Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Szabó, Gy.: A szocialista nőmozgalom útja Baranyában 1921-ig
308 SZABÓ GYULA 1. Kimondja a pártkongresszus, hogy a volt pártvezetőség hibáiból munkaképtelenné vált női politikai szervezet feloszlatását tudomásul veszi, — annál is inkább, mert ott a szocialista elvekkel teljesen ellenkező, burzsoá nevelést igyekeztek egyesek meghonosítani, oly módon, hogy ott a burzsoázia által megkezdett feminista mozgalmak szellemét vitték be az öntudatos nevelés helyett. 2. A nők politikai szervezését és megnevelését legfontosabb feladatnak tekinti és a nemi különbségek kiküszöbölése mellett a teljes, tökéletes proletár egyenlőség elve alapján a pártszervezetek kereteibe utalja azzal a fenntartással, hogy a pártszervezetek keretein belül részükre önálló tanácskozási, szervezési jog biztosítassék. 3. Kimondja a pártkongresszus, hogy a nők a jövőben számarányuknak megfelelően a párt vezetésében, ügyeinek intézésében és általában minden mozgalmi, szervezeti fórumon és szervben képviselethez jussanak. 4. Kívánja a pártkongresszus, hogy a nők az utcai bizalmi rendszer kiépítésében lehetőleg a legnagyobb mérvben felhasználtassanak és ott helyet kapjanak, miután az utcai bizalmi rendszer működésének sikerére ez csak kedvező befolyást gyakorolhat." Az időközben nyilván feloszlatott nőszervezet (a pártsajtóban ennek semmi nyomát nem találtuk!) munkáját ért, éles bírálatról ma már — megbízható adatok híján — nem tudjuk megállapítani, hogy az a pécs-baranyai nőmozgalom egész történetére-e, vagy csak az utóbbi évek bizonyos, meghatározott szakaszára vonatkozott-e? Az az érzésünk, hogy a pártszervezet férfitagjait aggodalommal tölthette el a nők — szerintük túlságos — önállósága, megnövekedett befolyása a közügyek intézésére s a négy pontban összegezett határozat valójában a nők visszaparancsolását jelentette a párt- és közélet arcvonalából, a „hadtáp" körletébe .. . Elárulta ezt a tendenciát a vezetőségválasztás eredménye is. Bár a 4 szakaszos deklaráció kimondja, hogy ,,a nők a jövőben számarányuknak megfelelően a párt vezetésében, ügyeinek intézésében és általában minden mozgalmi, szervezeti fórum és szervben képviselethez jussanak", — mégis a pártvezetőségbe csupán egy nőtagot, Kovács Erzsébet szabómunkást választják be. (Alig hihető, hogy ez lett volna a nők számaránya akár a pártszervezetben, akár a mozgalomban . . .) A nyár végén egyre bizonytalanabbá vált a helyzet Baranya megszállott részeiben. A bizonyos imperialista szerb körök által továbbra is sürgetett annexió híveivel szemben létezett egy olyan, az antant-misszió köreiből származó s egyre erősödő felfogás, hogy a megszállóknak ki kell üríteniök Baranyát. így aztán biztosat a jövő felől senki sem tudott. Ez az ellentétektől feszült légkör bizonyos fokig lelassította a mozgalmi élet ütemét is. Hozzájárult ehhez a pártkongresszus döntése a nőmozgalom lefékezéséről. A konkresszus után már csak két közlemény jelzi, hogy a nőmozgalom még nem adta fel valamennyi pozícióját: a Csorba Mária vezette háztartási munkásnők csoportja még két ízben, június 21-én és július 28-án „fontos ügyben" taggvűlést tartott a Munkás Otthonban. 46 Több hír, közlemény nincs a nőmozgalomról. 1921. augusztus 20-án bevonult a Horthyhadsereg Pécsre és a megyébe, s a pécsi és baranyai szocialisták és kommunisták — mintegy 2000 család — az SHS-kormány által biztosított menedékjog alapján Jugoszláviába menekült. Eltávozott velük együtt az egész pártvezetőség s a nőmozgalom vezetőinek többsége is. Ezzel a pécs-baranyai szocialista nőmozgalom történetének kezdeti, hősi korszaka lezárult. 47 46 Munkás, 1921. június 18,,, július 27. 47 E dolgozat a még fel nem tárt dokumentumok hiányában csak vázlatos áttekintésre törekedhetett. Egy későbbi, részletes feldolgozás elkészültéig is a szerző szükségesnek tartja az olvasó figyelmébe ajánlani az alábbi forrásmű veket: A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak ... évben. (Budapest, a kiadás éve szerint) с köteteket. Aranyossy Magda: A nagy októberi szocialista forradalom ós a magyar tanácsköztársaság hatása a nőmurikás mozgalomra 1917-ben. (Századok, 1954..,, 2—3. sz.) Aranyossy Magda: Lázadó asszonyok. A magyar nőmunkásmozgalom története. 1867—1919. (Kossuth, 1П63.) Hatvanyné E. Doris: A női és gyermekmunka Magyarországon 1890 és 1914 között. (Századok, 1952.) Máday Andor: A női munka. (Budapest, é. n.)
