Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Régészet - Kalmár, J.: Népvándorláskori sisakok

74 KALMAR JÁNOS 1. Szentes-berekháti siisökrészletek. Szentesi, Múzeum. szayidéki gepida) sírmező leletanyagában szereplő három gepida sisak részlet. A sírmezőt Csallány Gábor tárta fel és közölte az Archeológiai Értesítő 1904-es évfolyamában.

1 A leletanyaggal jelen dolgozatunkban nem foglalkozunk, a Csallány-féle publikáció a lelet leírásán túl nem értékeli ki a leletanyagot, azokkal a lelettárgyakkal nem foglalkozik, amelyeket az alábbiakban vizsgálni szeretnénk. A 13. és 40. sírokból kerültek elő az 1. kepén bemutatott tárgyak, gerincéllel ellátott bronzlemezsávok. A bronzlemezsávok mindegyike 80 mm hosszú, 20—25 mm szélességben, egyik végük felé csekély mértékben keskenyednek. Mindkét szélük mentén kb 27 mm távolságra egymástól szegecsfej pk nyoma* látszanak. A látszólag jelentéktelen bro-nzlemezdarabok alkatrészei az V—VI. században divatozó pántsisaknak, mégpedig a sisakharangot alkotó pántoknak darabjai ezek. Még jelentősebb számunkra a 15. számú sír amelyben sodronypáncél részletei mellett egy sisaknak a balodali arcvértje került napvilágra. (2. kép.) A sodrony gyűrűinek átmérője 15 mm. Az arcvértlemez, külső formájában, mint i Csallány Gábor: Régi germán sírmező a szentesi határban. Arch. Ért. 1904. 155. |, későbben látni fogjuk, mindenben megegyezik az ezen korban használatos pántsisakok arcvértjével. Felül egyenesre vágott, alul pedig ívesen lezárt, az arc felé eső részen csekély mértékű kivágással. A lemezt köröskörül köralakú nyílások szegélyezik, amelyeken keresztül a bélést rávarrták, a felső szint nyílásai révén pedig a sisak haranghoz fűzték. A lemez belső felületén még megmaradt bélés nyomokat találtunk. Külső felületét poncolt művű pikkelyezés díszíti. A régi nyugatrómai provinciák Dalmácia, Olaszország, Franciaország és a határos területekről, Németország és a mi esetünkben Erdély területéről bő számban őriznek a külföldi gyűjtemények bronz kúpos pántsisakokat az V VI. századból, amazok megfigyelésével és tipológiai rendszerbe állításával be tudjuk illeszteni a szentesi sírmaradványokat is a sorozatba. A fejlődés útja mindenfajta használati eszközön nyomonkövethető, különösen áll ez a tétel a fegyverekre. Ismerjük azt a törvényszerűséget, hogy a támadófegyverek fejlődése a védőfegyverek fejlődését vonja maga után, megállás tehát nincs. Ha a külföldi bronz pántsisakokat fejlődési sorba állítjuk, azaz megkeressük az elemeiben a fejlődés mozzanatát, úgy nem csupán a kulso változások alapján tudjuk a sorba be2, Szentes-berekháti sisakfülvért. Szentes, Múzeum