Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

FAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 27 meglehetősen gyakori a teljesen végtag nél­küli lábatlan gyík, a „törékeny kuszma" is, Rovarokkal, hernyókkal, pókokkal, csigákkal, különféle férgekkel táplálkoznak. A teljesen ártalmatlan állatok gazdasági szempontból hasznosak s ezért annál is inkább fokozott vé­delemre szorulnak, mert a rájuk leselkedő ra­gadozó ellenségtől mindén más hüllőnél töb­bet szenvednek. Anguis fragilis (törékeny gyík), Lacer ta muralis (fali gyík), L. agilis (fürge gyík), L. viridis (zöld gyík). Kígyók — Ophidia A hüllők közül az emberek legjobban a kí­gyóktól riadnak vissza, mert marásuktól fél­nek s azért pusztítják őket, mert kártéko­nyaknak vélik. Pedig a Mecsekben erre sem­mi okuk sincs, mert a hegységben elterjedt kígyók nem veszedelmesek és kárt sem okoz­nak, ellenkezőleg hasznosak s ezért kíméletre szorulnak. Csak élő állatokkal táplálkoznak. Torkuk annyira tágítható s állkapocs csont­jaik oly erősen eltolódhatnak egymástól, hogy meglepően nagytestű állatokat is le tud­nak nyelni. A rézsikló főleg gyíkot, az erdei sikló apró emlősöket, egeret fogyaszt. A sze­mük elé kerülő zsákmány mozgása fogási ref­lexet vált ki belőlük. Évenként többször is vedlenek. Éghajlatunk téli álomra kénysze­ríti őket s ilyenkor egyesével —, kedvező te­repen kivételesen többen is —, kövek, fatön­kök, vastag gyökerek alatt és faodukban rej­tőznek el. A vizsgált terepen csak két faj elő­fordulása volt észlelhető. Elaphe longissima (erdei sikló), Coronella austriaca (rézsikló). Madarak — Aves A Mecsek hegység madárvilágának faji összetétele csökkenő irányzatot mutat. Míg ugyanis az 1930—40-es évek vizsgálati ered­ménye 139 faj előfordulását állapította meg (1. p. 269—299, 5. p. 1—20), amelyek közül az átvonulok száma 14 volt, addig a legutóbbi évtizedben végzett gondos adatgyűjtések sze­rint (12. p. 211—225.) a madarak fajszáma 94­re csökkent, s ezek közül a Mecsekben mind­össze 74 faj költése volt megfigyelhető. A Mi­sina- és Tubestető avifaunájában hasonló arányú kiesés tapasztalható. Az említett számadatok mindennél világosabban beszél­nek s mutatnak rá arra a veszélyre, mely a hegység madárvilágát fenyegeti. Valóban utolsó percben lépett életbe az a közmeg­nyugvást keltő kormányintézkedés, mely a légpuskák forgalombahozatalát felfüggesz­tette s ezzel a radikális rendelkezéssel véget vetett a további légpuskás garázdálkodásnak. A Mecsek madárvilágában bekövetkezett veszteségek pótlásának azonban elengedhe­tetlen feltétele a madároduk számának gyors és jelentékeny számú szaporítása, mert csak így érhető el, hogy a Mecsek hegység pompás csalitj ai kedvenceink számára ne pusztulás­sal fenyegető temetőt, hanem biztonságos fé­szekrakó terepeket jelentsenek. Ha ez meg­történik, joggal bizakodhatunk abban, hogy az elhalkult madárdal védett parkerdőinkben és távolabbi erdőrengetegeinkben fokozott hangerővel fog ismét felcsendülni. A Misina- és Tubestetőn a következő ma­dárfajok költése, illetőleg elterjedése nyert megállapítást: Galambok: Streptopelio t. turtur (gerle), Ragadozók: Accipiter n. nisus (karvaly), Strix a. aluco (macskabagoly), Kakukok: Cuculus с canorus (kakuk), Harkályok: Dryobates maior pinetorum (nagy fakopáncs), Szalakóták: Upupa e. epops (búbos banka), Merops apiaster (gyurgyalag), Verébszerűek: Garrulus g. glandarius (szajkó), Coccothraustes с coccosthraustes (meggyvágó), Carduelis с carduelis (tenge­lice), Pyrrhula p. pyrrhula (süvöltő), Loxia c. curvirostra (k : s keresztcsőrű), Fringilla с coelebs (erdei pinty), Passer d. domesticus (házi veréb), Sitta europaea caesia (csuszka), Parus m. maior (széncinege), Р. с caeruleus (kék cinege), P. a. ater (fenyves cinege), P. palustris communis (középeurópai fényesfejű barátcinege), Aegithalos caudatus europaeus (őszapó), Regulus r. regulus (sárgafejű király­ka), Lanius с collurio (tövisszúró gébics), Muscicapa s. striata (szürke légykapó), Phyl­loscopus с collybita (csilcsap-füzike), Ph. s. sibilatrix (sisegő füzike), Sylvia n. nisoria (karvalyposzáta), S. a. articapilla (barátpo­száta), S. с curruca (kis poszáta), Turdus v. viscivorus (léprigó), T. m. merula (fekete ri­gó), Monticola saxatilis (kövirigó), Phoenicu­rus ph. gibraltariensis (házi rozsdafarkú). A vizsgált terepen a felsoroltak közül gya­kori fajok: a gerle, erdei pinty, házi veréb, széncinege, tövisszúró gébics és a fekete rigó, míg a többi faj csak szórványosan fordul elő. Emlősök — Mammalia A hegység emlősei közül a pécsi Mecsek tetőit csak kevés faj látogatja, mert elterjedé­süknek a sziklás terep nem kedvez. Jelenlé-

Next

/
Thumbnails
Contents