Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Régészet - Bándi, G.: Adatok Dunántúl korabronzkori történetéhez
70 BANDI GÁBOR jához sorolható. Tehát figyemen kívül hagyva az egyedi szórványokat, — bár ezen lelőhelyeken különben minden esetben szigetszentmiklósi szórványokat is ismerünk, — a kisapostaginak nevezett kultúra csak olyan temetőkkel, illetve sírcsoportokkal van képviselve, mint az idézettek, ahol viszont tiszta megjelenési formája ismeretlen. Az egyetlen ellenérvet erre a Kisapostag-Kollár földi hét sír jelentheti 82 , melyeknek azonban meglehettek a szoros kapcsolatai a Vánus-földi sírokkal 83 , bár önállóan sem mentesek pl. a nagyrévi függeszthető edényektől s déli fémtípusoktól, ezen felül leleteiknek egy része el is pusztult, így publikálásra sem került, tehát teljes értékűnek nem tekinthetők. További vizsgálódásunk alapjaként tehát azt kell szem előtt tartani, hogy az ún. kisapostagi kultúrának, — mely mint az anyag alapján láttuk, csak nevében és az irodalomban önálló, — mint körülhatárolható művelődésnek léte egyáltalán nem látszik bizonyítottnak e Duna-menti sávon sem. Ha elvi szempontból nézzük a kérdést, ugyanerre a következtetésre juthatunk. Ismerve az idézett anyagot, elegendőnek mondható e ezen adatok összessége ahhoz, hogy a kultúra terminológiai fogalmának megfeleljen. Természetesen nem. Annál.inkább illik e leletegyüttesek összességére egy kultúra ethnikai csoportjának meghatározása, mely alatt egy nép, azaz kultúra, elhatárolható ún. néprajzi egységét értjük 84 . Mindezek alapján tehát nyilvánvaló, hogy jelentős keleti népesség behatolását, a kisapostaginak nevezett kultúra létét, sőt a későbbiekben jelentős történelmi szerepét nyugodtan elvethetjük. A valóban meglévő, de igen gyér keleti kultúrelemek Duna-menti megjelenését nem szabad mással magyaráznunk, mint kapcsolattal, esetleg minimális személyi beszivárgással egy nagy kultúra körülhatárolható csoportján belül. Ez viszont nem lehetett egy fokkal sem erősebb, mint pl. a harangedé82 Mozsolics A., Kisapostag... i. m, 10—. II. t. 83 Uo., III—IV. t. 84 1. Az itt felmerülő terminológiai megnevezéseknél az a szándék vezetett, hogy a régészeti ós általános néprajzi, egyetemes etnológiai terminológiát bizonyos szinkronba hozzuk kifejezéseiben is. (Csoport, ethnikai csoport stb.) 2. Mindmáig igen nagy hiányossága régészeti irodalmunknak, hogy a kontinuitás, ötvöződés, hódítás és meghódítottság kérdéseit nem elemezte, dolgozta ki, nem ismeri ezen fontos kérdések törvényszerűségeit, s azokon belül a lehetséges formákat és megvalósulásokat. Ezen nagy problémakör egyik lényeges kérdése pl. az endogámia figyelembevétele a különböző népek érintkezéseinek vizsgálatában. nyék népének behatolása, s mint az anyag mutatja, ez is csak a nagyrévi kultúrán belül, illetve azon keresztül történhetett. így e keleti elemekkel színezett, tipikusan nagyrévi csoport helyzetét, kronológiai besorolását, ezen idegen elemek Duna-menti feltűnésének magyarázatát, már a nagyrévi kultúra egészén belül kell megoldani. Ezen kérdés megoldásában nagy segítségünkre van a nagyrévi kultúra temetőinek összefoglaló feldolgozása 85 . Mindenek előtt számunkra az ökörhalmi, kulcsi, és szigetszentmiklósi csoportok fontosak. Az ökörhalmi csoport, mint a kultúra legrégibb és legnagyobb területen elterjedt típusa, egyrészt mint előzmény, másrészt mint a kulcsi és szigetszentmiklósi csoportok kialakítója, népi alapja jöhet számításba KeletDunántúl területén 86 . Kisapostagi típusú nagyrévi temetőink, illetve csoportunk megértéséhez azonban a kulcsi és szigetszentmiklósi, egymással szorosan összefüggő csoportok vizsgálata visz igazán közel. A kulcsi csoportnak nincsen semmi közvetlen kapcsolata ezekkel a temetőkkel, s mint a kulcsi temető elemzése mutatja, kronológiailag is különválaszthatók 87 . Bóna István e két nagyrévi csoport viszonyát úgy határozta meg, hogy az ökörhalmiból származtatta a szigetszentmiklósit, s ebből vezette le, lassú déli elmozdulással a kulcsi típust, melyet bizonyos fenntartással a kultúra legfiatalabb csoportjának tekintett 88 . Elképzelésünk szerint kisapostagi színezetű temetőink és szórványaink szervesen beleilleszkednek a szigetszentmiklósi csoportba, elterjedésük is teljesen megegyezik, azaz temetőink nem mások, mint e csoport igen fontos lelőhelyei. A szigetszentmiklósi csoport valamennyi hiteles lelőhelyén ilyen keleti hatású anyaggal találkozunk, vagyis anyagi műveltségének ez az összetétele az, ami mint etnikai csoportot elválasztja, megkülönbözteti a nagyrévi kultúrán belül a többi csoportoktól. Ezek szerint az ily módon meghatározott, kibővített csoport elnevezésére a Szigetszentmiklós—Kisapostagi csoport, nevet javasoljuk. Ez a csoport képviselhette a nagyrévi kultúra legfiatalabb időszakát a Kelet-dunántúli területeken, mivel temetőin keresztül töretlen továbbfejlődés mutatható ki a középső bronzkori vatyai kultúra felé 89 . Ezek szerint a valóban legrégibb ökörhalmi csoport megjelenésével kezdődött a nagyrévi 85 Bóna I., Alba Regia 2—3 i. m. 11—. 86 Uo. 87 Bóna I., A Bronzkor ... i. m. 74—. 88 Bóna I., Alba Regia 1 i. m. 15. 80 Bona L, Ann. Univ. i. m. 12—.
