Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

26 GEBHARDT ANTAL ges típusokat számos átmeneti alak köti össze. Mindenkori élethelyüket legtöbbször testük víztartalmának védettségi foka szabja meg. A víztartalom testből való elpárolgásának leginkább a hazátlan csigák vannak kitéve, következésképpen elsősorban ezek szorulnak a nedves környezetre. A vizsgált terep déli kitettségű sziklás lejtőin túlnyomóan a szárazságot jól tűrő, melegkedvelő és sziklalakó fajok terjedtek el, viszont az északi, erdővel borított terepen a nagyobb nedvességigényű csigák élnek. Legnagyobb részük növény- és korhadékevő, de előfordulnak köztük ragadozó fajok is. Cochlicopa lubrica, С lubricella, Abida frumentum, Chondrina clienta, Truncatellina cylindrica, T. claustralis, Pupilla muscorum, Orcula doliolum, Pyramidula rupestris, Valionia pulchella, V. enniensis, V. costata, Acanthinula aculeata, Ena obscura, Zebrina detrita, Cochlodina laminata, Clausilia dubia. Iphigena ventricosa, Laciniaria biplicata, L. plicata, Vitrea diaphana, V. crystallina. Aegopinella ressmanni, Aeg, nitens, Oxychilus glaber, Euconulus fulvus, Daudebardia rufa ssp. pannonica, Vitrina pellucida, V. bielzi, Limax cinereo — niger, L. cinereo — niger v. cinereus, L. maximus, L. maximus v. ferussaci, Deroceras agreste, Árion subfuscus, A. circumscriptus, Helicella obvia, Monacha cartusiana, Trichia hispida, T. erjaveci v. hirci, Monachoides incarnata, M. umbrosa Euomphalia strigella, Helicodonta obvoluta. Cepaea vindobonesis, Helix pomatia. Gerincesek — Vertebrata A törzsfejlődés legmagasabb fokán álló állattörzs. Egymástól jelentékenyen eltérő testalkatú állatok, melyek közé a halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök tartoznak, Szárazföldön, vízben és levegőben egyaránt elterjedtek. Mindegyik közegnek megvan a maga jellegzetes osztálya: a halak a vízben, a madarak a levegőben, az emlősök túlnyomóan a szárazföldön élnek. Kétéltűek — Amphibia A kétéltű elnevezés onnan származik, hogy az ebbe az osztályba tartozó állatok szárazföldi és vízi élethelyüket többnyire időszakosan váltogatják. A vízbe lerakott petékből kikelő lárva („ebihal") kopoltyúval lélegzik, lábatlan és hosszú farkot visel. Néhány hónap alatt azonban két hátulsó, majd két elülső lába is kinő, miközben farka visszafejlődik. Ezzel a folyamattal egyidejűleg eltűnnek kopoltyúi, majd a tüdő kialakulása után a kétéltű a szárazföldi életmódra tér át. Ahhoz tehát, hogy a vízi állatok szárazföldivé váljanak, teljes átalakulásra van szükség. Minthogy hőszabályozó berendezéseik nincsenek, testük hőmérséklete a környezet hőfoka szerint változik. A kétéltűek — békák, gőték, szalamandrák —, mind élő állatokkal: férgekkel, rovarokkal, csigákkal táplálkoznak, tehát valamennyien hasznosak. A Misina- és Tubestetőn az erdővel borított északi oldalon csak kevésszámú fajuk terjedt Bufo bufo (barna varangyos béka), B. viridis (zöld varangyos béka), Hyla arborea (leveli béka), Rana dalmatina (erdei béka). Hüllők — Reptila A hüllők osztályába a gyíkok, kigyók és teknősök tartoznak. Valamennyien változó testhőmérsékletű, egész életükön át tüdővel lélegző gerinces állatok, melyek — a kétéltűektől eltérően —, fejlődésük során nem alakulnak át. Melegkedvelők. Elterjedésükre vonatkozóan szinte szabályként állapitható meg, hogy minél magasabb egy vidék hőmérséklete, annál nagyobb a hüllők száma s annál színpompásabbak is, viszont minél hidegebb, annál kevesebb található belőlük. Túlnyomóan a szárazföldön terjedtek el s csak a teknősök és néhány kígyófaj tartózkodik időszakosan az édesvízben, egyébként a napon sütkéreznek. Kopott bőrüket tavasszal levedlik s azt élénkszínű nászruhával cserélik fel. A nyári melegben annyira fürge gyíkok és kígyók az ősz beálltával fagymentes üregekbe rejtőznek, ahol megdermedve téli álmot alusznak. Kevés kivétellel a legtöbb hüllő ragadozó. Gyíkok — Lacertilia A hideg égöv kivételével a tengerparttól az örök hó határáig, a Föld minden részén megtalálhatók. Kövek alatt, fal- és sziklarepedésekben, földlyukakban keresnek menedéket, honnét csak akkor bújnak elő, ha zsákmányra vadásznak, vagy napozni akarnak. Minden gyík lakhelyéül meghatározott területet, alkalmas búvóhelyet keres magának, honnét nagyobb távolságra sohasem távozik. A szárazságot és meleget egyaránt kedvelő állatok elterjedésének a Misina- és Tubestető napsugárzásnak kitett, sziklás, déli lejtője nagyon kedvez, ahol több fajukkal is találkozhatunk. Különösen a hatalmas nagyságot elérő zöld gyíkok villámgyors surranása feltűnő, de