Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: A szocialista nőmozgalom útja Baranyában 1921-ig

A SZOCIALISTA NŐMOZGALOM ŰTJA BARANYÁBAN 1921-IG SZABÓ I. „Olyan században élünk, amelynek egyik legnagyobb jelentőségű tudományos felfedezése egy nő nevéhez, Madame Curie-éhez fűződik."

1 A szocialista írónak és embernek ez a megállapítása a nők egyenjogúságának a mi világunkban immár magától értetődő valóságát és helyzetét summázó írásából kívánkozott tanulmányunk élére. Ez a kiemelés egyben arra az óriási változásra is rávilágít, amelyet a szocialista társadalmi rend győzelme hazánkban e téren is létrehozott. Mindössze félévszázaddal ezelőtt láttak napvilágot — igaz, klerikális irányzatú, vidéki sajtóban — a fentivel éles ellentétben álló, eféle élcelődések: „Semmi nehézséget sem látunk abban, hogy az asszony kivétel nélkül, mindenféle állást elnyerhessen — persze csak Norvégiában."

2 Egy másik tudományos igényűnek színt cikk pedig a magyarországi Feministák Egyesülete elnöknőjét, Bédy—

Schwimmer Rózát állítja pellengérre, amikor az alábbi mondatot idézi tőle: „A magukat demokratikusnak nevező pártok és csoportok az általános választójogért folyó küzdelemben elejétől kezdve végzetes hibát követtek el, amikor a demokráciát nemi mértékkel mérték." S így folytatja a cikkíró: ,, . . .igaz ugyan, hogy a demokrácia nem hímnemű és nem nőnemű, hanem emberi." mégis hál' Istennek, sokan vagyunk még Mária országában, kik nem a nők választójoga által reméljük elérhetni, hogy a nő sorsán méltóan, női voltához méltóan segítve legyen és nem a politikai egyenjogúsításban látjuk a nemi egyenjogúsítás igazi megoldását." Hangsúlyozza: „Ne a politikai téren egyenlősítsünk! Ne a politika harcmezején állítsuk egy vonalba a nőt a férfival, hisz a polgári jogok és kötelességek elosztását a két nem között teljesen egyenlő mértékben 1 Mesterházi Lajos: „Ártatlan" előítéletek. (Népszabadság, I960, dec. 11.) 2 A nő mint hivatalnok. (Dunántúl, 1912. február 2.) GYULA úgy sem tudnók keresztül vinni soha (védkötelezettség!): hanem az erkölcsi élet terén!"

3 Mekkora szintsüllyedést jeleznek ezek az ,,írások" azoknak a magyar szellemi fároszoknak az állásfoglalásához képest, akik — mint pl. Pálóczi Horváth Ádám, — már a 18. század végén úgy vélekednek, hogy a nőket is megilleti a férfiakkal egyenlő hivatalviselési jog s példákon szemlélteti, hogy a nők mind az államvezetés, a hadviselés, mind a tudományok terén méltó versenytársai voltak a férfiaknak.

4 Fáy András is szenvedélyes szavakkal ítéli el a nők egyenjogúságát vitató, „ázsiai" és ,,francia"-felfogású férfi-álláspontot: „Mi. férfiak legtöbbnyire vagy úgy tekintjük a nőnemet, mint a világi élet anyagi kötelességeinek, a családi terheknek, a ház gondjainak helyhez-viszonyhoz tapadt kezelőit, vagy úgy, mint bábjátékát nemünknek, mulatozása és bókolása tárgyát, míg kecseiben tart s elvetess áldozatját, ha elhullottak azok; mint oly lényeket, kiknek minden fedadatjok lepkeként lengni végig az életen, s kikre annak ösvényein valami komoly és fontos hivatás alig vár. Amazok ázsiai kényurasággal tekintik a nőnemet, ezek francia udvariassággal, s mindegyik nézeteihez alkalmazván nőnevelését, lényegesen téved abban."

5 Teleki Blanka a szellem felszabadítását tűzi ki a legfőbb feladatul nőtársai elé az 1848-as forradalom izzó napjaiban. Az emancipációs gondolatot minden előtte járónál előbbre viszi, amikor azt hirdeti: „Neveljétek leányaitokat emberekké!"

6 És sorolhatnánk még a felemelő példákat hosszan. De 3 Ál-feminizmus. (Dunántúl, 1912. sziept. 1.) 4 Bédy—

Schwimmer Rózsa: A magyar nőmozgalom régi dokumentumai. (Az Igazság Könyvtára. Budapest, 1907., 23—25. p.) — Komis Gyula: Nők az egyetemen. Budapest, 1925.,, 7. p. — Szabó Gyula: Pálóczi Horváth Ádám. (Élet és Tudomány, I960. július 3., 383. p.) 5 Fáy András előszava Steinacker G.: Tapasztalások és intések a nőnevelés mezején. Budapest, 1842. c, könyvéhez. XVI. 1. p. — Komis i. m. 33. p. 6 Pogány Zsuzsanna: A nőemancipáció útja. Minerva, 1936. XV. évi 1—10. sz, W—77. p.