Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Horvát, A. O.–Papp, L.: A nagyharsányi szársomlyón végzett mikroklíma-mérések eredményei

MIKROKLIMAMÉRÉSEK NAGYHARSÁNYBAN 45 A svájci Asperulo taurinae-Tilielum és a nagyharsányi Querco-Carpinetum tilietosum argenteae összehasonlítása Egyezések: meredek hegyoldalakon való előfordulás, egyedülálló hegyorom, mészkőből keletkezett talaj, magas mésztartalmú barna erdőtalaj, illetve rendzina, délkeleti és balkáni fajokban való gazdagság. Közös „karakterfajok": Tilia platyphyllos, Acer platanoides, Tamus, Staphylea, Asperula taurina. Nagyharsányban a fajok 20%-a hiányzik az Asperulo taurinae-Tilietum listából. A Quercion pubescens és Carpinion között van a svájci társulás, míg a harsányi inkább a Carpinion csoportból való. Nagyharsányi lokális fajok: Helleborus odorus, Ruscusok, Lonicera caprifolium, Fraxinus ornus, Genista ovata v. nervata, stb. Közösen gyakori fajok: Tilia argentea, illetve Svájcban platyphyllos, Acer platanoides, campestre, Ulmus, Hedera helix, Quercus petraea, Ligustrum, Rubus caesius, Lamium galeobdolon, Polygonatum multiflorum, Asperula odorata, Lathyrus vernus, Geum urbanum, a Melica nutanst a Melica uniflora, a Car ex digitata-t pedig a pilosa pótolja Baranyában. A Lonicera xylosteumot pedig a Lonicera caprifolium helyettesíti. Feltűnő a Mecsekben elég magas К értékű Carpinus betulus és Euphorbia amygdaloides hiánya a svájci hárserdőben. Mindezeket összevetve megállapíthatjuk, hogy a nagyharsányi, (de kisebb-nagyobb foltokban a Mecsekben is) felbukkanó, de korántsem általános eltejedésű ezüst hársas gyertyános-tölgyes, (melynek ilyen nagymérvű elhársosodása anthropogén eredetű, amit a régebbi erdőleírások is bizonyítanak például a Zselicségben) mutat hasonló vonásokat az Asperulo taurinae-Tilietum-mal, de sok a különbség is karákterf a jókban, a fajok gyakoriságában, valamint a flóralistában is. Ugyancsak elég sok a különbség az egyezések mellett a társulás ökológiai, így talaj és klíma igényében, fejlődéstörténeti múltjában és társulásuk rendszerében elfoglalt helyzetükben és szukcessziójukban is. Trepp (1947) szerint az Asperulo taurinaeTilietum a postglaciális korból maradt társulás, mely akkor a tölgyerdővel együtt a legelterjedtebb társulás lehetett. Később a bükk korszakban a Fagus kiszorította ezeket a fajokat. Klimatikusan előnyös helyeken maradt meg a hárserdő, a svájci tavak táján, dombvidéken, föhn-hatás alatt lévő völgyek bejáratánál. Makroklíma: tavi és föhnéghajlat középes évi hőmérsékleti átlaggal, kiegyensúlyozott hőmérsékleti szélsőségekkel, erős insolatio. igen sok csapadék, védettség az északnyugati és északi szelektől. Meredek hegyoldalak, sziklafalak vagy a tavak mellett sugárzási visszaveréssel, egyedülálló hegyormok a termőhely jellemzői. Mészkövön vagy kivételesen mészmentes talajon található. Nem érett, barna erdőtalaj, rendzina vagy humuszkarbonát; a. felső rétegekig magas a mésztartalom, bázikus vagy neutrális talajreakció jellemző, csak a felületen, részlegesen, könnyen degradált a talaj. Délkelet-európai, balkáni fajok lelőhelye e társulás. „Karakterfajok": Tilia cordata, platyphyllo, Acer platanoides, Tamus, Euonymus latifolius, Staphylea pinnata, Asperula taurina, Cyclamen europaeum. Az Asperula taurina különösen jellemző. Az Asperulo taurinae-Tilietum egyike a fajokban leggazdagabb erdei növénytársulásoknak Svájcban. Az állományokat kitünteti a gazdag cserje- és gyepszint. IV. A kitettség hatása a mikroklímára a nagyharsányi Szársomlyón A Nagyharsány község mellett emelkedő Szársomlyó igen alkalmasnak mutatkozott a vizsgálat kivitelezésére. A hegy szigetszerűen emelkedik ki a környező síkságból igen éles Kelet-Nyugat irányban húzódó gerinccel. Déli oldalát főleg sziklakopár, legelő és kisebb karsztbokorerdő-foltok fedik. A gerincen áthaladva hamarosan összefüggő erdőbe jutunk. A vizsgálat kivitelezésére 1962. V. 29.—

VI. 1. között került sor. A hegy csúcsától keletre eső gerincen át Észak-Dél irányú vonal mentén helyeztünk el 3 állomást. 1. Állomás: A gerinc alatt déli kitettségben sziklakopáron, 45%-os lejtőn. Elszórtan 2—3 m magas molyhostölgy. A tengerszint feletti magasság: 380 m. 2. Állomás: Keletnek futó éles gerinc 14%os lejtőn. Karsztbokorerdővel kevert hegyisztyepprét. Növényzete: Festuca sulcata, F. valesiaca, Bromus squarrosus, B. tectorum, Thymus clivorum, Artemisia alba, Geranium sanguineum, Viola Kitaibeliana, Iris variegata, Euphorbia cyparissias. Tengerszint feletti magasság 400 m. Az állomnáy 20%-os záródású 30—40 éves 2—3 m magas virágoskőrises — molyhostölgyes. Elegyarány: vk 70%, molyhostölgy 30%. 3. Állomás: A gerinc alatt északi kitettségben az 1. állomással kb. azonos szintben elhársasodott gyertyános-tölgyes az erdő felső sze-