Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Kopasz, G.: Pécs és a baranyai mezővárosok rendészete a feudális korban

288 KOPASZ GÂBOIÎ megvizsgálták, nincs-e valami hiányosság a beszállásolásban és ellátásban. Általában ezek voltak a városi szállásmesteri feladatok. Némely városok, főként ahol nem volt nagyarányú feladat a katonabeszállásolás, nem alkalmaztak külön kvártélymestert, hanem ezt a feladatkört egy belső tanácstagra bízták. Ilyenkor ennek volt kötelessége a katonaságot a lakosság között személyválogatás nélkül elszállásolni, a katonaságnak átadott ingóságokról, élelmiszerekről elszámolni, szénaporció és zab kimérésénél jelen lenni, és erről a városnak számotadni. Ahol önálló szállásmestert alkalmaztak városaink, az fizetett személy volt és nem volt tagja a belső tanácsnak. Felfogadott alkalmazott volt, aki előbb egy belső tanácsnok, majd pedig, amikor városaink megszervezték a rendőrkapitányságokat, közvetlenül a városi rendőrkapitány felügyelete alá tartozott. Itt említjük meg, hogy a városi pandúrok végezték az újoncállításokat is, ami abban az időben nem ment mindig simán. Ha katonai újoncozáskor a pandúrok csákói és kardjai megrongálódtak, ezeket a városi tanács kijavíttatta, vagy ha a szükség úgy kívánta, újakkal pótolta. A rendészet fejlődésének általános és sajátos szempontjai Városaink rendőrsége akkor lett szervezetileg is önálló funkciót végző rendészeti szervvé, amikor a városi rendőrkapitányságot megszervezték. Nem egy időben alkalmaztak először városaink rendőrkapitányokat. Sz. kir. városainknál a városi rendőrkapitányság megszervezése összefüggésben volt a sz. kir. városi rangra való emeléssel. Győrben 1743-ban, Pécsett 1780-ban választották meg az első rendőrkaptányt. Szabadalmas mezővárosainkban a pusztító nagy tűzvészek és a rendészeti teendők hatalmas megnövekedése tették sürgetővé a rendőrkapitányságok megszervezését. Mohácson 1841-ben választották meg az első városi rendőrkapitányt. Boly, Pécsvárad, Ráckozár, Sellye,

26 Siklós és Szabadszentkirály baranyai mezővárosok lakosságának számaránya bár nem fejlődött eléggé, a feudalzimus korában megtartották mezővárosi jellegüket. Városaink tehát nem egy időben szervezték meg a rendőrkapitányi hivatalaikat és a városok lakosságának számbeli növekedése is hozzájárult a rendőrkapitányi hivatalok mi26 Sellye a török uralom után hosszú ideig Somogy vármegyéhez tartozott. előbbi megszervezéséhez. Amikor а kapitányi hivatalokat megszervezték, a városi rendészet minden ágazatát a rendőrkapitány irányítása alá helyezték. A mezei rendőrségről az 1840. évi IX. te. már országosan is úgy rendelkezett, hogy a városi kapitányi hivatalok hatáskörébe tartozik. A rendészeti ügyek fontosságára mutat, hogy mind a sz. kir. városokban, mind a szabadalmas mezővárosokban a városi rendőrkapitány a tanácsnokok között rangban az első helyet foglalta el. A tanácsnoki, fizetésen felül kapitányi pótlékban részesült. A városi belső tanácsban csak a polgármester és a főbíró előzte meg. A feudális kor végén jómódú városi polgárokkal töltötték be a városi kapitányi állást, akiknek a tekintélyt elsősorban a vagyonuk adta. A rendőrkapitányt a városok a tisztújító közgyűléseken a többi tisztviselőkkel együtt, a szokásos módon választották. A földesúri hatalom alatti szabadalmas mezővárosoknál a tisztújító közgyűléseken az uradalmi tiszttartó elnökölt, s így a földesúr beleszólt a tisztviselők választásába, jelölésébe. A kapitányi hivatal megszervezéséhez, a rendőrkapitány fizetésének megállapításához szükség volt a földesúr, illetve annak úriszéke jóváhagyására. A szervezett rendőrség felállítása és a kapitányi hivatalok megszervezése után sem szűntek meg a városi polgárság és polgárőrség rendészeti feladatai. Egyes városoknak még a feudális kor vége felé is olyan kislétszámú volt a hivatásos rendőrsége és ez is annyira meg volt terhelve kézbesítési, adószedési és egyéb közigazgatási feladatokkal, hogy a lakosság őrködési segítsége nélkül még a nappali rendet sem lehetett volna mindig fenntartani, még kevésbé az éjjel biztonságot. Ezért szükség esetén a polgárőrséget is felhasználták a városok a közrend és éjjeli biztonság fenntartására. A polgárőrségbe minden katonaviselt férfi beletartozott, vagy beletartozhatott bizonyos életkorig. Nevezték polgári katonaságnak is. A polgárőrség legénysége kapitányát és tisztikarát maga választotta. A polgárőrség kapitányát a város közgyűlése utasíthatta nappali, vagy éjjeli őrség tartására, Mivel a polgárőrség minden ellenszolgáltatás nélkül látta el rendészeti szolgálatát, nem is volt mindig kifogástalan. Előfordult, hogy a teljes létszámú őrséget ki sem állították, vagy pedig az őrök a szolgálati idő letelte előtt elhagyták őrhelyeiket, mihelyt felettük a felügyelet megszűnt. Szervezet és tisztikarválasztás szempontjából a polgárőrségnek egy százada képezett