Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Kopasz, G.: Pécs és a baranyai mezővárosok rendészete a feudális korban

MEZŐVÁROSOK RENDÉSZETE 285 Mohácson a nagy kiterjedésű Margittasziget őrzését külön szigeti csőszök látták el. A szegényebb sorban élő külőrökben a módosabb gazdák nem bíztak. Azt a vádat emelték ellenük, hogy lopnak, ezért a városi közgyűlésben azt követelték, hogy kártérítésre kötelezhető felelős őröket alkalmazzanak. Pécs városánál rendészeti feladat volt egyik fontos energiának, a Tettye vizének igazságos és gazdaságos elosztása, felhasználása az egyes iparágak között, Megesett, hogy a molnármesterek panaszt emeltek a posztósok, tímárok és irhagyártók (tabakok) ellen, hogy a maguk részén túlságosan megduzzasztják a vizet és az ő malmaik hajtására kevés víz jut. A panaszt kivizsgálták és arra bízták, aki a források kulcsát kezelte, hogy a víz helyes elosztásáról gondoskodjék. A Tettye vizének elosztása a vizet használó egyes iparűzők között Pécsett víz- és iparrendészeti feladat volt és az ezzel kapcsolatos vitás esetekben a városi tanács döntött. Egyes városainkban, mint Mohácson is, a nagyobb biztonság megteremtése céljából ún, felelős őrséget szerveztek. A felelős őrség beiőrökből és mezei csőszökből állott. A felelős őrség létszámát a közgyűlés határozta meg. Velük a város szerződést kötött. A felelős őrség fenntartásához szükséges összeget a lakosságra vetették ki és adó alakjában hajtották be. A város és a felelős őrség között kötött kétoldalú szerződés csak akkor volt felbontható, ha egyik vagy másik fél a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett elget, A felelős őrség hadnagya és legénysége a városi tanács kezébe tette le az esküt. A keletkezett károkért az őrség felelős volt. Az őrök fizetésének egy részét az esetleges károk biztosítására óvadék címén év végéig visszatartották. Az őrök a köztük felosztott területért, a területen belül egyik őr a másikért anyagi felelősséggel tartozott. Ha a felelős őrnek ingatlan vagyona nem volt, kezest tartozott állítani. A keletkezett károkat egy választott bíróságnak, az ún. városi őrbíróságnak ítélete alapján kellett a felelős őröknek megtéríteni. Az őrbíróság a károsultakat és a felelős őrséget egyaránt meghallgatta, a panaszokat és az ellenérveket egyeztette, s azután hozta meg végzését a károk megtérítésére. A városok rendészetének igen fontos feladata volt a tűzrendészet. Még nem volt szervezett tűzoltóság, hanem a tűzoltást maga a lakosság végezte rendőri irányítás mellett. Tűzrendészeti szempontból Pécsett korán megtiltják városi tűzrendészeti szabályaink a házaknak szalmával, majd náddal való födését, megszabják a kémények magasságát. A tűzveszélytől való félelem is nagyban hozzájárult a városi rendőrség szükséges megszervezéséhez. Pécs város a XVIII. század végén olyan tűzvédelmi rendtartást alkotott, amely pontosan meghatározta a lakosság tűzoltási feladatait. A tűz megelőzése céljából eltiltották az éjjeli kenyérsütést. A belvárosban tilos volt sertést perzselni, a házaknál egy szekérre való szénánál, vagy szalmánál többet tárolni. Tűz esetére pontosan megállapították minden céhnek a maga feladatát, beosztását. A kovácsok és lakatosok a fecskendőket tartották üzemképes állapotban és ezekre tűzoltás közben is felügyeltek. A fecskendők nyomása tüzeset alkalmával a kőműves és németvarga mesterek kötelessége volt. A csáklyákat a kalmároknak, kránicoknak és pintéreknek kellett a tűzhöz odaszállítani. A sörfőzők, föstők, bábsütők, szappanosok, bádogosok, kolompárok céhének a vízhordás volt a kötelessége. Vizet hordtak még a város béresei, valamint a lótartó és ökrös gazdák. Az ácsok, bognárok, mészárosok, esztergályosok és csutorások a létrákat szállítoták a helyszínre és fejszével a kezükben a háztetőkön helyezkedtek el a tűz terjedésének megakadályozására. A csizmadiáknak, tabakoknak, pokrócosoknak, tímároknak, pékeknek, fésűsöknek, posztósoknak, képíróknak és borbélysebészeknek kötelessége volt a sajtárok megtöltése. A szíjgyártókat, szűcsöket, kötélverőket, molnárokat, takácsokat, nyereggyártókat, kapcakötőket. késeseket, üvegeseket, könyvkötőket és gelencséreket a csatornákhoz rendelték, hogy ott állandóan vizet merjenek a vízhordók részére. A gombkötők,, kalaposok, gombkészítők, süvegesek, órások, szitakötők, asztalosok, ötvösök, korcsmárosok, szabók és vargák képezték tűzoltás alkalmával a tartalékcsapatot. Mindig a szükség szerinti helyzet szabta meg, hol tartoznak segítséget nyújtani. A kéményseprőket vizes pokrócokkal és sátorlapokkal a kémények mellé, a házak tetejére rendelték. A szőlőkapásoknak sajtárokkal és fejszékkel kellett a tűzoltásban részt venni. A város hajdúinak pedig azt a feladatot szabta a rendtartás, hogy a tűznél bámészkodókat, vonakodás esetén még veréssel is, kényszerítsék vízhordásra. Aki a strázsamester felszólítására megtagadta volna a tűzoltásban való részvételt, 12 pálcaütéssel büntették a város piacterén. A tűz megelőzése miatt még szigorúbban büntették azt, aki utcákon, pajtákban, vagy istállókban pipázott, aki a város magisztrátusának tudta és igazolványa nélkül

: jőve—