Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Múzeológia - Dankó, I.: Vándorkiállításainkról

VÁNDORKIÁLLÍTÁSAINKRÓL 361 kel, egyszerű, mindenki által érthető szövegezéssel, az elemi ismeretekkel bírók számára is érthető legyen. Idevonatkozólag kísérletet is jelentenek vándorkiállításaink, mert az egyikben azt próbáltuk ki, hogy a lehető legkisebb szöveg mellett, szinte feliratozás nélkül csak a kiállított képek és tárgyak beszéljenek, mondják el a kiállítás mondanivalóját. Egy másik kiállításban viszont a viszonylag kevés tárgyi fotó- és okmányanyagot bő szöveggel kísértük és mindent igyekeztünk aprólékosan megmagyarázni. A kísérlet eredményéről még most nem adhatunk számot, de úgy látjuk, hogy mindkét módszernek megvan a maga létjogosultsága. Természetesen, a kiállítás témája, a muzeális anyag természete és egyéb körülményei határozzák meg, hogy melyik módszer lehetséges és milyen mértékben lehet alkalmazni. A Janus Pannonius Múzeum négyféle vándorkiállítást készített, minden egyes kiállítást két példányban, azaz összesen nyolc kiállítás került bemutatásra. Az első kiállítás régészeti jellegű volt és Baranya őskora címet viselte. A cím tudományos értelemben véve nem volt helyes, mert Baranya megye területének történetét a legrégibb időktől a magyar honfoglalásig mutatta be. Didaktikai szempontból azonban mégis helyesnek tartottuk ezt a címet, mert a falusi nézők számára mindazokat a korokat és kultúrákat, amelyek a magyar honfoglalásig ezen a területen lezajlottak, a legmegfelelőbb összefoglaló névvel őskornak nevezhetjük. A kiállítás 10 vitrinből állt, amelyek mindegyike két-két vasból készült függesztőlábon, 1 m 10 cm magasságban állt. A vitrinek mérete a következő volt: magassága 95 cm, szélessége 80 cm, vastagsága 20 cm. A vitrineket bükkfából, lakkos-bedörzsöléses eljárással a Siklósi Vegyesipari KTSz készítette. Egyik oldaluk besrófolható keretes üveglapból állt. A vitrinek méretei lehetővé tették, hogy megfelelő nagyságú, dokumentatív erejű tárgyi anyagot is elhelyezhessünk és vándoroltathassunk bennük. Hogy a tárgyi anyagot erőteljesen, a vándoroltatás viszontagságait is kibíró módon rögzíthessük, a vitrin hátfalát fenyőfából készítettük. A tárgyak alá plexit polcocskát csináltunk minden esetben és a tárgyakat a vitrinfalhoz nylon-fonallal, illetőleg súlyosabb tárgyak esetében plexitabronccsal erősítettük hozzá. Mindezen eljárás dacára akadt néhány olyan nagyobb kerámiatárgy, amit a kiállításhoz mellékelt ládában, fagyapot között, szállítottunk a kiállítás után és csak a helyszínen helyeztünk el a vitrinben. A régészeti kiállítás célkitűzése az volt. hogy a régészet területéről elemi ismereteket adjon, az egyes korszakokat szemléletesen különítse el és a Baranyában ismeretes különböző kultúrákat általánosságban jellemezze. Mind a feliratok, mind pedig a tárgyak nagy súlyt helyeztek arra, hogy a periodizáció világos, mindenki számára érthető legyen és ezáltal a legegyszerűbb látogató számára is érzékeltesse a világ folyamatosságát, a történelem végnélküliségét, az alapvető társadalomtudományi ismereteket. Gyakorlati célja pedig az volt a kiállításnak, hogy állandó utalásokkal a Janus Pannonius Múzeum hatalmas régészeti állandó kiállítására, felkeltse a figyelmet a központi kiállítás iránt és annak megy eszerte látogatókat toborozzon. A kiállítás gyakorlati mondanivalói közé sorolhatjuk azt a felhívást is, ami a régészeti feltárások módszerének, célkitűzéseinek és eszközeinek ismertetése mellett arra is kitért, hogy a múzeum látogatói az útjukba kerülő leletanyagot és annak körülményeit jelentsék be a múzeumban. Másik kiállításunk Baranya népe címet viselte. Ugyancsak 10 vitrinből állt, a vitrinek mérete, kivitelezése megegyezett a régészeti vándorkiállítás vitrinjeiével. Ez a kiállítás kevésbé volt szöveges, mint a régészeti, itt maguk a tárgyak, a velük kapcsolatos különböző illusztrációk beszéltek inkább. Az eszmei mondanivaló annak tudatosítása volt, hogy megyénkben a magyarság mellett több más nép is lakik, él, egymással számos vonatkozású kultúrhatásban. Ahogy a kulturális kölcsönhatások a múltban minden kedvezőtlen körülmény ellenére is az élet jogán érvényesültek, ugyanúgy kell érvényesülnie ezen hatások legbensőbb tartalmának, a békének, a népek egymás közötti békéjének. Ez a kiállítás is állandóan utal a Janus Pannonius Múzeum hasonló címűj nagy állandó néprajzi kiállítására és a látogatók verbuválásán kívül a múzeumba való néprajzi vonatkozású tárgyak, emlékanyag múzeumbaj uttatását szorgalmazza. Nagy magyar festők címen 18 képből reprodukciós kiállítást állítottunk össze, úgy, hogy egy bevezető és egy záró keret egyrészt bevezetőnek összefoglaló áttekintést nyújtott a magyar festészetről, másrészt pedig, befejezésként ismertette a legnagyobb magyar képgyűjteményeket, kiállításokat, a Magyar Nemzeti Galériát és természetszerűleg a Janus Pannonius Múzeum képtári kiállítását. Az egyes reprodukciókat egységes paszparturába helyeztük és az így kapott képeket azonos méretű kiállítási keretbe foglaltuk, és üvegekkel láttuk el. Egy-egy kiállítás részére zárható ládát készítettünk. Külön meg kell emlékeznünk arról, hogy az egyes képeken grafikus