Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: A szocialista nőmozgalom útja Baranyában 1921-ig

298 SZABÓ GYULA nem ez a célunk. Csupán rámutatni kívántunk arra, hogy a kapitalizmus korában világszerte meginduló nőmozgalom gazdag hagyományokra építhetett hazánkban. A 19. század derekáig, a Londonban megjelent Kommunista Kiáltványig, néhány kivételtől eltekintve, a női jogoknak jobbára csak nők voltak a szószólói. Marx és Engels voltak az elsők, akik felismerték és tudományosan is bizonyították, hogy a nő nélkül nem mehet végbe a társadalom forradalmi átalakítása, s ezért a nő felszabadítása és egyenjogúsítása szerves és elengedhetetlen része a modern szocializmus forradalmi megvalósításának. A Kommunista Kiáltvány ezzel nemcsak a nemzetközi munkásmozgalomnak, hanem a politikai nőmozgalomnak is elméleti alapja lett. Amikor 1864-ben létrejött a munkásosztály első nemzetközi harci szervezete, az I. Internacionálé, ennek programmja már mindkét nem részére követelte a nyolcórás munkaidő bevezetését, szemben a korábbi 12—14 órás munkanappal. Az iparban már nagy számban dolgozó nőknek pedig védőintézkedéseket, emberibb munkakörülményeket követelt. Az összefogást és a jogok kivívását — ebben az, időben — már nemcsak azok a nők látták szükségesnek, akik a bérmunka igájában érezték hátrányos helyzetüket. A család és háztartás kötelékében maradt anyák, jobb módban élő feleségek is nagyobb megbecsülést követeltek a nőknek és lehetőséget az önképzésre. A századforduló előtt számos tisztviselőnő és „úrinő" egyesület jött létre és erőre kapott a feminista-mozgalom. E mozgalmakat polgári, értelmiségi nők hívták életre. Célkitűzéseik, követeléseik meghatározásánál saját jobb körülményeikből indultak ki. Nem a társadalmi rendet akarták megváltoztatni, hanem az adott társadalmon belül kívántak több gazdasági és politikai jogot a nőknek, „ök csak a kiváltságos osztály nőinek a jogaiért küzdenek, — írja a NÖMUNKÁS cikkírója — s hozzáteszi: „Mi nem folytatunk nemi harcot. A mi harcunk az elnyomottak harca elnyomóink ellen, nemi különbség nélkül."

7 A német, angol, orosz—japán háborúk nyomán, az 1900-as évek elején a munkásmozgalmon belül egyre világosabbá vált, hogy a nők részvétele és jogaik kivívása nélkül lehetetlen eredményesen harcolni a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért. 7 Müllerné Singer Irén; A nők napja és a feministák. (Nőmunkás, 1914. már. 15., 6. p.) Nálunk, Magyarországon az iparosodás később kezdődik és így a nők is később kapcsolódnak be a termelésbe, de a helyzet ugyanúgy alakul nálunk is a bérek, a munkavállalási feltételek tekintetében, mint Nyugaton. Ez nemcsak azt vonja maga után, hogy a nő válik a legkizsákmányoltabbá, hanem azt is, hogy a férfi a dolgozó nőben csak ellenséget, bérletörőt lát. Küzd az ellen, hogy a nő munkát kapjon és dolgozzék. A szervezkedés azonban mind nagyobb formát ölt, a szakszervezetek felfogása is megváltozik és tudatára ébrednek annak, hogy a felszabadulásukért vívott csatában nem megszabadulni kell a nőtől, mint versenytárstól, hanem megnyerni, mint munkatársat. A dolgozók két rétege találkozott egymással, megértette, hogy a közös ellenség ellen, a kapitalizmussal szemben csak együttesen tudnak védekezni. Megindul a tanítás, a felvilágosítás, a nők bevonása a szakszervezetekbe. Tagjai sorába a Nyomdászok Szakszervezete fogad először nőket 1896-ban. Az 1900-as évek elején már a jelentősebb szakszervezetekben is vannak nők, de az iparban elfoglalt arányszámukhoz képest elenyészően csekély mértékben, Magyarországon még csak gyermekcipőben jár a nőmozgalom, amikor már a külföldi munkásmozgalmi életben és általában a közéletben nőket látunk. A híres 1889-i párisi kongresszuson, amely síkraszállt a 8 órai munkaidőért, a 8 órai pihenésért, már 7 nő szerepel, akik közül legismertebb Clara Zetkin neve. A magyar szakszervezeti mozgalmon belül igen nehézkesen halad a nők szervezése, pedig vannak már olyanok, akik érzik nehéz életüket és változtatni kívánnak azon. 1878-ban Komáromban tartottak egy női értekezletet, ahonnan 20 aláírással levelet intéztek Csorba Géza komáromi ügyvédhez, azzal, hogy a fővárosban tartandó országos munkáskongreszszuson képviselje a dolgozó nők ügyét hathatós érveléssel. Szomorú bizonyítéka annak, hogy akkor még olyan elnyomottak voltak a nő-dolgozók, hogy még egy munkásértekezleten sem vehettek részt, mint kiküldöttek.

8 Első kiemelkedő eseményét a nőmozgalomnak a

z 19

03-as év jelenti, amikor is megalakul a Magyarországi Munkásnő Egylet. 1905-ben látott először napvilágot az első magyar munkásnőlap, a NÖMUNKÁS, amelynek Gárdos Mária volt a főszerkesztője. 1908-ban a Szociáldemokraka Párt is életrehívta Nőszervezo Bizottságát. 1904-ben újabb, nagyobbszabású nőszövetség alakult, a Nők Nemzetközi Egye8 B. Tóth Matild titkári beszámolója az I. országos szakszervezeti nőkonferencián, 1947, nov, 30. (A Munka Könyvtára 9.) 16. p.