Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Gáldonyi, B.: Adalékok Baranya és Pécs felszabadításának történetéhez

322 GÁLDON YI BÉLA Igen jelentékeny erő mind a két részen. A hadrend vázlatából is érezhető azonban, hogy a németek ezen fronton a túlsúlyra törekedtek. A keleti arcvonalon tervezett nagyarányú német támadásoknak nemcsak katonai, hanem politikai céljaik is voltak. Ebben az időben ugyanis tárgyalásokat folytattak az angolszászokkal megkötendő külön-békéről, hogy a fegyverszünet után a nyugati arcvonalon addig lekötött minden katonai erőt a szovjet csapatok feltartóztatására, majd visszaverésére fordíthassák. Hogy sikeresen tárgyalhassanak az angol-szászokkal, bizonyos erő fitogtatásra volt szükség. Ezt kívánták szolgálni az 5. és 6. páncélos hadseregek hadbavetésével, újabb ellentámadások indításával, Budapest felszabadításával a bekerítés alól. A német legfelsőbb hadvezetés parancsaiban többször is szerepelt a Duna, sőt Mohács is névszerint, mint az a pont, ahová a német csapatoknak ki kell jutniok, hogy megszilárdítsák helyzetüket a keleti front déli szakaszán. Az sem volt utolsó cél, hogy megtarthassák a magyar és osztrák olaj lelő helyeket, hiszen a német hadsereg erről a területről kapta olajszükségletének 80 százalékát. Végül pedig tehermentesíteni akarták a keleti arcvonal északi szakaszát, ahol a szovjet csapatok Berlin irányában nyomultak előre. Ezért érthető, miért erőltették annyira az ellentámadásokat a Dunántúlon a német hadvezetés részéről. Három irányban igyekeztek támadni. A támadás egyik éle Szekszárd—Dunapentele, a másik Kaposvár, a harmadik Dolnij Micholjáctól északra irányult. Ez az utóbbi jelentette a legnagyobb veszélyt a Baranyában állomásozó egységek számára. A 3. jugoszláv hadsereg a Dráva déli oldalán rendezkedett be védelemre, az 1. bolgár hadsereg ötvöskónyi, Babócsa, a Dráva és Torjanci vonalán védekezett, felkészülve a németek támadására, mivel a szovjet felderítők felfedték a német hadvezetés terveit. A bolgár hadsereg anyagi, technikai ellátását a 3. Ukrán Front biztosította. _Mint a felderítők azt pontosan előre jelezték, a németek ellentámadása éppen ezen a frontszakaszon indult meg március 6-án éjjel. Dolnij Miholjác és Valpovó körzetéből, az 1. bolgár és a 3. jugoszláv hadsereg ellen. A németek az „E" hadseregcsoport egységeivel támadtak. Március 6-ra virradó éjszaka a hadseregcsoport két gyalogos hadosztálya támadást indított Mohács irányába. A hadosztályok átkeltek a Dráván, az 1. bolgár hadsereg'két gyalogos hadosztályát visszaszorították és sikerült elérniök Drávacsehi és Drávaszabolcs vonalát. Az itt kialakított, rövidéletű német hídfő 10 kilométer széles és 5 kilométer mély volt, majdnem Harkány alá húzódott. A frontnak ezen a szakaszán több napon át igen elkeseredett harcok folytak. Drávaszabolcs többször is gazdát cserélt és amikor a véres harcok befejeződtek, a faluban mindössze egy ház maradt úgy-ahogy lakható állapotban. A többit lerombolták a lövedékek. A drávaszabolcsi támadással egyidőben Valpovónál is átkelt egy német gyalogos hadosztály a Dráván és csaknem ugyanilyen hídfőt létesített a 3. jugoszláv hadsereggel szemben. A bolgár és a jugoszláv csapatokat ekkor megerősítették az 57. szovjet hadsereg 133. lövészhadosztályával és így sikerült megállítani a németeket, akik a hídfők kiszélesítését tervezték. Olyan sikeres hadműveleteket hajtottak végre a három nemzetiségű csapatok, hogy március 14-én már parancsot kaptak a német egységek, hogy vonuljanak védelembe. Azonban még így sem tudtak megkapaszkodni Drávaszabolcsnál és március 22-én áthúzódtak a Dráva déli partjára, de onnan is rövidesen kiverték őket. Pajtások a hősi temetőben Ami még feldolgozásra vár A magyarországi felszabadító harcok történetét front, hadseregek és hadosztályok szintjén összefoglalva megírták, de hiányoznak a helyi értékelések, amelyek nagyonis fontosak voltak egy-egy hadművelet kimenetele szempontjából. Így még mindig feltárásra vár a „szederkényi" harckocsi csata, az 1. bolgár hadsereg megalakulása Drávaszabolcsnál, bár ezzel a céllal többször járt már megyénkben a budapesti bolgár nagykövetség katonai attaséja és adatokat gyűjtött tanulmányához.