Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Horvát, A. O.–Papp, L.: A nagyharsányi szársomlyón végzett mikroklíma-mérések eredményei

A NAGYHARSÁNYI SZÁRSOMLYÓN VÉGZETT MIKROKLÍMAMÉRÉSEK EREDMÉNYEI HORVÁT ADOLF OLIVÉR—PAPP LÁSZLÓ A mikroklímavizsgálatok eredményeinek az ismertetése előtt (IV. A kitettség hatása a mikroklímára a nagyharsányi Szársomlyón) röviden ismertetem Bulla Béla nyomán a Villányi Hegység földtani és geográfiai viszonyait, mert hiszen a Szársomlyó is ennek a hegyvonulatnak a része, legérdekesebb és legfeltűnőbb tagja. Meredeken kiemelkedő déli oldala a kopár felületével és ugyancsak meredek északi oldala erdei növénytársulásaival előre jelezte, hogy érdekes és tanulságos mikroklímamérési eredményeket fog adni. A természeti földrajzi adottságok ismertetése után szólok a Villányi Hegység kopárjának gyengén, fragmentumokban kialakuló bokorerdő foltjaival kevert, nagy kiterjedésű hegyi sztyepprétjeiről. Ismertetem a villányi hegységi elezüsthársasodott gyertyános-tölgyest, ahol az, egyik mikroklímaállomásunk volt elhelyezve. I. A Villányi Hegység felépítése A baranyai-dombság délen a Villányi Hegység lejtőjére támaszkodik. A Harsányi-hegy, amelyet a régi magyarok Szársomlyónak hívtak, 442 m magas, maga a Villányi Hegység 20 km hosszú, rögökre tagolódik, a föld középkorában triász, jura és kréta mészkőből gyűrődéssel keletkezett. A kopár Szársomiyón a krétamészkő őskarsztján a felszínre bauxit települt több kiékelődő fészekben. A kis hegység lejtőit vastag lösztakaró fedi. A leszálló karsztvizek részben a harkányi 60 fokos, a siklósi 25 fokos és a kistapolcai 25 fokos hévizekben kerülnek a napvilágra. Kár, hogy a rohamosan folyó kőfejtés Nagyharsánynál a hegy szépségének rovására történik. A Villányi Hegység déli előterében a Dráva morotvákkal beszőtt árterülete található. Ebből szigetként emelkedik ki a siklósi Várhegy. A hegység déli oldalán fekete föld (rendzina), északi kitettségben pedig barna erdőtalaj található. II. A villányi hegységi hegyi sztyepprét Baranyának legkiterjedtebb kopárterülete sziklás altalajon a villányi-nagyharsányi Szársomlyó-hegyen és a máriagyűdi Tenkesen van. Kisebb foltokban találhatók ezekhez hasonló kopár tájak a pécsi Mecsekben is a Misinán és a Misina-Tubes közti gerinc déli oldalán. De amíg a Mecsekben a kopárok csak a déli oldalon lelhetők fel, a Nagyharsányihegyen a déli oldalról az északi oldalra átnyúlnak a kopár, füves növénytársulások. A mikroklímavizsgálatok a mecseki hegyi sztyepprétek után a villányi Szársomlyón kerültek kivitelezésre. A hegység déli oldalán és az északi oldal elhársasodott gyertyánostölgyes erdejében. A déli oldalon a bokorerdő nagyon gyengén fejlődött ki, nem úgy, mint a pécsi Mecsekben és a máriagyűdi Tenkes-hegyen. A nagyharsányi és villányi Szársomlyón nagyobb fokban látható a hegyi sztyeppréteken az emberi beavatkozás, az antropogén hatás, a legeltetés következménye. Sokkal nagyobb számban találhatók a gyomnövények, mint a pécsi Mecsekben, ahol már régen felhagytak a legeltetéssel, bár ennek nyomait mutatja még most is például a Bárányútnak a neve. A sztyepprétek a Nagyharsányi-hegyen és a Mecsekben egyaránt az irtásrétek után alakultak ki annak rozsnok (Bromion) elemeivel keveredve. A természetes szukcesszió folyamán létesült pionírtársulás (Asplenio-Melicetum ciliatae) elemei is fellelhetők társulásunkban. Ezt a társulást megelőzik az úttörő Sedum fajok pionírasszociációi. Hazánkban a sztyepprétek, így a Nagyharsányi-hegyen is, hasonlóan közép-európai és délkelet-európai rokon társulásaikhoz, azonnalisan jelentkeznek. Fennmaradásukhoz szükségesek a különleges orografiai (meredek lejtők), mikroklímatikus (meleg, száraz helyi éghajlat, melynek adatait és mérési eredményeit ez a tanulmány ismerteti) és pedologiai (rendzina talaj) adottságok. Nálunk ebben a társulásban sok délkeleti flóraelem található (kontinentális, pontusi, pontusmediterránj