Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Művészettörténet - Hárs, É.: Les monstres du fascisme

A FASIZMUS SZÖRNYETEGEI mellén, karján, hasán ismételten, többhelyen hivalkodik a fasizmus jelképe, a horogkereszt. Martyn szörnyeteg ábrázolásai megdöbbentő hatásúak. Szuggesztív erejükkel — noha közvetve láttatnak, mégis — közvetlen ingerhatást váltanak ki a szemlélőből. Előadásmódjuk nem leíró, nem elbeszélő. Hiába keresnénk e lapokon történeti események, vandál cselekmények ábrázolását, mert ilyesmit nem találunk. Mégis, a rajzok felkeltik bennünk mindannak az emlékét, ami 1944-ben történt. — Nézzük a lebegve táncoló, dülledt szemű rajz-szörnyeteget: ördögre illő görbe szarvakat visel, kiterjesztett kezei egyikén horogkereszt, a másikon nyilaskereszt, hasát érdemrend-szalag övezi. Ám az állati farok és a görcsösen összefonódó karom-végtagok utalnak arra, hogy az érdemrendeket viselő alak — nem ember.- (III. tábla) Képzeletünket a monstrum képe messze vezeti: villamosdrótokkal övezett haláltábor, csonttá soványodott, kopaszra nyírt nők, felperzselt falvak rémlenek fel előttünk, középpontban a kitüntetéseket viselő, egyenruhába bújt szörnyeteggel, amint puskatussal ütlegel, kivégző parancsot oszt, boncol. A jelképes rajzok szuggesztív ereje gondolatokat ébreszt, emlékeket idéz, hallott, olvasott, néha tán hihetetlennek vélt barbár kegyetlenségek valóságát vetíti elénk. Míg a lapokat forgatjuk, lényünk akaratlanul, öntudatlanul is feltöltődik izgalommal, haraggal, fájdalommal. A rajzok nem ábrázolnak a szó megszokott értelmében, de megjelenítő erejük realitása minden történeti leírásnál meggyőzőbb. Húsz évvel ezelőtt készültek s ma is ugyanazokat az érzelmeket váltják ki belőlünk, mint akkor, a köztünk kegyetlenkedő szörnyetegek uralma idején, Valóságos hatásuk a művészi közlés őszinteségében és abban a semmitől sem félő ellenszegülésben kereshető, ami Martyn Ferencet eltöltötte s amit e rajzsorozatban fogalmazott meg. Martyn a harmincas években tanuja volt Párizsban azoknak a forrongó összejöveteleknek, amelyeken spanyol hazafiak a háború, a fasizmus ellen protestáltak. Résztvett az ünnepélyes aktuson, amikor Picasso bemutatta a Guernicát. Évek hosszú során figyelhette a gótikus katedrálisok groteszk szoborfiguráit, a középkori festészet szimbólum-szörnyeit, a múzeumi kiállításokon a primitív népek művészi jelkép-ábrázolásait. „A fasizmus szörnyetegei" műfajukat, megjelenítésüket tekintve ugyan egyikhez sem kapcsolhatók, de létrejöttükben a megelőző korok hasonló szándékú alkotásai szerepet játszhattak. S miért éppen ilyen — bizonyos fokig elvont — torzalakokat választott a zsarnokság, az önkény, az embertelen vad ösztön rajzi megfogalmazásának eszközéül? Talán a kérdés egyúttal felelet is: a tulajdonságok nem viselnek látható, a természettől adott formát. Ha a művész mégis ilyenről akar szólani, magának kell látható módon megteremtenie azt. A fasizmus elállatiasodott vezérei sem a művész gondolataiban, sem rajzaiban nem ölthettek emberi alakot s mint ilyenek, nem is lettek volna alkalmasak elveik és tetteik öszszegezett, általánosított kifejezésére. A jelképes megfogalmazás sokkal inkább az elmondásra szánt gondolat tömörítését, mint az ábrázolás allegorikus jellegét célozza. Martyn nem törekedett arra, hogy mondanivalóját burkoltan álarc mögé rejtse. Ez abból is nyilvánvaló, hogy a lapok mindegyikén ott éktelenkedik a horogkereszt, többhelyen a nyilaskereszt társaságában. E jelek pedig mindenki számára egyértelműek. A szörnyalakok szimbóluma nála csak annyiban jelkép, amennyiben valóban létezett szörnyetegek összegezett, transzponált rajzi megjelenítése. Egyébként a legszomorúbb emlékeket keltő, fájó realitás. A sorozat technikai művessége már sejteti a későbbi nagy rajzolót. Párizsból történt hazatérése után e lapok az első, jelentős „szabad-rajz" kompozíciói. Nem festmény-tervek, nem vázlat feljegyzések, hanem a műfaj önálló, lezárt alkotásai.

1 vonalvezetésük mikéntje sajátosan alakult. A művészben élő szenvedély keresett a drámai esemény ábrázolására megfelelő formát. Olyan rajzolásmódot választott, ami ezt a szenvedélyt esztétikai gátlás nélkül juttatja érvényre. Nem törekedett a vonalritmus szépségére, gondolatait a meztelen ,,közlés" nyers valóságában kívánta rögzíteni. A fasizmus szőröstestű szörnye Martyn rajzain rövid, markáns, az írásban használatos vesszőre emlékeztető húzásokból épült fel. Ezek az apró görbe-vonalak önmaguk külön-külön is hordozói a művészi közlés szándékának. Izgatottá, hullámzóvá teszik a felületet, felfokozzák a karmok, csőrös fejek, ormány nyúlványok visszataszító haj1 Érdemes megjegyezni, hogy a „groteszk" alkotások sorúban, mintegy ötszáz esztendőre visszatekintve, mint a legmegfelelőbb, legkifejezőbb technika, éppen a rajzolás, a grafika használatos. Hivatkozhatunk Agositino Veneziano és a 16., 17. szd, díszítő ornamentikájára, Hieronimus Bosch és Callot, Goya rajzaira, karcaira, s a művészettörténet számos példájára, egészen a jelenkorig. A ceruza és toll olyan technikai eszközök, amelyekkel a művészi élmény közvetöjenebbül, gyorsabban leírható. A vonal érzékenyebben közli az érzelmi hevültséget, az alkotói extázist, minit a bonyolultabb, hosszadalmasabb eesetjárás, színforrás. Vö. : W. Kuyser: Das Groteske. V. fej. 7. p.