Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Székely, Gy.: Zrínyi Miklós, a költő és államférfi

ZRÍNYI MHCbOS 271 téren és tisztségek jövedelmeivel elkápráztatva ez a feudális csoport szembe is fordult az ellenzékkel és Erdéllyel és a Habsburg birodalom fölénye annál nyilvánvalóbbnak látszott, mert az erdélyi fejedelemség immár túljutott fejlődésének delelőjén és belső-külső válságok fenyegették. Az erdélyi államszervezet fejlődése is elkanyarodott az abszolutizmustól. Ilyen körülmények között annál lényegesebb kérdés volt a magyarországi ellenzéki szervezkedés számára, sikerül-e kapcsolatot találnia a néptömegekkel. Ebben az irányban is Zrínyi teszi meg a legtöbb lépést, egyáltalában ő látta meg a mozgalom, politikai sikerének összefüggő feltételeit. Zrínyi állásfoglalása a főúri-nemesi ellenzék keretében elég sajátos volt: egy véleményen volt a legtöbb ellenzéki úrral a Habsburgokkal szembeni fenntartások és az Erdéllyel való rokonszenv kérdésében, de az okok és célok tekintetében nagy volt közöttük a különbség. Mint horvát bánnak ekkor neki volt a legtöbb államszervezeti tapasztalata és a nemesi szabadságok negatív következményeit ő látta a legvilágosabban a mozgalom hívei között. Mint egy terület felelős vezetője, valahányszor a feudális anarchia zűrzavarában rendet akart teremteni,

42 maga is beleütközött a rendi korlátokba. Saját tapasztalataiból is kiegészíthette azt az elméleti felismerést, hogy a rendi kormányzat időszerűtlen és a centralizált kormányzás a korszerű. Ebbe az irányba hajtotta külpolitikai tájékozottsága, a politikai elméleti irodalom alapos ismerete. Először ilyen szempontból foglalkozott Franciaországgal, mint a kor legerősebb abszolutisztikus államszervezetével. Az elméletben pedig Machiavelli-tanulmányai segítették. így jutott el elméleti és gyakorlati úton ahhoz a meggyőződéshez, hogy a Habsburg abszolutizmus ellen nem azért kell küzdeni, mert abszolutizmus, hanem mert az ország leigázására tör és hogy a rendi alkotmány elavult intézményeit nem szabad fenntartani. Utóbb egyik írásában leleplezi a rendi politikai gyűlések, a törvényhozás és a bíráskodás nevetséges és haszontalan voltát: „Nevetség gyűlésünk, csúfság pörlésünk, s haszontalan törvényünk."

43 Ezzel szemben a magyarországi abszolutizmus létrehozására törekszik, anélkül, hogy mint politikus ezzel nyíltan és egy mozgalom élén felléphetett volna. Ez számára csak mint író számára volt járható út. így is felismerte Magyarország és Horvátország csá42 Klaniczay T. i. m. 333 s köv., 318, 641. o.; Somogyi Ê. i. m. 159. o. 43 Zrínyi M.: Mátyás király életéről (Zrínyi M. hadtudományi munkái) 350. o. szártól való függetlenségének és a haladásnak szoros öszefüggését, ami nélkül eleve kudarcra volt ítélve a Habsburg-ellenes mozgalom. Ä fő kérdéseket különféle munkáiban és egymástól sokszor elszigetelve kellett felvetnie, így a kortársakra való hatása még szűkebb körre szorítkozott. Az 1650-es évtized első éveiben kialakult állásfoglalását tartalmazza a Vitéz Hadnagy с munkája, amely az állandó hadsereg és az állami centralizáció egyes alapelveit tartalmazza.

44 Ebben az időszakban Zrínyinek, mint Horvátország felelős politikai és katonai vezetőjének olyan kérdésekkel kellett megbirkóznia, amelyek felismeréseiben és elhatározottságában még inkább eltávolították a Habsburg-ellenes politikai csoport nagy részétől s talán leginkább Zrínyi Péter tudta követni. Gyakorlati tevékenységében vette észre a nép sorsának fontosságát az egész társadalmi és politikai kérdéskörben. Mint birtokos felismeri gazdaságának érdekeltségét a jobbágyok teherviselő képességében és ezért vallja, hogy a jobbágygazdaságokat védeni kell. Ahogy megfogalmazta, oltalmazni is kell a jobbágyot, ha hasznát akarja venni. Jobbágyait azonban ekkor már nem pusztán a török támadások ellen védelmezi fegyveresen, hanem a császári adók beszedését is többízben akadályozza. A jobbágyaiban kárt tevő szomszédos földesurak, köztük barátai ellen is fellép. Viszont katonáival és köztük sokszor parasztfiakkal bajtársias viszonyban él. Saját birtokain így kialakított politikáját az országos gondok közepette általánosítja és rámutat az ország gazdagságának és az adózók jólétének összefüggésére: amikor a szegény ember nyomorog, nagyon fogy az ország pénze. Országos méretben is egyre határozottabban vallotta a katonaság és a nép jó viszonyának szükségességét és ezért határozottan fellépett a jobbágyok közötti katonai erőszakoskodás ellen. Követelte a katonaság ellátásának korszerűsítését, hogy azt ne a szegény ember rovására, harácsolással oldják meg.

45 Mindezek a szemléleti elemek egységbe forrtak az 1653—1659 években folyó horvátországi parasztmozgalmak idején. 1653-ban az udvarhű Erdődy grófok és a zágrábi káptalan horvát jobbágyai megtámadták a nemesi kastélyokat, megtagadták a jobbágyterhek viselését és elűzték a tiszttartókat. A felkelésre a feudális kizsákmányolás elviselhetetlenné vált növelése adta a közvetlen okot. A meg44 Szövegkiadása: Zrínyi M. hadtudományi munkái 154 ;s. köv. o. — Markó Á. i. m. 70—71, 73. o; Klaniczay T. i. m. 386 s köv., 438 s köv. a.; Benczédi L. i. m. 13. o. 45 Klaniczay T. i. m. 40, 326—7. o.