Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Gáldonyi, B.: Adalékok Baranya és Pécs felszabadításának történetéhez

BARANYA ES PÉCS FELSZABADÍTÁSA 321 Pécs város első, kommunista főispánja jól beszélt oroszul. így azután a beszélgetés olyan, nem egyszer bensőséges hangulatba csapott át. amit csak barátok engedhetnek meg maguknak egymás között. Tolbuchin marsall például többek között megkérdezte dr. Boros Istvántól: — Nincs-e valamilyen panasz a szovjet csapatok katonáira, tisztjeire? — Tudtommal nincs semmi panasz. Innenonnan hallani ugyan megjegyzéseket, de a híreket nem ellenőriztük, így nincs módunkban azokról elítélően nyilatkozni. A marsall elmondotta a beszélgetés közben, hogy szigorúan megbünteti azokat, akik a lakossággal durván bánnak, vagy visszaélnek fegyveres voltukkal, legyenek azok közkato^ nák vagy magasrangú tisztek. Aztán arról beszélt, hogy a 3. Ukrán Front egységei soknyelvű katonákból tevődnek össze és harc közben hozták létre az alakulatokat. így a fegyelem megtartása is fokozottabb parancsnoki figyelmet, erélyt követel. Szavait a tények is alátámasztották. A 3. Ukrán Front kötelékében harcolt az 1. bolgár hadsereg, amelyik lényegében a Drávánál — pontosabban — Drávaszabolcsnál alakult meg. Ugyancsak a 3. Ukrán Front kötelékében harcolt a 3. jugoszláv hadsereg is. A frontot többször megerősítették, a hadműveletek fontosságának megfelelően. így a 4. gárdahadsereg és az 57. hadsereg mellett a dunántúli harcokban már Tolbuchin parancsnoksága alá rendelték a 26. hadsereget is Gagen altábornagy vezetésével. Szügyec vezérezredes 17. légihadserege pedig ebben az időben már több. mint 900 harci repülőgéppel támogatta a 3. Ukrán Front csapatainak hadműveleteit. Érdemes még feljegyezni, hogy Timosenko marsall fia alhadnagyként harcolt Magyarország felszabadításáért és Siklós körzetében esett el. Sírja ma is ott van a siklósi járási tanács előtt a szovjet hősi temetőben. Amíg Timosenko marsall élt — 1958-ban halt meg — évenként rendszeresen ellátogatott fia sírjához, természetesen a legnagyobb inkognitóban, civilben, minden különösebb parádé nélkül. A háború éveiben nem engedte meg Tolbuchin marsallnak, hogy fiával megkülönböztetett módon járjon el. Timosenko alhadnagy a kedvezőbb beosztást visszautasította és mindenütt az első vonalban harcoló egységek között volt. Feljegyeztek egy telefonbeszélgetést a két magasrangú katona — a fiát sirató apa és a frontparancsnok — között. Tolbuchin: Ha rám hallgatnak, még most is élne a fiú. Timosenko: De a szívére hallgatott és a hazáért halt meg ... A pécsi-baranyai hadműveletek értékelése Viszonylag kevés véráldozattal sikerült P^és elfoglalása. Ezt már Mohácsnál, Batinánál és Apatinnál biztosították a szovjet csapatok. Másrészt a németek bekerítéstől tartottak è í ezért nem vontak össze nagyobb erőket а Меь sek térségében. A Margit-vonal, amelyik a Dráfa és a Balaton között helyezkedett el, távolabb esett Pécstől egy védelemre sokkal kedvezőbb terepszakaszon, ahol már sokkal jelentősebb katonai erőket vonultatott fel a német hadvezetés. Csak akkor eszméltek fel a pécs-baranyai harcok jelentőségére, amikor a 3. Ukrán Front gárda hadserege kijutott a Velencei-tó vonalára és elvágta a budapesti német hadseregcsoportt к visszavonulását. A dunántúli hadműveletek során még egyszer előtérbe került Baranya. Ennek előzményei a két kormány — a szovjet és az, angol hadvezetés — közötti megegyezéshez nyúlnak vissza. Ugyanis Churchill angol miniszterelnök kérésire a szovjet legfelsőbb hadvezetés meggyorsította a hadműveleteket és a Balti tengertől a Déli Kárpátokig — mintegy 1200 kilométeres frontszakaszon — szinte egyszerre mozdultak meg a csapatok. Ez azt eredményezte, hogy a német főparancsnokság beszüntette nagy, nyugati offenzíváját és az 5., valamint a 6. SS páncélos hadseregeket sietve a keleti arcvonalra irányította. A 6. SS. páncélos hadsereg a 3. Ukrán Front működési területével szemben helyezkedett el, főleg a Balaton és Dráva közötti szakaszon. Feladata az volt, hogy ellentámadással jusson ki a Dunához — Szekszárd és Dunapentele között — és segítse elő a Budapestnél bekerített csapatok felmentését. Ma már rendelkezésünkre állnak az adatok arról, hogy milyen erők állottak egymással szemközt. A 3. Ukrán Front kötelékébe tartozott ebben az időszakban — 1945 március 6. és 15. között — a 4. gárda hadsereg, a 26., a 27. és az 57. hadsereg, valamint a hadműveleti alárendeltségben tevékenykedő 1. bolgár hadsereg, amelynek főterülete volt a Dráva északi partja, míg a déli parton az alsó folyásnál a 3. jugoszláv hadsereg rendezkedett be védelemre. És a másik oldalon: Wöhler tábornok csapatai, a 8. és a 6. német, valamint a 3. magyar hadsereg, a 2. német páncélos hadsereg foglalt állást; ide tartozott az Ardennekből a keleti arcvonalra átdobott 6. SS páncélos hadsereg is. 21 J. P. Múzeum 1964.