Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Múzeológia - Mándoki, L.: Néprajzi múzeuológiánk és a központi nyilvántartás

NÉPRAJZI MÜZEOLÖGIÁNK ÉS A KÖZPONTI NYILVÁNTARTÁS MÁNDOKI LÁSZLÓ A közgyűjtemények fejlődése egyre korszerűbb nyilvántartást igényel: az anyag áttekintéséhez ma már kevés a leltárkönyv és a leíró karton, sőt, az utaló kartonok (szak- és földrajzi) sem biztosítják kellően a tárgyak kezelhetőségét. A tárgyak nyilvántartása még a kisebb gyűjteményeknél, múzeumoknál is problémákat vet fel, de sokkal súlyosabb a helyzet, ha a nagyobb múzeumokat, vagy közgyűjteményeink együttesét nézzük: itt már nem nehézségekről, hanem nyugodtan teljes áttekinthetetlenségről beszélhetünk. Ezt az áttekinthetetlenséget egyedül a központi nyilvántartás oldhatja meg, s ez is csak térképek alkalmazásával ! A probléma nem új, már 1938-ban, az Ethnológiai Adattár létrehozása idején felvetődtek a tárgynyilvántartás kérdései is, és formát öltött a központi nyilvántartás gondolata: „Az egyöntetű néprajzi múzeológia nagyon kívánatos azért is, mert általa lehetővé válik, hogy a vidéki múzeumok cédulakatalógusa felállítható legyen a Néprajzi Múzeumban is és ugyanakkor az illető vidéki múzeum tó területéről származott Néprajzi Múzeumi < anyag cédulakatalógusa lemásoltassék az ille- v tő vidéki múzeumok számára."

1 A múzeológia tudományának igazi fejlődése a felszabadulás után következett: a belső fejlődés tapasztalatainak és a jó külföldi példák ötvözésének eredményeként megszületett A. múzeumok szervezeti és ügykezelési szabályzata,

2 amely kodifikálta a leltározás és 1 Kovács Lász)ló: Néprajzi Múzeológia. Néprajzi Értesítő XXXI (1939), p. 286. Tanulságai ellenére Kovács László füzete (különlenyomatként hasonló címmel A Néprajzi Múzeum Füzetei 4. számaként is megjelent, Bp., 1939.) ma már sok tekintetben revízióra sízoruil), a közgyűjtemények fejlődése túlhaladt azon a szántén, amely abban az időben még jövőbe mutató, szánté maximalista követelménynek számított. 2 A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának kiadásában, hely és év nélkül' jelent meg. nyilvántartás elveit,

3 s egyben, illetve ezzel nagyjából egy időben, legalábbis elvben, megszületett múzeológiánk legnagyszerűbb kezdeményezése, a központi nyilvántartás. Ez — sajnos — hamvába holt, ma már nem folytatását, inkább reorganizálását kell sürgetnünk.

4 Mivel a központi nyilvántartás ellen kizárólag az anyagi nehézségeket lehet felhozni (szükségességét senki sem vonhatja kétség3 Itt és most nem kívánunk kitérni ezen elvek hibáira és hiányosságaira, csupán megjegyezzük, hogy a fejlődés ezt a kissé papírszagú, a tárgyi anyag sokféleségét szkémákba gyömöszölő utasításit is kinőtte már. 4 Érdekes alakulása a körülményeknek, hogy viszszájára fordultak Kovács László szavai: „Kefll... egy központnak leinni, ahol az egyetemes magyarság népi kultúrája együtt, egyszerre áttekinthető. Reméljük, hogy a vidéki múzeumok belátják ennek szükséges voltát..." (Néprajzi Értesítő XXXI. (1939). p. 29.) — ma a vidéki múzeumok igénylik a központi nyilvántartás létrehozását, vállalják az ezzel kapcsolatos többletmunkát (helyesebben: kiadástöbbletet), ez ugyanis még mindig egyszerűbb, mint az évente többsizör is érkező adatkérő levelek (metszőkések, г méhkasok, aratósarlók, vesszővágók, gatyamadzaghúzók, korsók stb.) megválaszolása, s remélik, hogy a Néprajzi Múzeum és Múzeumi Főosztály isi belátja ennek szükséges valtát és biztosítja á névleg ma is működő központi nyilvántartás munkájának költségeit. Osak a központi nyilvántartás megteremtése után szabadna anyagiakat és energiát biztosítani más, speciális profilú nyilvántartások kiépítésére (a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztönténeti Archívumára gondolunk), ugyani® az ilyen estetekben felvetődő kérdések is a központi nyilvántartás hiányára vezethetők vissza. Reméljük, hogy a falklóranyag megmarad az Ethnológiai Adattár (ez is sürgősen bővítendő!) kezelésében, s nem ölünk — értelmetlenül! —> újabb forintokat a „Néphagyamánytár"-ba, Előbb-utóbb a Népművelési Intézet gyűjteményének is a Néprajzi Múzeumba kell kerülnie az MNA archivális és fatóneglatív-anyagával együtt. Az erők összpontosításával nyilvántartási gondjaink mind megoldhatók, csupán a szétforgácsolitság miatt vannak pénzügyi nehézségek! Nemcsak á tervezésnél), a gyűjtés és feldolgozás irányításánál, hanem az archiválásánál is szükség van a koordinálásra