Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Horvát, A. O.–Papp, L.: A nagyharsányi szársomlyón végzett mikroklíma-mérések eredményei

44 HORVÁT А. О. szubmediterrán és balkáni fajok). Érdekes, hogy a lappangó sasos sztyepprét (Caricetum humilis) még olyan fokban sem lelhető fel a Nagyharsányi-hegyen, mint a pécsi Mecsekben. Ellenben szubatlanti vonás a Bromusok nagy bősége az uralkodó kontinentális Festuca faciesképző fajok mellett. A nagyharsányi és máriagyűdi társulások jellemző faja az eumediterrán Trigonella gladiata, míg kizárólag a Szársomlyón karakterfaja a társulásunknak az ugyancsak eumediterrán Colchicum hungaricum. Mecsekkel közös karakterfajok: Galium lucidum, Inula spiraeifolia, Orchis simia, Artemisia alba és Kitaibel Pál óta Szársomlyóról nem közölt Plantago argentea. Ez a szubmediterrán faj a pécsi Mecsekben a Dömörkapunál bőven terem. Viszont a Mecsekből hiányoznak a következő, szársomlyói hegyi sztyeppréten termő fajok: Minuartia verna, Helianthemum canum, Medicago orbicularis, Ranunculus psilostachys, Digitalis ferruginea, Festuca dalmatica. A felsorolt fajokon kívül azonban a legértékesebb és a legfeltűnőbb, a legközelebb csak az Adriánál termő, jégkorszak előtti reliktumnak tekinthető két fajnak az, előfordulása a társulásunkban. (Colchicum hungaricum, Trigonella gladiata.) III. A Villányi-hegységi elezüsthársosodott gyertyános-tölgyes Elsősorban Villánynál a Harsányi-hegyen található, de megvan a Tenkesen is Bissénél és Kistótfalunál, sőt kisebb foltokban a Mecsekben és a Zselicben is fölbukkan. Az összehasonlító felvételek a legtipikusabb előfordulási helyéről, a Villányi-hegységből valók. A tenger szine felett általában 300 méter magasságban lelhető fel, de van már 200 és még 400 méter magasságban is ebből az állományból északi oldalon, mert a déli oldalak kopárok és itt csak hegyi sztyepprét és bokorerdő. valamint kis kiterjedésben a Tenkesen mészkedvelő tölgyes lelhető fel. A lejtők, ahol ez az erdő található, általában 10 és 20 fokosok, de van felvételem 30 fokos lejtőjű helyről is. A talaj júramészkőből és löszből keletkezett, pH értéke 6—6,6—6,8—7,4 értékek között ingadozik, tehát általánosságban inkább neutrális, bár van enyhén savanyú és bázikus kémhatású talaj is az ezüsthárserdő termőföldjei között. Az ökológiai spektrum szerint a phanerophytonok száma 50%, a chamaephytonoké 9%, a geophytonoké 13%, a therophytonoké 1%, míg a hemikryptophytonoké 27%. A flóraelemek eloszlása így alakul: circumpoláris fajok 5%, euráziai fajok 15%, európai PAPP LÁSZLÓ fajok 13%, közép-európai fajok 30%, mediterrán fajok 15%, atlanti fajok 11%, illyrbalkán fajok 11% és pontusmediterrán fajok nem egészen 1%-os értékkel szépeinek a florisztikai spektrumban. A karakterológiai spektrumból megtudjuk, hogy a Quercetalia fajok 5%-kal, a Fagetalia fajok 62%-kal szerepelnek, a Querco-Fagetea fajok értéke pedig 31%. Tíz régebbi felvételből: V-ös К értékűek: Tilia argentea, Ruscus aculeatus, Hedera helix, Helleborus odorus. IV-es К értékűek: Acer campestre, Fraxisu ornus, Ulmus carpinifolia (campestris), Stahylea pinnata, Carex pilosa. III-as К értékűek: Carpinus betulus, Geum urbanum, Melica uniflora. Il-es К értékkel szerepelnek : Acer platanoides, Quercus petraea, Robinia, Ruscus hypoglossum, Lonicera caprifolium, Ligustrum vulgare, Rosa canina, Rubus caesius, Euphorbia amygdaloides, Pulmonaria officinalis, Lathyrus vernus, Galium odoratum, (Asperula odorata), Polygonatum multiflorum, Lamium galeobdolon. I-es а К értéke van: Cerasus (Prunus) aviumnak, Rubus hirtusndk, Crataegus monogynanak, Euonymus verrucosusnak, a két Cornusnak, а gyepszintben pedig egyes К értékkel találhatók a következő fajok: Bromus ramosus, Campanula trachelium, Dactylis aschersoniana, Arum intermedium, Carex silvatica, Stellaria holostea, Palygonatum odoratum, Lathyrus niger, Viola alba. Egy-egy felvételben észlelt fajok: Sambucus nigra, Corylus, Sorbus torminalis, Rosa arvensis, Clematis, Juniperus, Genista ovata v. nervata, Brachypodium silvaticum, Viola odorata, Polystichum setiferum, Scutellaria altissima, Mercurialis perennis, Dentaria bulbifera, Melandrium noctiflorum, Chelidonium, Viola hirta, silvatica, Carex divulsa, Ajuga reptans, Galium mollugo, Lithospermum purpureo-coeruleum, Hypericum perforatum, Festuca heterophylla, Poa nemoralis. Felvételen kívül: Asperula taurina, Symphytum tuberosum ssp. nodosum, Allium ursinum, Hepatica nobilis, Asarum europaeum, Cordydalis cava, solida, Galanthus nivalis, Geranium robertianum, Hypericum hirsutum, Glechoma hirsuta, Isopyrum, Milium, Moehringia, Fagus, Scrophularia nodosa, My cells, Doronicum orientale, Galium schultern, Knautia drymeia.