Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Régészet - Bándi, G.: Adatok Dunántúl korabronzkori történetéhez
DUNÁNTÚL KORABRONZKORA 69 getszentmiklósi és a kulcsi csoportban találjuk meg. (Dunaújváros—Dunadűlő 66 , Bölcske— Szentandráspuszta 67 , Budapest—Vámosegyhá • za 68 , Dunaújváros—Öreghegy 69 , Kulcs 70 , Rácalmás—Virághegy 71 , Paks, Sztálinváros 72 .) Bögrék, korsók Két formában ismertek csoportunk anyagában. a) Nyújtott gömbtestű, vagy majdnem hengeres, kihajló peremű, egyfülű forma. A has és a nyak találkozása soha nem hangsúlyozott. A klasszikus nagyrévi kancsó és bögre speciális változataként fogható fel. Ez a típus a szigetszentmiklósi és kulcsi temetőkben szinte minden sírban előkerült 73 . b) Űn. „kisapostagi bögre". Ez a típus a d) jelzésű urnához hasonlóan csak kisapostaginak és kisapostag-vatyainak meghatározott sírcsoportokban került elő. (Dunapentele. Kulcs, Kisapostag, Bölcske—Szentandráspuszta 74 , Ercsi—Sinatelep 75 .) Bronzékszerek Valamennyi típus a korai és középső^ bronzkor fordulóján megjelenő formakörhöz kapcsolható. Déli kapcsolataik és eredetük ma már nem kétséges 76 . Itt típusonként nem foglalkozunk velük. A kérdéses Duna-menti sírcsoportok leleteit részletenként elemezve tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a kerámia szinte valamennyi típusa formailag a nagyrévi kultúrához, azon belül pedig a szigetszentmiklósi, illetve bizonyos fokig a kulcsi csoportokhoz kapcsolható. Nem zavaró az a tény sem, hogy két csoport típusait mondhatja magáénak együttesünk, mivel e két csoport genetikailag összefügg, s kronológiai viszonyuk is közös bizonyos fokig, bár ez még meggyőzően nem tisztázott. 77 . E két csoport jellegzetességei keverten jelentkeznek, ugyanis az itt meglévő nagyrévi vonások mindkét csoportban egyaránt megvanfi6 Ua., Alba Regia. II. i. m. XVI. t. 15. fl7 Uo. XVII. t. 2. 68 Uo. XVIII. t 8. 69 Uo. XVIII. t. 7. 70 Ua,, Alba Regia I. i. m. II. t. 10,14.; V. t, 5, 8, 15. 71 Uo, IX. t. 16. 72 Uo. X. t. 17. 73 Ua. Mindkét idézett nagyrévi tanulmány anyagában gyakori. 74 Mozsolics A., i. m. II. t.; Bóna I., Idézett disszertációjában a kialakuló vatyai anyagban említ sok példányt. 75 Bandi G., Alba Regia 6 (1965) i. m. VII. t. 1— ö. 76 Az idézett két nagyrévi tanulmányban részletesen foglalkozott Bóna a különböző fémtípusok kapcsolataival és eredetével. 77 Bóna I., Alba Regia 1 i m. 15, nak. Ezek mellett valóban ismerünk leletegyütteseinkben olyan kerámia típusokat is, melyek különválaszthatók, nem nagyrévi eredetűek. Ezek a tölcséres nyakú kisbögre, melyek valóban kapcsolatba hozhatók a korai bronzkorszakban a Bécsi-medencében és NyDunántúlon fellépő, keleti eredetű Guntramsdorf—drassburgi népesség emlékanyagával. Ezt a díszítés bizonyos fokú rokonsága is alátámasztja. Ezen emlékanyaggal jellemezhető sírcsoportokat és szórványokat kezelte a kutatás évtizedeken keresztül, mint „kisapostagi kultúrát" a Duna-mentén. S most térjünk vissza Bóna részletes elemzéséhez, melyet e temetőkre, illetve ezeken belül a „kisapostagi" sírcsoportokra is vonatkoztatott a szerző: a) Több kultúra sírcsoportja van e temetőkben. (Részleteit már korábban idéztük.) b) Időrendi különbözőségek is vannak a különböző csoportok között, Nem azonos a tiszta nagyrévi csoportok anyaga a kisapostagi és kisapostag-vatyai csoportokban feltűnő nagyrévi jellegű leletekkel, tehát ez a hatás nem e temetők nagyrévi csoportjaival hozható kapcsolatba. E hatás átadóinak, azaz a később ötvöződő nagyrévi népesség tiszta sírcsoportjainak „ .... még a földben kell rejtőznie 78 ." c) Vannak „konzervatív" kisapostagi csoportok is e temetőkben. (Kisapostag—Kollár föld 79 .) d) Az ötvöződés sémáját az alábbiakban határozta meg : Kisapostag-Nagyrév — Kisapostag-Vatya — Vatya 80 . e) A korai vatyai időben észrevette, hogy igen kevés a kisapostagi elem. Ezt a sémát aztán feloldotta a szerző történeti eseményekkel, mely szerint a harcos, keleti pásztornép elérkezve nyugat felől a Mezőföldre, egy rövid ideig önállóan (?) élt, s csupán kapcsolatokat vett fel a nagyréviekkel. majd már a második nemzedék folyamán megindult az ötvöződés a két nép között s kialakult a vatyai kultúra 81 . Ez a sok jó megfigyelésen alapuló és valóban történeti szemléletű elképzelés azonban bizonytalannak látszik épp azért, mert abból az alaplépésből indult ki, hogy a kisapostagi kultúrát, mint önálló művelődést, határozott etnikumot fogta fel. Ugyanis ha visszaidézzük a kérdéses ötvöződő temetők un. kisapostagi csoportjait, valamennyinél azt a helyzetet láthatjuk, hogy anyagi műveltségük többsége a nagyrévi kultúra szigetszentmiklósi csoport78 Ua,, A Bronzkor... i. m. 75. 70 Uo. 74—. 80 Uo. • i 81 Uo.; Ann, Univ, i. m, 12—.
