Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

FAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK 27 meglehetősen gyakori a teljesen végtag nélküli lábatlan gyík, a „törékeny kuszma" is, Rovarokkal, hernyókkal, pókokkal, csigákkal, különféle férgekkel táplálkoznak. A teljesen ártalmatlan állatok gazdasági szempontból hasznosak s ezért annál is inkább fokozott védelemre szorulnak, mert a rájuk leselkedő ragadozó ellenségtől mindén más hüllőnél többet szenvednek. Anguis fragilis (törékeny gyík), Lacer ta muralis (fali gyík), L. agilis (fürge gyík), L. viridis (zöld gyík). Kígyók — Ophidia A hüllők közül az emberek legjobban a kígyóktól riadnak vissza, mert marásuktól félnek s azért pusztítják őket, mert kártékonyaknak vélik. Pedig a Mecsekben erre semmi okuk sincs, mert a hegységben elterjedt kígyók nem veszedelmesek és kárt sem okoznak, ellenkezőleg hasznosak s ezért kíméletre szorulnak. Csak élő állatokkal táplálkoznak. Torkuk annyira tágítható s állkapocs csontjaik oly erősen eltolódhatnak egymástól, hogy meglepően nagytestű állatokat is le tudnak nyelni. A rézsikló főleg gyíkot, az erdei sikló apró emlősöket, egeret fogyaszt. A szemük elé kerülő zsákmány mozgása fogási reflexet vált ki belőlük. Évenként többször is vedlenek. Éghajlatunk téli álomra kényszeríti őket s ilyenkor egyesével —, kedvező terepen kivételesen többen is —, kövek, fatönkök, vastag gyökerek alatt és faodukban rejtőznek el. A vizsgált terepen csak két faj előfordulása volt észlelhető. Elaphe longissima (erdei sikló), Coronella austriaca (rézsikló). Madarak — Aves A Mecsek hegység madárvilágának faji összetétele csökkenő irányzatot mutat. Míg ugyanis az 1930—40-es évek vizsgálati eredménye 139 faj előfordulását állapította meg (1. p. 269—299, 5. p. 1—20), amelyek közül az átvonulok száma 14 volt, addig a legutóbbi évtizedben végzett gondos adatgyűjtések szerint (12. p. 211—225.) a madarak fajszáma 94re csökkent, s ezek közül a Mecsekben mindössze 74 faj költése volt megfigyelhető. A Misina- és Tubestető avifaunájában hasonló arányú kiesés tapasztalható. Az említett számadatok mindennél világosabban beszélnek s mutatnak rá arra a veszélyre, mely a hegység madárvilágát fenyegeti. Valóban utolsó percben lépett életbe az a közmegnyugvást keltő kormányintézkedés, mely a légpuskák forgalombahozatalát felfüggesztette s ezzel a radikális rendelkezéssel véget vetett a további légpuskás garázdálkodásnak. A Mecsek madárvilágában bekövetkezett veszteségek pótlásának azonban elengedhetetlen feltétele a madároduk számának gyors és jelentékeny számú szaporítása, mert csak így érhető el, hogy a Mecsek hegység pompás csalitj ai kedvenceink számára ne pusztulással fenyegető temetőt, hanem biztonságos fészekrakó terepeket jelentsenek. Ha ez megtörténik, joggal bizakodhatunk abban, hogy az elhalkult madárdal védett parkerdőinkben és távolabbi erdőrengetegeinkben fokozott hangerővel fog ismét felcsendülni. A Misina- és Tubestetőn a következő madárfajok költése, illetőleg elterjedése nyert megállapítást: Galambok: Streptopelio t. turtur (gerle), Ragadozók: Accipiter n. nisus (karvaly), Strix a. aluco (macskabagoly), Kakukok: Cuculus с canorus (kakuk), Harkályok: Dryobates maior pinetorum (nagy fakopáncs), Szalakóták: Upupa e. epops (búbos banka), Merops apiaster (gyurgyalag), Verébszerűek: Garrulus g. glandarius (szajkó), Coccothraustes с coccosthraustes (meggyvágó), Carduelis с carduelis (tengelice), Pyrrhula p. pyrrhula (süvöltő), Loxia c. curvirostra (k

:

s keresztcsőrű), Fringilla с coelebs (erdei pinty), Passer d. domesticus (házi veréb), Sitta europaea caesia (csuszka), Parus m. maior (széncinege), Р. с caeruleus (kék cinege), P. a. ater (fenyves cinege), P. palustris communis (középeurópai fényesfejű barátcinege), Aegithalos caudatus europaeus (őszapó), Regulus r. regulus (sárgafejű királyka), Lanius с collurio (tövisszúró gébics), Muscicapa s. striata (szürke légykapó), Phylloscopus с collybita (csilcsap-füzike), Ph. s. sibilatrix (sisegő füzike), Sylvia n. nisoria (karvalyposzáta), S. a. articapilla (barátposzáta), S. с curruca (kis poszáta), Turdus v. viscivorus (léprigó), T. m. merula (fekete rigó), Monticola saxatilis (kövirigó), Phoenicurus ph. gibraltariensis (házi rozsdafarkú). A vizsgált terepen a felsoroltak közül gyakori fajok: a gerle, erdei pinty, házi veréb, széncinege, tövisszúró gébics és a fekete rigó, míg a többi faj csak szórványosan fordul elő. Emlősök — Mammalia A hegység emlősei közül a pécsi Mecsek tetőit csak kevés faj látogatja, mert elterjedésüknek a sziklás terep nem kedvez. Jelenlé-