Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Kopasz, G.: Pécs és a baranyai mezővárosok rendészete a feudális korban

PÉCS ÉS BARANYAI MEZŐVÁROSOK RENDÉSZETE A FEUDÁLIS KORBAN KOPASZ GÁBOR A történelem folyamán minden társadalmi formának megvolt a maga rendőrsége, mert minden szervezett emberi társadalom megköveteli a rend fenntartását, s ebből a célból valamilyen rendőri szerv megteremtését. Már a pannóniai városoknak római mintára szervezett, fejlett rendőrségük volt. Ha a népvándorlás és honfoglalás idején ez el is tűnt egy időre, később a magyar városok kialakulása idején hatással voltak a magyar városok rendészetének megszervezésére. Az Árpád-kornak is megvoltak a maga rendőri közegei, amelyek vigyáztak a társadalom, az erdők, mezők, vizek rendjére, a király és az uralkodó osztályok vagyonára, a törvények megtartására. A magyar városok fejlődésével együtt fejlődött rendészetük. Minél szervezettebbé vált a városi élet, annál szervezettebb lett a városi rendőrség is. A középkori sz. kir. városoknál a király közvetlenül beleszólt a városok rendészetébe.

1 A király által kinevezett várkapitányok nemcsak a városok védelmét látták el, hanem rendészeti ügyeikbe is beleszóltak. A várkapitányok zsoldos katonái segítettek a rendet fenntartani a városi tanács kezdetleges rendőri szerveinek. Vigyáztak a nappali rendre és az éjjeli csendre; s a városi cirkálók és poroszlók is a várkapitánynak voltak alárendelve. • A mezővárosok rendészete a földesúrtól függött. Pécs csak 1780-ban kapott Mária Teréziától sz. kir. városi rangot és jogokat, előtte a pécsi püspök földesurasága alá tartozó város volt, tehát rendészetének is legfőbb irányítója a püspök volt. Pécsen kívül az egykorú iratok szerint ebben az időben még Boly, 1 Már IV. László birtokvesztés terhe mellett miegtíltoitta a soproni polgároknak, hogy a város falain kívül telepedjenek le Közel félszázad múlva hasonló rendeletet adott ki I. Károly is. Nagy bajos pedig nemcsak a városfalakon kívüli építkezést tiltotta meg, hanem azt is elrendelte, hogy a hetivásárokat iá csak a városon belül tarthatják a soproniak. (Házi Jenő: Sopron sz. kir, város története I. rész, I. kötet oklevelei.) Mohács, Pécsvárad, Ráckozár

2

, Sellye, Siklós és Szabadszentkirály voltak oppidumok

3 Baranya megyében. A városi tanácsok rendészeti feladatai A középkori városokban a szoros értelemben vett őrködés elsősorban polgári kötelesség volt. Mintegy társadalmi feladatként végezte ezt a férfi lakosság és csak később lett fizetéses állássá, megélhetési forrássá. A rendészet megszervezése a városok szűkebb kormányzati szervének, a 12 választott esküdtből alakult belső tanácsnak

4 és az élén álló városbírónak a feladata volt. Tevékeny részt vett ebben a munkában a városi szószóló

5 is, aki ugyan szavazati joggal nem rendelkező tagja voit csak a magisztrátusnak, de mint hivatásos, választott népvezér állandó összekötő volt a tanács, sőt a közgyűlés

6 és a város lakossága között. A tanács és a városbíró végezte az összes városkormányzási, igazgatási, igazságszolgáltatási és rendtartási feladatokat. A városkormányzás három fő ága az igazgatás, bíráskodás, rendészet, mint munkafogalom a középkorban még nem különült el egymástól olyan élesen, mint később. Még ugyanaz a tanács végezte, irányította mind az igazgatási, mind a bíráskodási, mind pedig a rendészeti teendőket. A háromféle munka a tanács kezében még teljesen egybefonódott. A városi tanács által megbízott őrmester

7 ügyelt fel arra, hogy a város kapui éjjel zárva legyenek, a kapuknál az őrök éjjel-nappal őrködjenek és pontosan váltsák egymást. Az őrködést a férfi lakosok egymás utáni sorrendben végezték és városaink csak később alkalmaztak fizetett éjjeli, őröket és kapuőröket. Még nem volt külön rendőrkapitánya városa2 Ma Elgyházaskozár. 3 Oppidum a mezőváros latin neve. 4 Nevezték senatiusnak, magisitraitusnak is. 5 Más néven szónok, néptribun, orator, Vormunder. 6 Nevezték külső tanácsnak, congregationak is». 7 Magister vigiliae.