Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Régészet - Bándi, G.: Adatok Dunántúl korabronzkori történetéhez

66 BANDI pét tekintette, majd utóhatásait a vatyai és mészbetétes kerámiában feltételezte.

12 Ezen előzmények után jelent meg a kisapostagi csoportra vonatkozó legfontosabb monográfia Mozsolics tollából.

13 A szerző koncepciója nem sokban változott az, első felismerés óta, inkább a genetikai kérdéseket finomította és közép-európai szinten vizsgálta a kultúra kapcsolatait, hatásait. Kialakulását a következőkben határozta meg: „ ... sok tekintetben a harangalakú edények kultúrájának folytatása. Kialakulására befolyással volt még az osztrák Litzenkeramik, a vucedoli kultúra és — a harangedények kultúrájának közvetítésével — a zsinegdíszes keramika. A nagyrévi kultúra sok eleme megtalálható a keleti lelőhelyeken, ahol a két kultúra nagymértékben keveredett."

14 Kronológiailag a bronzkor első periódusába helyezte a kultúrát. Két fázist említ, s szerinte a Kisapostag II. időszak már átvezet a mészbetétes kerámia népének kultúrájába. Elterjedését az egész Dunántúlra feltételezte, bár centrumát ÉK-Dunántúlra és Veszprém megyére határozta meg.

15 Ezek után hosszú ideig e kultúra kérdése lekerült a kutatás napirendjéről mindaddig, míg Bóna István, kárpátmedencei bronzkori összefoglalásában a középső bronzkor részletes tárgyalásához szükségesnek tartotta a korai bronzkor addigi kutatását is áttekinteni és revideálni.

16 Munkájának egyik fontos fejezete a vatyai kultúra lett, melynek eredetkérdésével, illetve kialakulásával kapcsolatban a kisapostagi kultúrával is foglalkozott. Mint a dunántúli korai bronzkort részben kialakító fontos keleti elemet tárgyalta e művelődést. Genetikailag szorosan a Guntramsdorf-drassburgi csoporthoz köti,

17 majd mint jelentős, önálló harcos pásztornépet, végigvándoroltatja Ny— К irányban az egész Dunántúlon, s a Duna mentén a vatyai kultúra egyik fontos kialakítójának tekinti a nagyrévi kultúrával együtt.

18 (Erre a kérdésre még bővebben visszatérünk.) A kisapostagi kultúra tehát meghatározása 12 Uo., 38—. 13 Mozsolics A., A kisapostagi korabronzkori urnatemető. Arch. Hung. XXVI. (Bp., 1942). u Uo., 42. 15 Uo., 36—. 16 Bóna I., A Bronzkor Magyarországon. Kandidátusi értekezés. (Bp., 1958) Kézirat. I. A korai bronzkor с fejezet.; Ua., Ann. Univ. Scient. Budp.—Sec. Hist. III. (1961) 5— 17 Pittioni R., Urgeschichte des österreichischen Raumes, (Wien, 1954) 242—.; Ulreich H., Burg. Heimatbl. 25 (1963) 73—. 18 Bona L, Ann. Univ ... i. m. 12—. GÁBOR óta, szervesen beilleszkedett korabronzkorunk történetébe, s bár a rávonatkozó vélemények változtak ugyan az évtizedek során, a kultúra egészével közvetlenül Mozsalics ótá nem foglalkozott egyetlen tanulmány sem. Anyagát, elterjedését, többféleképp megrajzolt történeti eseményeit és jelentőségét az azóta bekövetkezett változások, új eredmények figyelembevételével érdemes tehát átvizsgálni és revideálni. Elterjedés kérdése A kisapostagi kultúrához sorolt lelőhelyek áttekintése már eleve meglepően összeszorítja ezen emlékanyag elterjedését, A lelőhelyek négy csoportra oszthatók, melyek kronológiailag és kulturálisan is szétválaszthatok. Mozsolics lelőhely térképét véve alapul,

19 — az azóta előkerült szórványok lényegesen nem változtattak a helyzeten, — eleve ki kell kapcsolnunk a kisapostagi leletek sorából a Tokodi csoport lelőhelyeit, melyek mint Kisapostag II. fázisú anyag szerepeltek a szerzőnél.

20 Ezek kulturálisan zárt telep és temető együttesekben jelentkeznek a Duna mindkét partján az Ipolytól, Süttő—Dunaalmás vonaláig, a hatvani kultúrának e legnyugatibb csoportjában.

21 (Tokod, Esztergom, Nyergesújfalu, Süttő, Dorog, Neszmély.

22

) Tipikus mészbetétes kisbögréi jelentős számban terjedtek el a kisalföldi, É-dunántúli mészbetétes kerámia népének korai temetőiben is, tehát ezek sem tekinthetők kisapostagi leleteknek, már kronológiai helyzetüknél fogva sem.

23 (Koroncó. Rábacsécsény—Fudpuszta,, Ménfő—Csanak. Győr—Likócspuszta, Szőny—Sörház, Dunaalmás, Szórnod és Ágostyán, Tata—Tóváros.)

24 A második egységbe azok a szórványos leletek foglalhatók, melyek a valóban keleti eredetű Guntramsdorf-drassburgi csoport előfordulását mutatják Győr—Sopron és Vas megye területén. Ezek a lelőhelyek is, mint kisapostagiak vannak megemlítve Mozsolicsnál. bár a két csoport egyenes genetikai összekapcsolását egyáltalán nem tartotta valószínűnek.

25 Bóna, bár a lelőhelyekkel külön-külön 19 Mozsolics A., Kisapostag... i. m. 43—. 20 Uo., A 43. oldalon lévő térképen szereplő lelőhelyek közül a 2, 4, 5, 6, 8—13. jelzésűek. Ezen anyagra utalás a szövegben: 16—. 21 Bandi G., Die Lage der Tokodgruppe unter den Bronzezeitlichen Kulturen Nordtransdanubiens und der Südslowakei. Musaica XIV. (III) (Bratisl., 1963) 23—. 22 Uo., 28—. 23 Uo., 23—. 24 Uo., 30—. 25 Mozsolics A., i. m. 36—.