve. A sávok a tetőn elkeskenyednek. A sisakharang felül és középen 2 mm. vastag vashuzallal van összefűzve. A harangtetőn hasonlóan vashuzallal ráfűzött nagyobb félgömbalakú oromrész helyezkedik el. A homlokpánt arcfeletti részére orrvas volt felszegecselve 26 . (14. kép) 23 Arendt: Der Nomadenhelm des frühen Mittelalters in Osteuropa. Waffenkunde. XIV. 29. 1. 24 K. H. Gittmann: Ein eiserner Spangemhelim in Kairo. Germania 1940. 54—58. 1. 25 G. Arendt: Beiträge zur Entstehung des Spangen hämisches. Ein altttürkischer Waffenfund aus Kertsch. Waffenkunde XIII. 49—65. 1. A sodronypáncél melléklet váltakozva préselt és szegecselt gyűrűkből áll. Az egyik sor gyűrűinek átmérője 11—15 mm., a másiké pe14. A keresi sisak, Moszkva, Tört. Múzeum. dig 9—13 mm. A sisakhoz tartozik még egy arcvért, bőrbélés nyomaival. A másik sisakpéldány 6 pántból összerótt. A pántok és a közöttük elhelyezett háromszögű lemezek primitív módon vashuzallal vannak összefűzve, ebben az esetben is. A vashuzal lapos, 2 mm vastag. A sisakharang tetejére tollbokrétatartó köpűvel ellátott kerek tetőlemez van ugyancsak vashuzallal felfűzve. A homlokpánt arcfeletti részén felszegecselt orrvas nyomai látszanak. A sírlelet jelentősebb darabja a lemezeit vértezet, két kardpenge maradványa keresztvasak nélkül, továbbá lándzsacsúcs, nagyméretű nyílhegyek és egy aranyöv-veret, illetve szíjvég. Arendt a leletet a II. századra helyezi, viszont a szíj vég a magyarországi avar emlékanyaggal mutat kapcsolatot, tehát mindkét sisak kora a VII. század közepére helyezhető. Ha a vas pántsisakok származását kutatjuk, úgy egybe kell vetnünk a különböző feldolgozások eredményeit, de különösen arra kell figyelmet fordítanunk, hogy hol jelentkeznek a típus legkorábbi példányai, továbbá, hogy az ábrázolások, mely terület felé mutatnak. A pántos sisakokat mind Lenz, mind Henning keletről származtatják. Schubert—Soldern az orosz steppét jelzi ős-szülőhelyül. Ebért bosporánusinak tartja. Götze úgy véli. hogy ezeket a sisakokat a bosporánusi kultúr26 Arendt: i. m. 49—66. 1. . *
