Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

28 GEBHARDT ANTAL tűket elvétve inkább az északi, erdős részeken, mint a kopár déli lejtőkön észlelhetjük. Gyakoribb fajoknak: a vakondok, erdei cickány, erdei pele, erdei egér, mókus és a vaddisznó nevezhetők, a többi emlős időszakos megjelenése csak kivételesnek tekinthető. Rovarevők: Talpa europaea (vakondok), Sorex araneus (erdei cickány), S. minutus (törpe cickány), Erinaceus roumanicus (sündisznó), Szemlét tartva a Misina- és Tubestető állatvilágának társulásba tömörült tagjain, néhány szóval meg kell emlékeznünk azokról az utakról és módokról, amelyeken haladva a vizsgálat alá vetett terep a rajta élő állatvilággal benépesült. Ennek megértéséhez azonban elkerülhetetlen, hogy rövid pillantást vessünk a Mecsek geológiai múltjába, de nem a hegység ködbevesző kialakulásából, hanem csak abból a korszakból kiindulva, amelyből annak állatvilága leszármaztatható. Ez az idő a földtörténet harmadkorának derekára esik, amikor az élővilág egy része a Kárpát-medence déli részét már elözönlötte. Mintegy 18 millió évvel ezelőtt lépett Földünk története a miocén korszakba, amikor növény- és állatvilága az északamerikai prérik szavannáinak életközösségeire emlékeztetett, s amelyben a déleurópai és északi elemek elkülönülése még nem történt meg. A középső miocénben bekövetkezett tengerelöntés a Mecsek hegységet mai térszínén mintegy 400 m magasságig körülzárta, úgyhogy abból csak a legmagasabb részek: a Jakabhegy-, Tubes-, Misina- és a Zengő-vonulat szigetként emelkedett ki. Ennek a korszaknak élővilága a Földközi-tenger mellékének faunaösszetételéhez volt hasonló. A szarmata korszak visszahúzódó tengerével szemben a rákövetkező pannóniai epocha újra nagyobb tért foglaló tengerrel jelentkezik, míg végül a pannóniai időszak végén — mintegy 8 millió évvel ezelőtt —, az egész hegység kiemelkedett a tengerből és végérvényesen szárazfölddé vált. A Pannon tenger elvonulása után keskeny földnyelv maradt vissza, mely a Balkán-félsziget északi részét a mai Kis-Ázsiával kötötte össze és messze nyugatra terjedt. A Mecsek ebben az időben összefüggött a Balkánfélsziget röghegységeivel, valamint a Bakonnyal és a Magyar-Középhegység többi tagjaival. A Balkánon át vezető földnyelven keresztül folyt le keletről nyugatra a pontusi Ragadozók: Vulpes vulpes (róka), Meles meles (borz), Rágcsálók: Dyromys nitedula (erdei pele), Glis glis (nagy pele), Muscardinus avellanarius (mogyorós pele), Evotomys glareolus (erdei pocok), Apodemus sylvaticus (erdei egér). Sciurus vulgaris (mókus), Párosujjú patások: Sus scrofa (vaddisznó). Cervus elaphus (gímszarvas), Capreolus capreolus (őz), — vagy keletbalkáni — állatvilág kicserélődése. A Pannon-tenger visszavonulása után, a jégkorszak alatt az idő hidegebbre fordult és az északeurópai fauna-elemek letelepedésére a Mecsek és környéke is alkalmas menedéket nyújtott. A jégkorszakot felváltó meleg idők élővilága nagyrészt alkalmazkodott a megváltozott klímához. Egy részük a Mecsek barlangjainak és a föld alatt keringő vizeinek hűvös miliőjében talált menedéket s ezek alkotják a hegység szárazföldi és vízi faunájának őshonos maradvány elemeit. Más részük újból terjeszkedni kezdett, ellepte Európa és Ázsia északi síkságait, vagy pedig a magasabb hegycsúcsokon találta meg életfeltételeit. Ha a Mecsek vázlatos fejlődéstörténetének az élővilágra gyakorolt hatását figyelemmel kísérjük —, a hegységben elterjedt állatvilág eredetének és összetételének problémájához máris közelebb jutottunk. A Mecsek változatos múltja ugyanis magyarázatot ad a faunának a Dunántúli-Dombvidék, a Bakony és a Magyar-Középhegység többi tagjainak állatközösségeivel való rokonságára —, a Balkán-félszigeten élő számos faunaelemnek elsősorban a Mecsek karsztos területein tapasztalható előfordulásaira —, a hegyvonulat meszes, meleg lejtőinek a tengerpart élővilágára emlékeztető összetételére, valamint — különösen a Mecsek északi lejtőinek és hideg, árnyékos, nedves völgyeinek savanyú talaján —, a hegyi elemek megjelenésére. Ami közelebbről a vizsgálat alá vetett terület állatvilágának faunaösszetételét illeti — bármennyire szűk keretek közé zárt terephez kötötten él is az —, zoogeografiai szempontból mégis az egész Mecsek legjellemzőbb és legtanulságosabb társulásának tekinthető. A rendelkezésre álló faunastatisztikai anyagon végzett fajelemzések ugyanis azt mutatják, hogy a Misina- és Tubestetőn az állatvilág Állatföldrajzi értékelés