Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Régészet - Bándi, G.: Adatok Dunántúl korabronzkori történetéhez

ADATOK DUNÁNTÚL KORABRONZKORI TÖRTÉNETÉHEZ BANDI GÁBOR A dunántúli bronzkor kutatása során előkerült emlékanyag szétválasztása és analizálása, a különböző kultúrák, csoportok meghatározása, eredetvonaluk és kronológiai helyzetük megállapítása, a 30-as évektől kezdődően hoszszú ideig bizonyos Kelet-kárpátmedencei orientációjú volt. Ennek oka részben abból az egyszerű tényből adódik, hogy a Dunántúl területén később és akkor is kisebb mértékben történtek hiteles telep és temető ásatások a Tisza-vidékhez képest.

1 Másrészt e területre vonatkozó tanulmányok és összefoglalások inkább anyagközlő jellegűek voltak,

2 s az egyetlen helyes. irányú és nagyarányú történeti munka, melyet V. G. Childe írt,

3 szinte teljesen feledésbe merült a Tompa-féle klasszikus német iskola művészettörténeti szemléletű, „autochton fejlődést hangsúlyozó" kárpátmedencei összegezése mellett.

4 A dunántúli korai bronzkor kialakulásának kérdéseivel önállóan, első ízben Mozsolics Amália foglalkozott, s kritikusan alkalmazta Tompa Tószegre alapított kronológiai és történeti következtetéseit.

5 Ezen területek anyagában ő volt az, aki meglátta a Tószegtől genetikailag teljesen független kulturális szálak valódi eredetét. E munkásság legnagyobb érdeme a dunántúli bronzkor erős ausztriai kapcsolatainak megfigyelése, illetve ezen keresztül a kisapostagi kultúra meghatározása és első feldolgozása. A kultúra közel 35 éves kutatás1 Banner J. — Jakabffy I. m. A Közép-Dunamedence régészeti bibliogiráphiája. (Bp. 1954.) 202—. 2 Uo. Wosinsky Mór, Sőtér Ágost, Marosi Arnold munkássága. 3 Childe G. V., Zur Chronologie der älteren Bronzezeit. WPZ 1926. 38—. Ua.,, The Minoan influence on the Danubian bronze a,ge. Evans-Festschrift (Oxford 1927) 1—. 4 Tompa F., Arch. Ért. 1923—26. 70— Ua., BRGK 1934—35. 27—. 5 Mozsolics A., A dunántúli bronzkor kialakulása. Vasi Szemle. 4 (1937) 234—.; Ua., Fejér megye a bronzkorban. SzSz. (1938) I—II. 31—.; Ua., WPZ 29 (1942) 30—. történetét a következőkben foglalhatjuk öszsze: A kultúra meghatározása, illetve anyagának különválasztása előtt, a dunántúli bronzkori anyagban előkerült zsinórtechnikás díszítésű kerámia szórványait, több összefüggésben publikálták. Az első leleteket a nagyrévi, a harangedénj^ek vagy a Lovasberény-vatyai anyagba sorolták be.

G A kisapostagi emlékanyag genetikai vonalának felismerése és ennek alapján különválasztása a dunántúli bronzkori kultúráktól, — mint már említettük, — Mozsolics Amália érdeme.

7 Mozsolics, a Pittioni és más osztrák kutatók által körvonalazott, de az előbbi szerzőtől elnevezett ,. österreichische-burgenländische Schnurkeramik" kultúráját azonosította a korábban feltárt kisapostagi temetővel,

8 s megállapította, hogy e kultúra centruma, eredetétől eltekintve épp a Dunántúlra helyezhető.

9 így indult meg tehát az önálló kisapostagi kultúra, vagy csoport története bronzkori kutatásunkban. Patay Pál, korabronzkori összefoglalásában

10 csak érintette a csoport kérdéseit, mivel Mozsolics monográfiája akkor már készülőben volt. Hangsúlyozta a Litzenkeramik és Kisapostag kapcsolatát, de határozottan felhívta a figyelmet a díszítés technikájának különbözőségeire.

11 Közeli rokonságot feltételezett továbbá a szerző a nagyrévi kultúrával is, bár ezt a rokonságot a törzsterületen kívüli szórványokkal próbálta alátámasztani. Ezen túl felhívta a figyelmet néhány összefüggésben a harangedényeket készítő néppel, a vucdóli és vatyai kultúrákkal való kapcsolatra is. Népi alapjának a Dunántúlon a harangedények né6 Bálint A., Dolg. 11 (1936) 145—.; Tompa F., i. m. 64—. 7 Mozsolics A., i. m. 8 Pittioni R., Zur frage der Schnurkeramik in Österreich. FF. 1Ю1 (1934) 343—.; Hautmann F., Burgenland 3 (19310) 117—.; Pittioni R. — Wurth E., MAG. 66 (1935) 158^. 9 Mozsolics A., i. m. 10 Patay P., Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Diss, Pann. Ser. II. 13 (1938) 35—. 11 Uo. 5 J. P. Múzeum 1964.