Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Múzeológia - Dankó, I.: Vándorkiállításainkról

362 DANKÓ IMRE munkával néhány sorban ismertettük a kép alkotóját és magát a képet. Minden esetben igyekeztünk arra a kérdésre közérthető választ adni, hogy a kérdéses képen mi a figyelemreméltó, mi az értékes, miért becsüljük meg. Ennek a kiállításnak gyakorlati célkitűzése az ízlésnevelés volt, bizonyos művészettörténeti alapismeretek nyújtásán kívül. Természetesen ez a kiállítás is invitativ jellegű volt és látogatókat szerzett az eredeti alkotásokat bemutató képkiállításunknak. Érdekes kiállítási kezdeményezés volt a Mongol tájak — mongol emberek című vándorkiállításunk. Ez 8 keretezett furnérlemez tablón, igen kevés felirattal, színes és feketefehér fotókban tájékoztatta nézőit a Mongol Népköztársaság életéről. A felvételeket Mándoki László muzeológusunk készítette, mongóliai tanulmányútja során. A felvételek öszszeállítása, a szerény szövegrész egy bizonyos általános tájékoztatáson kívül inkább a mongol nép kulturális viszonyai felől nyújtott felvilágosítást. Afféle képriport volt ez a kiállítás és valóban nélkülözhette a bővebb szövegezést. Gyakorlati célkitűzése is volt ennek a kiállításnak is; egy távoli nép életének jobb megismertetésével, egymás megbecsülésére, a népek közötti béke fenntartására nevelt. Vándorkiállításainkból a Pécs—Baranyai Múzeumi Hónap 1964. megnyitó ünnepélyén bemutatót rendeztünk. Erre az alkalomra meghívtuk azon községek tanácselnökeit és kutúrotthon igazgatóit, ahová először mentek el ezek a vándorkiállítások. Vándorkiállítási bemutatónkat mintegy 150-en nézték meg, kizárólag a múzeumi munka és a népművelési kérdések iránt alaposabban érdeklődők köréből. Az általános elismerésen kívül már ezen a bemutatón is több gyakorlati tanácsot kaptunk s ezek közül sokat már az első kiszállítás alkalmával meg is valósítottuk. A kiállítások először 1964. október 10-én kerültek megnyitásra. Minden egyes helységben múzeumi dolgozó nyitotta meg a vándorkiállítást és az egybegyűlteknek élőszóval is elmondta mindazt, ami a kiállítás eszmei és gyakorlati mondanivalója volt. Október 25-én volt az első váltás, ekkor nyitottuk meg másik 8 községben az odavándoroltatott kiállításokat. Itt, ezeken a helyeken, tekintve a Múzeumi Hónapra, még múzeumi dolgozók tartották meg a megnyitókat, de a további váltások és kiállításnyitások esetén már mások, az illető helységek általános iskoláinak igazgatói vagy más alkalmas emberek fogják tartani. Az első két esetben a kiállítások vándoroltatását is mi intéztük. A továbbiakban ez sem a mi gondunk lesz, hanem a Baranyamegyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Művelődésügyi Osztálya kezdeményezésszámba menő mozgó művelődési házé. Ezzel múzeumunk ezen népművelési tevékenysége szervesen beleépül a megyei osztály által irányított egységes népművelési munkába. Vándorkiállításainkkal szerzett eddigi tapasztalatainkról is számot kell adnunk röviden. Mindenekelőtt arról kell megemlékeznünk, hogy az Ízléses kivitelű, a pécsi, illetőleg budapesti kiállításoknál semmivel sem silányabb kivitelű, tárgyi anyagban gazdag, magas színvonalú kiállításokat mindenütt örömmel, újdonságokként fogadták. Kevés kivételtől eltekintve mindenütt sikerült az általános érdeklődést; felkelteni. Vándorkiállításainkkal kapcsolatosan bebizonyosodott annak a tételnek az igaza, hogy a közönség kulturális színvonalához való alkalmazkodás nem jelent színvonaltalanságot és azt is, hogy színvonaltalan, a „falura ez is jó" jelszavával készült dolgokkal nem lehet ma már eredményeket elérni. Az a pár gyakorlati észrevétel, amit a következőkben kell majd érvényre juttatni, az alábbiakban foglalható össze: 1. A vándorkiállítások kivitelezése olyan formában oldandó meg, hogy a tárlók, vitrinek, keretek könnyen szállíthatók legyenek. 2. A tárlók és vitrinek úgy szerkesztendők meg, hogy azok a szállítással járó veszélyeknek leginkább ellen tudjanak állani. 3. A tárlókban, vitrinekben bemutatandó anyagot minden esetben úgy kell elhelyezni és rögzíteni, hogy azok szállítás közben ne mozduljanak el, hogy azokat ne kelljen külön szállítani. 4. A bemutató helyiségek különböző, méretére és nagyon változatos viszonyaira való tekintettel olyan, mindenütt alkalmazható, függesztő rendszert kell kidolgoznunk, amely egyrészt könnyen szállítható, nem sérülékeny; másrészt a kiállítás felállításához a legnagyobb variációs lehetőséget biztosítja. 5. Szükséges volna minden vándorkiállításhoz röplapszerű ismertetőt készíttetni, amelyet a látogatók a kiállítás megtekintésekor ingyen megkapnának. Ezekben az ismertetőkben magáról a kiállításról kellene szólni és úgy kellene a kiállítás tárgyát, érdekességeit, mondanivalóját ismertetni, hogy ne bocsátkozzunk magával a kiállítással ismétlésekbe. 6. Igen jó volna és a kultúrotthonok ellátottságának mai fokán az is megvalósítható, hogy magnószalagon tárlatvezetést mellékeljünk a kiállításhoz, amit csoportos látogatás esetén vagy olyankor, amikor a kiállítóhelyiségben többen tartózkodnak, lejátszanának.