Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Régészet - Bándi, G.: Adatok Dunántúl korabronzkori történetéhez
68 BANDI GÁBOR ; idesorolható néhány szórvány és a homokszentlőrinci temető/ 12 A Duna-menti leletek kérdése Ezeket a számunkra fontos lelőhelyeket, a korábbi publikációk nyomán, Bóna István gyűjtötte össze, s elemezte e temetők belső képét, kidolgozta ezek csoportjain keresztül a vatyai kultúra kialakulását, illetve a nagyrévi és kisapostagi kultúrák összeötvöződését. 43 Általában a temetőn belül a következő kulturális összetételt állapított meg a szerző: 1. Tiszta, minden idegen behatás nélküli nagyrévi sírcsoportok. (Ezek kulcsi típusúak.) 2. Kisapostagi csoportok erős nagyrévi behatással. 3. Kisapostag-vatyai, illetve korai vatyai sírcsoportok, ugyancsak erős nagyrévi színezettel. 44 A Duna-menti leletek vizsgálatához tehát e nagy temetőkön belül, csak a kisapostaginak meghatározott csoportokat kell kiragadnunk és megvizsgálnunk. A néhány publikációból 45 és Bóna összefoglalásából 46 e sírcsoportokra a következő általánosításokat vonhatjuk le. A csoportok valamennyié oválisán rendezett, s a sírok által közrefogott terület üresen maradt. A temetőtérképek azt mutatják, hogy valószínűleg nagycsaládi egységekkel állunk szemben. A korai bronzkor időszakában a nemzettségi—nagycsaládi, vérségi—rokonsági alapokon felépülő társadalmi szerkezet volt általános. 47 A sírok rítusa minden esetben urnás—hamvasztásos. A sírba helyezett urna szájába a borító tálat talpával lefelé helyezték, A kisbögrék általában az, urna mellett kerültek elő, de előfordult az égett emberi csontok között is. Gyakran feltűnő lelete a csoport sírjainak a kis talpas tál, mely néha a borítótálban, néha a csontok között volt elhelyezve. A bronzékszerek általában a hamvak között kerültek napvilágra. E Duna-menti sírcsoportok és a szórványos leletek legjellemzőbb emlékanyagát az alábbi típusok képviselik: Urnák a) Fazékurna, enyhén kihajló peremmel, gyakran seprűs díszítéssel. E típus hasonló't a nagyrévi kultúra több csoportjánál, így az 42 Bóna I., A Bronzkor... i. m. 74—. 43 Uo., Vatyai kultúra с fejezet.; Ann. Univ. i. m. 10. és 12—. 44 Uo., A Bronzkor... 1. m. 70—i. 45 Lásd Mozsoiicsi, Fatay, Bandi idézett publikációit. 46 Bóna I., i. m 47 Uo,; Bóna L, Alba Regia 2—3 (1961—62) 11—.; Bandi G., JPMÉ 1962 i. m. 103—. ökörhalmi, szigetszentmiklósi és kulcsi csoportnál is megtaláljuk. (Dunaújváros—Dunadülő, 48 Szigetszentmiklós. 49 ) b) Kettőskónusú, illetve gömbtestű, szűknyakú típus. A nagyrévi kultúra anyagából főleg az ökörhalmi csoportban ismert ez az urnaforma. (Szanda 50 , Tószeg-Homoklapos dűlő 51 .), de a szigetszentmiklósi és kulcsi csoportnál is megtaláljuk típusunk antológiáit. (Bölcske-Szentandráspuszta. 52 ) c) Legelterjedtebb forma az ívelt nyakú, kihajló peremű, nyújtott gömbtestű urna, melynek nyakát egy fül hidalja át. Ez a típus a szigetszentmiklósi, de főleg a kulcsi csoportnál a leggyakoribb forma. (Kulcs 53 , Sztálinvaros 5 4 , Bölcske-Szentandráspuszta 55 .) d) Kettőskónusú, tölcséres nyakú urna. A váll és nyak törésvonalán 1—3 kisfül van. A nyakon általában tekercselt pálcikás díszítés van. Ez a tulajdonképpeni „kisapostagi típus", csak a kisapostagi és kisapostag-vatyainak meghatározott sírcsoportokban ismert. (Kisapostag 56 , Kulcs 57 , Dunapentele 58 , BölcskeSzentandráspuszta 59 , Ercsi-Sinatelep 60 .) Tálak Valamennyi típusa a nagyrévi kultúra formakörébe sorolható. a) Ívelt nyakú, kihajló vagy duzzadt peremű, csonkakúpos tál. Előfordul fül nélkül vagy 1—4 füllel a nyakon. E típus általában a szigetszentmiklósi és kulcsi csoport szinte valamennyi temetőjében gyakori. (Szigetszentmiklós 61 , Dunaújváros—Dunadűlő 62 ,BölcskeSzentandráspuszta 63 , Kulcs 64 , Rácalmás—Fallertanya 65 .) b) Az előző formával teljesen megegyező típus, talpas változatban. Ez a típus előfordul kisebb méretben is, néha félgömbös testtel. Ezeket talpas csészéknek vagy tálaknak nevezhetjük. E tálforma számos példányát a szi48 Bóna I., Alba Regia 2 i. m. IX. t. 9. 4 9 Bóna I., Alba Regia 1 i. m. IX. t. 3, 17, 20. 50 Ua., Alba Regia 2. i. m IV. t. 9. 51 Uo. VI. t. 1, 3. 52 Uo. XVII. t. 2&— 2®. 53 Ua., Alba Regia 2 i. m. VIII. t. 16. 5 4 Uo. V. t. 13. 55 Uo., 7 . 56 Mozsolics A., Kisapositag ... i. m. II. t. 57 Bóna I., A Bronzkor... i. m. A vatyai kultúra kialakulásának tárgyalásánál. 58 Uo. 59 Uo. 60 Bandi G., Az Ercsi-sinatelepi temető. Alba Regia 6 (1965). Kézirat. VII. t. 8.; XI. t. 5. 61 Bóna I., Alba Regia II. i. m. XIV. t, 3; XV. t. 8. 62 Uo. XVI. t. 16. 6 3 Uo. XVII. t. 6,18. 64 Ua., Alba Regia I. i. m. II. t. 4, 7, 12. 65 Uo. IX. t. 19.
