Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Művészettörténet - Hárs, É.: Les monstres du fascisme

Ш îîARS ÉVA lottságát, érzékeltetik a szőrös állatszörny valóságát. A rajzok elemzése során felmerülhet a kérdés: vájjon jogos-e velük kapcsolatban a „valóságos" szóhasználat? — Kétségtelen, valóságelemek a képzeletszülte formákkal keverednek, a groteszk megjelenítés, emberi és állati testek egymásbafonódása távolabbra utal, mint környezetünk mindennapi látszat-valósága, Mégis, a művészi ábrázolások szörny-alakjai a 16. század óta már érvényt szereztek ennek a tágabb realitásnak s különösen olyankor érezzük igazoltnak létüket, amikor — mint Martyn rajzain is — valamilyen konkrét cél érdekében lépnek fel. ,.A fasizmus szörnyetegei"-ben a jellemezni kívánt irracionalitás és a minden jóérzést megcsúfoló embertelenség öltött a valóság erejével ható formát. Fentebb már említettük Picasso Guernicáját, amellyel ugyan nem hozható közvetlen kapcsolatba Martyn rajzsorozata, mégis — a jelképkialakítás és a valóság átvitt értelmezése tekintetében mindkettő hasonló problémákat vet fel. A Guernica és e képnél korábban készült Minotauromachia bikája az állati vad indulatok, sötét erők megtestesítője. Általánosított szerepe túlnő a háború, a bombázás konkrét jelzésén. Martyn szörnyei ugyancsak az embertelen kegyetlenség, förtelmes gonoszság jelenlétére figyelmeztetnek, de e jelzés általános értelmezését a horogkereszt és nyilas-jelvény mindenütt a fasizmus konkrétumára vetíti vissza. Ez a tudatos szándék, a közlés célzatossága, Martyn művészetében gyakori. Amit fest, vagy rajzol, sokkal kevésbé intuitív, mint amennyire racionális. A párizsi iskola nemcsak a logikus képszerkesztésre, hanem a tudatosság művészi alkalmazására, a szuggesztív kifejezésre is megtanította. Ha szerepet is játszanak tárgy választásában a gondolati elemek, vagy megérzések, a kép végső formáját nála mindig a tudatos alakítás határozza meg. Az elhatározott szándék: a zsarnoki önkény elleni tiltakozás — a monstrum rajzok mind tartalmi, mind formai megjelenítésében vitathatatlan. Sokkal inkább beszélhetnénk e sorozattal kapcsolatban arról a sajátos kettősségről, egyéni képalkotó módról, ami Martyn Ferenc művészetét mindmáig jellemzi. Festészetében elvont és ábrázoló kompozíciók sorakoznak egymás mellé, a művészi szemlélet vonatkozásában különbséget közöttük maga a művész sohasem tesz. „A fasizmus szörnyetegei" sorozat lapjain ez a kettősség egy-egy rajzon belül is jelentkezik. Míg a szörnyalakok megfogalmazása átírt, elvont értelmű, áldozatuk reális, emberi valóságban ölt testet. Példaként idézhetjük azt a rajzot, amelyen a monstrum hatalmas, sajátságos alakú tömegéből csupán karmai és nyitott szája válik felismerhetővé, míg az általa széttépett ember lába és karjai gondos megfigyelést, valószerű ábrázolást mutatnak. (IVa. tábla) Szimbolikus értelmet nyer e lapon a szörnyeteg felé szálló néhány rovar, Jelenlétük a fasizmus múlandóságának, tiszavirág életének asszociációját kelti. A valószerűen megrajzolt jelekkel és formákkal szemben a szörnyek elvont, mezítelen testisége a művészi közlés drámai erejét fokozza. A sorozat egyik legszebb lapján az ember igazságba vetett hite. a gonoszság felett diadalmaskodó jóság eszméje ölt formát. Csillaggal megbélyegzett, összekötözött férfit, mint polip karjai, ölelnek körül szörnyetegfejek. Hatalmas szájakkal, madárcsőrökkel tátognak mindenfelől, a görcsös csápok kétoldalról fogják közre a szerencsétlen áldozatot. A szenvedő, tehetetlen férfi, fájdalomtól eltorzult arccal, mégis reménykedve, segítséget várva emeli fel fejét, elfordulva a szörnyektől, melyeket az emberi igazságszolgáltatás szimbólumaként az áldozat fölé nyúló, hatalmas kéz máris visszatart. (VI. tábla.) A művész érzékeny tolla ezen a megrázó rajzon sok százezer ember élniakarását, hitét, utolsó reményét összegezte, egyúttal bizonyságát adva a maga meggyőződésének. A sorozat egyik lapja a háború, a kegyetlen szörny megölt áldozatainak állít emléket. Mártírok, kivégzettek szimbólumaként e rajzon kerék és malomkő áll egymás mellett, föléjük vízszintes tagolásban súlyos, nagy kövek nehezednek. A rajz a bretagnei, őskori eredetű menhirek emlékét idézi. A malomkő és a kerék a könyörtelenség, a kínzás eszközei. Felőrlődik, megsemmisül minden a forgó kerekek és nehéz kövek súlya alatt. Fölöttük pókháló szálon függ a horogkereszt. (I. tábla.) Martyn Ferenc rajzsorozata hazai művészetünk emlékanyagában magányosan áll. Gyökereit az európai festészet és rajzművészet hagyományaiban kell keresnünk. Ami szimbolikus tartalmukat és groteszk megjelenítésüket illeti, legközelebb kétségkívül a gótikus szörnyek, a pokol sátánalakjainak ábrázolásaihoz állnak. A középkor emberében élt talán akkora iszonyat a pokol borzalmai iránt, mint a ma társadalmában a fasizmus szörnyűségeivel szemben. Az elmúlt korok háborúinak kritikus ábrázolásai között Goya 1796-ban és 1818ban készült rézkarc sorozatai, az „Ötletek" és a „Példabeszédek" állatalakú monstrumai jelzik leginkább a gondolatot, ami Martyn rajzaiban is megfogalmazást nyert. A rossz, a gonosz embertelensége mindkettőjüknél állati, groteszk alakot öltött. Goya rézkarcai a reak-