Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Múzeológia - Mándoki, L.: Néprajzi múzeuológiánk és a központi nyilvántartás
366 MÁNDOKI LÁSZLÓ be), megkíséreljük vázolni megteremtésének, anyagi feltételeit, amelyek korántsem rónak tudományunkra olyan terheket, mint néhányan vélik. Ha a számok tükrében nézzük mg a közpo iti nyilvántartás kérdéseit, hamar rájövünk, hogy tkp. nem túl jelentős kiadással viszonylag gyorsan megteremthető lenne. A leltárkönyvvel rendelkező közgyűjteményekben őrzött néprajzi anyag (a legutóbbi időkben Ъгállott változásokra ügyelő felkerekítéssel) 300 000 tárgy, 5 s tekintve, hogy еМээп mindnek van leíró kartonja, csupán másolatot kell készíteni ezekről. A gépírói díjakat figyelem • be véve igen méltányos, ha a másolásra darabonként egy forintot számítunk, s így 300 00 J ft-ból megoldható a teljes eddig gyűjtött anyag leíró kartonjainak cseréje a vidén mú zeumok és az országos Néprajzi Múzejm, illetve az itt működő központi nyilvántartás között. Természetesen ezzel nem oldódott meg a nyilvántartás minden problémája, hiszen közgyűjteményeink néprajzi anyaga állandóan gyarapszik. E gyarapodás azonban még az igen sikeres esztendőkben sem igen haladja meg a 12—13 000 tárgyat, ennek kartonozása pedig minden külön dotáció nélkül, saját erőből is elvégezhető a jövőben a központi nyilvántartás számára is. Nehezebb kérdés pillanatnyilag a leíró kartonok fényképekkel való ellátása, illetve a tárgyakról már elkészült képek és rajzok másodpéldányainak elkészítése. Sajnos, nincsenek pontos adataink arról, hogy hogyan áll, illetve halad az egyes múzeumok tárgyainak fényképezése, de ha a legrosszabb esettel számolunk (hogy ezután kell lefényképezni, vagv rajzoltatni minden tárgyat), akkor is mindössze kb. 250 000 ft az anyagköltség — ne feledjük azonban, hogy ez a munka amúgy is kötelező, a központi nyilvántartást csak a plusz egy példányos 6x9-es nagyítás költségei terhelnék, tehát csak kb. 75 000 ft. 6 A legnagyobb problémát az jelenti, hisy oillanatnyilag nem minden múzeum rendelkezik fényképésszel, azonban az elkövetkezendő esztendők fejlődése ezt is enyhíteni fogja. Kérdés azonban, hogy az enyhülés olyan mérvű lesz é, hogy a múzeumi fényképész ?k 5 Az adatokat az Ethnographische Sammlungen der Museen in Ungarn с kiadványából merítettük (Budapest, 1964.), összeállította Balassa I. és Szolnoky L. 6 Azért nem számítottunk rajzolási díjat, mert a néprajzi tárgyakról készült rajzok másodpéldányai olcsóbban elkészíthetők fotografálással, min/t másolással, és a rajz minősége így isi teiljesem kielégítő. belátható időn belül hozzájuthatnak a tárgyfelvételek másodpéldányainak elkészítéséhez is. Előzetes felmérés után hozzávetőlegesen pontos számadatot lehetne mondani, mi most csak feltételezzük, hogy az anyag felét külső segítéggel kellene elkészíteni a központi nyilvántartás számára. Mivel a tapasztalatok szerint meglévő negatívokról egy szakképzett fotós (havi bére 1800,— ft.) naponta legalább 200 darab 6x9-es nagyítást tud készíteni, s ha külön laboránsa van (havi bére 1200,— ft.), aki az előhívásban, fixálásban, mosásban és szárításban segédkezik, ez a szám napi 400 darabra emelhető, kb. 15 hónap alatt (45 000,— ít. munkabérrel) az anyag másik feléről is elkészülhetnek a nyilvántartási képek. Érdemes lenne fontolóra venni ezt a tényt, hiszen ha a Múzeumok Gazdasági Igazgatósága létrehozna és felszerelne egy vándorló fotólabort, illetve egy kéttagú brigádot, amely esetleg (ez ugyanis már költségtöbbletet jelent) a hiányzó felvételeket is elkészítené, ezzel óriási lépésekkel haladna előre népraj i múzeológiánk és a központi nyilvántartás ügye. A fotóssal nem rendelkező múzeumok minden bizonnyal örömmel vállalnák a központilag fizetett vendégfotósok kiküldetési és szállásköltségeit, ha a negatívok és egy-egy nagyítás náluk maradna. 7 Mindent összevetve, igen bőkezű számítással is legfeljebb csak félmillió forintos dotációval 8 két-három esztendő alatt mintaszerűvé tehetnénk néprajzi tárgyaink nyilvántartását, s ezzel a magyar múzeológia végre felnőhetne világhíréhez. Mint a bevezetőben mondottuk, mindez 7 A fotósisal (tehát fotólaboratóriummal) rendelkező múzeumoknál a munkát úgy kellene ütemezni, hogy a vándorfónyképészek az állományban lévő fotográfus szabadsága idején látogatnának el az illető múzeumba, így a munkahely biztosítót 1 :, illetve egyedül a jó szervezésen múlik a sízabadságok és vendégfényképészek munkájának összehangolása.. Ahol nincs fotólaboratórium, ott is lehet helyei biztosítani a felvételezéshez (esetleg a filmek előhívásához is, nehogy néhány rossz felvétel miatt újra ki kelljen szállnia a brigádnak), a labormunkát pedig az állomáshelyén, tehát Budapesten végeznék el a vándorló csoport tagjai, 8 A központi nyilvántartás költségeinek főbb tételei : a leíró kartonok anyagköltsége 28 900,— a leíró kartonok másolási díja 300 000— a nyilvántartási képek papíranyaga 75 900,— a vándorfotósok bére 15 hónapra 45 0O0,— fotóvegyszerekre Ю 200,— összesen 460 OO0,— Ha azt számítjuk, hogy kb. 150 000 tárgyat a vándorfotósoknak kell lefényképezniök, ez jelentős
