Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Székely, Gy.: Zrínyi Miklós, a költő és államférfi

272 SZÉKELY GYÖRGY rettent földesurak most Zrínyi Miklós bánhoz fordultak, hogy fegyveresen nyomja el a megmozdulást. Zrínyi mint az államhatalom képviselője és földesúr elítélte a felkelést és délszláv nyelvű fenyegető leveleket küldött a parasztoknak. Bizonyos katonai előkészületeket akkor tett, amikor a felkelés igen kiszélesedett. Törekvése mégis éppen arra irányult, hogy a katonai intézkedések alkalmazását elkerülhesse. Hat éven keresztül a földesurak óhajaival és többízben az azokat támogató udvarral is szembekerülve a békés megegyezést vallotta szükségesnek. A földesurak rovására is hajlandó lett volna engedményekre, ' mert ezt kívánta a törökök elleni harc, a Habsburg abszolutizmus elleni politika és a horvát feudális urak megfékezése. Leveleiben kifejtette, hogy a törökkel határos Kulpa-melléken a jobbágyok leverése katonai gyengülést eredményezne, mert ezek közül kerülnek ki a legjobb végvári katonák, akiktől nem lehet kívánni, hogy rokonaik ellen harcoljanak. Másrészt az államhatalom szempontjából tűrhetetlennek tartotta az adózóképességet tönkretevő magas jobbágyterheket, amit különösen az Erdődyek birtokain tapasztalt, így a heti 8 napos robotkövetelést, A horvát jobbágyok mozgalmáért így a kifejezése szerint jobbágyai felett abszolút uralmat követelő Erdődy Imrét tette felelőssé és megtorlás helyett a földesurat igyekezett kényszeríteni a szerinte is tűrhetetlen jobbágyszolgáltatások csökkentésére. A költő ki merte nyilvánítani, hogy „rebelliseknek azokat nem tarthatni, az kik igazságok mellett támadtak föl, s urok kegyetlensége ellen oltalmazzák magokat". Erdődy és társai engedményre nem voltak hajlandók, mire Zrínyi a horvát rendi gyűlésen e főurak ellen hozatott fenyegető végzéseket. Eszerint Erdődynek meg kell egyeznie a parasztokkal és a megegyezéseket megtartani, különben birtokait el kell kobozni. Ha pedig Erdődy a szolgálatába visszatérő jobbágyok közül valakit megölne, közönséges gyilkosként kell bíróság elé állítani. A földesurak azonban semmi engedményre nem voltak hajlandók és Zrínyi egyre élesebben lépett fel velük szemben. Ez azonban azt is jelentette, hogy az udvarral még jobban szembekerült. Királyi parancsok érkeztek a parasztmozgalom fegyveres elnyomására, amelyeket elhárít a katonai érdekekkel kapcsolatos megfontolásokkal és utóbb azt is nyíltan kijelenti, hogy nem esnék becsületére a parasztokkal való hadakozása. Erdődynek pedig nyíltan szemébe mondotta, hogy nem segít nekik ebben az ügyben, hanem a parasztok javára fogja tájékoztatni őfelségét. Kifejezte meggyőződését, hogy nem is éledt volna fel soha a zavargás, ha a földesurak nem adtak volna rá újabb okot. Végül az udvar nyomására, de csak 1659-ben és azok mozgalmát fojtotta el, akik a földesúrral szemben a török segítség behívásával fenyegetődztek. Ténylegesen azonban sohasem kísérelték meg a jobbágyok a török szövetség keresését).

46 Zrínyi magatartása és jobbágypolitikája érthetővé teszi, hogy e felkelés hullámai a Zrínyi birtokok területére nem csaptak át, sőt Erdődy jobbágyai is szívesen kerültek volna Zrínyi hatalma alá. Zrínyi azonban ezzel nem elégedett meg, hanem ebből a mozgalomból azt a tanulságot is levonta, hogy a rendi államszervezet sem a visszaélő földesurakat nem képes meghajlítani, sem a földesúri osztályt nem képes idejében megvédeni a jobbágymozgalmak ellen. Ez is a magyarországi abszolutizmus kiépítésére irányuló politikai nézeteit erősítette. Zrínyi a horvátországi politikai keretekből az országos politikai életbe úgy akart átlépni, hogy 1655-bén a nádori tisztség megszerzésére törekedett. Az ellenzéknek ez a kísérlete kudarcot vallott, de a nádorválasztó országgyűlésen Zrínyinek és híveinek tábora jelentősen megerősödött. Szoros szövetsége épült ki a Horvátországtól földrajzilag is távoleső északi megyék protestáns középnemességével. A közvetítő közöttük a nemesített apa és polgár anya fia, Vitnyédi István volt, Sopron város ügyvédje. Ez a nemesi irányzat az országgyűlés alatt és után egyre erősebben hangoztatja nézeteit, amelyek a már-már feudális nacionalizmusba csapó radikális németellenességben térnek el Zrínyitől és önálló politikai röpiratot is kiadtak (Siralmas Panasz)/

17 Ezek az erők az országgyűlésen részletsikert arattak a Habsburgok örökösödési jogának elfogadására irányuló javaslat megbuktatásával. Ez a rendi szabadságjogok egy fő elemének, a szabad királyválasztásnak megvédelmezését jelentette, ami egyébként 1526 óta csak formailag érvényesült, mert állandóan a Habsburg trónörököst választották a trónra. Zrínyi azonban az országgyűlés idején megbeszéléseket folytatott II. Rákóczi György erdélyi fejedelem megbízottaival és számára a szabad királyválasztás lehetőségének nyitvatartása ebből a szempontból volt fontos.

48 46 A felkelésre Zrínyi M. levelei. 9, 13, 16, 17, 20; 26, 38. sz.; Somogyi Ê. i. m. 160^—169. о.; Marko А. i m. 36, 40—41. о.; Klaniczay T. i. m. 497 s köv., főleg 505., 568. о. 47 Marko A. i. m. 38—39, 75. о.; Klaniczay T. i. m. 520, 526^9, 532—41, 622. G.; Benczédi L. i. m. 20, 40. o. 48 A kirá'lyválasizitási jog kérdésére Marko A. i. m. 39—40. о.; Klaniczay T. i. m. 530—1. o.; Benczédi L. i. m. 20—23. o.; az erdélyi fejedelemmel kapcsolatos