Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Horvát, A. O.–Papp, L.: A nagyharsányi szársomlyón végzett mikroklíma-mérések eredményei

MlKROKLIMAMÊRÉSÈK NAGYHÁRSANYBAN 4? % A-i SZ'KLAKOPAG в., 6ÍQmC 10й £. ffY£JirmWS TOLPVrs 90 • . во •.''•• va60 So • •ÍO 30 ', M ' 70 û à Э la 11 ts 13 14 15 16 19 /8 О RA 4. ábra. A levegő %-os relatív páratartalma án és VI. 1-én. A gerinc alatt déli kitettségben lévő sziklakopár ilyenkor szélirányba kerül s közel azonos szélklíma alakul ki, mint az állományban, sőt néha még azt is meghaladó szélvédelem keletkezik. Az észlelés kezdetekor mindkét napon ÉK-i iránnyal indult a szél. Egészen más a helyzet déli szél esetén. A déli kopasz lejtőn felhúzódó légtömeg útját semmi sem akadályozza s ilyenkor a sziklakopáron igen erős szél alakul ki. S mivel ez itt elég gyakori jelenség és rendszerint száraz légtömeg vonulását jelenti, a déli lejtő ökológiai adottságainak alakulásában döntő jelentőségű. Ezt a megállapítást nyomban alátámasztC 41 40 и \ 36 n \ J0 Ц H и 20 « (в t., — И/ХНЫРЛЯ t-t staute Cl ..... ftlTVAMOS TÓítrfJ я 9 10 1/ Il 13 14 IS te 17 te ОНА ja, ha egy pillantást vetünk a párolgási adatokra. Láthatjuk, hogy déli szél esetén milyen határozottan elkülönül a három észlelő hely párolgási viszonya megfelelően a szélviszonyoknak. Ugyanakkor északi szél esetén a gerincen és a sziklakopáron a párolgás közel azonos szinten mozog. A hőmérséklet alakulásában már a kitettség és az állomány hatása viszi a főszerepet, de a szélirány hatása is felismerhető. Vonatkozik ez elsősorban a levegő hőmérsékletére. Míg északi szél esetén a déli lejtő lényegesen melegebb a gerincnél, mutatva, hogy ott a szélvédelem folytán erősebb a felmelegedés, ugyanakkor déli szél esetén a gerinc hőmérséklete emelkedik a sziklakopár hőmérséklete fölé megfelelően a szélsebesség alakulásának. A relatív páratartalom alakulása megfelel a léghőmérsékletnek. A hőmérsékleti viszonyok főleg a talajban nagymértékben önállósultak. Alakulásában a kitettség és a szél hatása háttérbe szorul. Igen jól szemlélhető a mikroklíma alakulásában a kitettség hatása, ha az észlelési sorok átlagait hordjuk grafikonra (1—4. ábrák). Ezek az adatok már határozottan a déli fekvésben lévő sziklakopárt mutatják a legszélsőségesebb mikroklímájúnak. A kitettség hatása a napi menetben is jól szemlélhető. Délelőtt a keletnek lejtő orom közel azonos mikroklímájú, sőt néha melegebb és szárazabb, mint a sziklakopár, s ez a hatás legkifejezőbben relatív páratartalomban és a 10 cmes talajhőmérsékletben nyilvánul meg. Estefelé a gerincen fellépő gyors lehűlés folytán hirtelen felugrik a relatív páratartalom és ennek megfelelően lecsökken a párolgás oly mértékben, hogy e tekintetben még az állományt is túlhaladja. C° 30 iá tg 34 H íú tó /<? • 4» ttlKL*KO*it в., ешнс Cj. sriRTYÁms raiersj 14 V to H 12 13 14 IS Iß Ш lâdHA 5. ábra. A talajfelszín hőmérséklete С fokokban 6. ábra. A talaj hőmérséglllete 10 cm mélységben, С fokokban