Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Kopasz, G.: Pécs és a baranyai mezővárosok rendészete a feudális korban

MEZŐVÁROSOK RENDÉSZETE 287 5. kép. A pécsi 'kapuőrök alabárdja (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) városok vásáraik számának szaporítására törekedtek. Mohács városának előbb három, a XVIII. század végén pedig már öt országos vására volt: a Mátyás napi február 24-én, a Rudolf napi április 17-én, az Iván napi június 24-én, a Márton napi november 11-én és a Tamás napi vásár december 21-én, vagy ezekhez a dátumokhoz közel eső, meghatározott napokon. Némely magyar városokban olyan fontos szerepet töltött be a vásári rendészet, hogy a vásári rendőrség volt a városi rendőrség első szervezett formája. Vezetőjük a vásárbíró volt, aki vásári ügyekben rendszerint rövid úton ítélkezett. A vásári rendőrök vigyáztak a vásári rendre, fegyelemre, tolvajokra. Ügyeltek saját városuk polgárainak eladói és vevői elsőbbségi jogára. Az országos vásárok mellett jelentős jövedelmet hozták a hetipiacok is. Pécsett a hetipiacok bevételével a piacbíró számolt el. Más városokban egy városi szenátort bíztak meg a piaci jövedelem beszedésével, a piaci árakra, az áruk minőségére és a piac tisztaságára való felügyelettel. Nem lényegtelen hasznot hajtott városainkban a korcsmáltatási jog. Földesúri hatalom alá tartozó városainkban sok vitára adott alkalmat, hogy az italmérési jog hogyan legyen megosztva a város és a földesuraság között. Pécsett, ahol 1780-ig a pécsi püspök volt a város földesura, a korcsmáltatási jogért folyó küzdelemben olyan megegyezés jött létre, hogy annyi italmérése legyen a városnak, mint a püspöknek.

25 Italmérési joggal rendelkezhettek a szerzetesrendek, a székeskáptalan és más egyházi szervek is. A pécsváradi apátság, vagy a bólyi, sellyei és siklósi világi földesuraságok ugyanígy ragaszkodtak italmérési jogaikhoz. A vásár- és piacrendészet körébe tartozott a mérlegek hitelességének ellenőrzése is. Erre a vásárbíró és a vásári rendőrök ügyeltek fel, mint vásári rendészeti szervek. Vita esetén a város hiteles mérlegei voltak a döntők. Az egykorú mértékek, mint a pozsonyi mérők, vékák, füzérek, iccék, meszelyek, stb. — mint városi hiteles mértékek — a városi mérlegek bódéjában voltak elhelyezve. Ha valaki hamis mértéket használt, akár az országos, akár a hetivásárokon, a vásárbíró szigorú büntetéssel sújtotta. A rendészeti feladatok körébe tartozott városainknál a katonabeszállásolás és a beszállásolt katonák ellátásának intézése is. Ezeket a feladatokat közvetlenül a szállásmester vagy kvártélymester látta el. Szállásmester alkalmazása híján a tizedesek vagy negyedmesterek végezték a beszállásolást a belső tanács részéről ezzel megbízott szenátor irányítása mellett. A szállásmester, vagy a tizedesek szedték be a beszállásolt katonaság ellátására a lakosságtól a természetbeni hozzájárulásokat. Fát, lisztet, különböző élelmiszereket és pénzt gyűjtöttek erre a célra. Kiosztották a katonaság között a kenyeret, szénát, zabot és végezték a katonaság házaknál vagy laktanyákban való elhelyezését. Havonként egyszer 25 PÁL. — Pécs v. It, 651/1725. jkv. sz.