Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Múzeológia - Mándoki, L.: Néprajzi múzeuológiánk és a központi nyilvántartás

368 MÁNDOKI A JPM Néprajzi Osztályának A pécsi JPM Néprajzi Osztálya 1964-ben rá­tért a térképes tárgynyilvántartásra, és a ter­vek szerint két esztendő alatt a teljes gyűjte­ményanyagot térképezni fogja, hogy kellően felmérhesse gyűjtési területének (főleg Bara­nya megye) fehér foltjait — tárgycsoporton- • ként is. A térképes nyilvántartás előkészüle­tei során, a megelőző évek alatt valamennyi leíró kartonról elkészültek a földrajzi és ún. „szak"- utalókartonok, és a nyilvántartási tér­képek tervei. A pécsi JPM-nél azt a rendszert alakítottuk ki, hogy a leíró kartonokat tároljuk tárgycso­portok szerint, míg a fehér utalókartonokat (az ún. szakutaló kartonokat) a leltári számok sorrendjében állítottuk össze. Ez a megoldás sokkal célszerűbb, így ugyanis nem kell külön szakmutató alapján összeválogatni szükség esetén (pl. feldolgozáskor) a tárgyakat, illetve ezek leíró kartonjait, hanem minden anyag­csoportot együtt tudunk tárolni katalógus­szekrényünkben — ez ugyanis a térképes tárgynyilvántartás elengedhetetlen feltétele. s egyben egyik célja is. A fehér utaló kartonokat csupán statiszti­kai feldolgozásokhoz, adatszolgáltatásokhoz és revízió esetén használjuk. Leíró kartonjainkat tehát tárgycsoportok szerint tároljuk, és a térképezés után, illetve annak során az Etimológiai Adattár által ma használt csoportosításban helyezzük el. Min­den anyagcsoportot a lovasokat helyettesítő vaktérképek választanak el egymástól, s e tér­képek feltűntetik a mögöttük található leíró kartonok, illetve az ezek által képviselt tár­gyak lelőhelyét. Mielőtt a térképezés rendsze­rét ismertetnénk, lássuk a JPM Néprajzi Osz­tályának nyilvántartási és munaktérképeit. Osztályunk múzeológiai munkájának meg­könnyítésére és minőségi szintjének emelésé­re nyomdai úton előállított térképeket rend­szeresítettünk. Térképeink tájékozódásul fel­tűntetik a Duna és a Dráva baranyai részét és találkozását, továbbá Baranya megye mai ha­tárát. Minden baranyai község, illetve hajdan Baranyához tartozott község, továbbá minden Baranya megye mai határával érintkező ha­tárú falu 1-től 416-ig terjedő, balról jobbra és felülről lefelé haladó sorszámával szerepel térképeinken. 9 Nyilvántartási térképünk mé­rete 298x208 mm, levlap kartonból készült. 9 Néhány olyan község is szerepel térképünkön, amelynek határa nem érintkezik Baranya megye .határával: ezek áthúzódó ethnikai csoportok, mint például a Dráva menti horvátok Somogy megye dél­keleti részén. LÁSZLÓ térképes tárgynyilvántartása hátoldalán két foltban 1-től 208-ig és 209-től 416-ig terjedő sorszámozással felsoroltuk a maguk helyén számjeggyel szereplő községek neveit, a két folt között kb. 30 mm-es üres csík van, ugyanis e tárgynyilvántartásra szolgáló térképet a leíró kartonok méretéhez igazodva felébe kell hajtani. 10 Az előlapon a 30 mm-es üres csíknak megfelelő hely közepén egy 10 mm széles piros osztócsík található, ennek felső szélénél hajtjuk be a térképet, így a leíró kartonok között kiálló 4—5 mm-es piros csí­kok jelzik az egyes anyagcsoportok osztásait. A piros osztócsík alatt a jobb oldalhoz köze­lebb helyezkedik el a fentebb leírt térkép. A bal oldalon maradó szélesebb helyre írógép­pel írjuk fel a vaktérkép-lovas mögött elhe­lyezkedő anyagcsoport megjelölését (irodalmi név) és a térképen szereplő jelek magyaráza­tát, a megfelelő jel mögé. A jeleket a jelma­gyarázatnál is és a térképre is piros tintával (szükség esetén sárga vagy zöld tintával) ír­juk, ugyanis az alkalmazott jelek a gyűjtött tárgy lelőhelyét jelentő számjegyre kerülnek, s csak ezek a tintafajták teszik lehetővé, hogy a jelek felrakása után is olvasható legyen a számjegy. Erre azért van szükség, mert a tér­kép kis méretei nem teszik lehetővé, hogy a számok mellé, illetve köré írjuk a jeleket, he­lyesebben: az utóbbi esetben problematikus, ha több jelet kell alkalmazni egy szám körül — több variációs lehetőséget ad, ha nem csu­pán a számjegy köré írt jelekkel dolgozha­tunk. A térkép előlapján, a piros osztócsík felett, szintén írógéppel írva soroljuk fel nö­vekvő számsorrendben a térképen szereplő szereplő adatokat: az egy-egy helységnevet je­lentő számjegy előtt a térképezett tárgy lel­tári száma áll. Ha egy községből több e cso­portba tartozó tárgyat is gyűjtöttünk, s e tár­gyak nem egy típusba tartoznak, tehát más­más jellel szerepelnek a térképen, akkor a megfelelő leltári számok mellé még oda kerül­nek a típust feltüntetett jelek is. Természete­sen, ha azonos típusú tárgyak kerültek be az illető községből, elegendő a leltári számok puszta felsorolása is. A karton bal szélére, alulra kerül a térkép összeállítójának neve, és az elkészülés pontos dátuma (év, hónap). Erre azért van szükség, mert a gyűjtemény fejlő­10 Sajnosi, a nyomdai papírméretek nem teszik lehetővé, hogy jelentős veszteség nélkül a leírókar­ton méreteihez igazodó vaktérkép-lovast készít­sünk: jelentős mértékben megdrágította volna nyil L vántartási térképünket, ha nem A/4 méretben ké­szíttetjük. E térkép egyébként 1000 példányban ké­szült, levonatát lásd 3. képünkön.

Next

/
Thumbnails
Contents