Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Reuter, C.: Földrajzinév-gyűjtések a Baranyában végzendő régészeti és településtörténeti kutatások szolgálatában

FÖLDRAJZINÉV-GYÜJ TÉSEK BARANYÁBAN 231 ben, a birtokos jelentéktelen egyéniségében, jelen esetben pedig az is, hogy ez a névadás, minden királyi parancs ellenére a XIII. század második felében már idejétmúlta, divatból kiment szokás volt. A névadás megváltoztatását vonja maga után egy új kultúrkörrel való megismerkedés, más népekkel való szorosabb együttélés. Ennek tulajdonítják kutatóink a magyarban — a már említett — az ~i végződésű helységnevek megjelenését. Személy-, népnevekből és foglalkozást jelentő szókból -i képzővel is alakultak helységnevek. Ilyenek Baranyában Jánosi (ma Mecsekjánosi, Komló bányaváros egyik kerülete), Németi, Csehi (ma Drávacsehi), Püspöki (ma Drávapiski), stb. E nevekben az -г a m?i -é birtoknévképzővel azonos (Melich, MNy. X, 156. Pais, Uo. XXXII, 110; Kniezsa, Uo. XLV, 100.), tehát e nevek azt jelentik, hogy Jánosé, Németé, Csehé, Püspöké stb. Kutatóink elfogadták Moór Elemérnek azt a megállapítását, hogy ez a képzés a magyarban szláv hatást tükröz, mert a szláv nyelvekben ismeretlen a puszta személynévből képzett helységnév, ott általánosságban ez birtokosképzőkkel történik.

38 A kereszténység hatását a nyugati, francia műveltséggel való érintkezést tükrözi a helységnevekben a védőszentek neveinek megjelenése, amely először a XII—

XIII. század határán jelentkezik. Használata a XIV. század elejéig tart. A példaképen bemutatott névadásokból levont törvényszerűségek korhatározók. Ha tehát valamely vidék helységneveit vizsgáljuk — majd mint bemutatom Magyaregregy vidékének példáján — akkor nyomon követhetjük a terület betelepülését. Ez azután a régészet részére bizonyos határidőket nyújt, mikortól várható ott a magyar, stb. lakosság megjelenése. A történeti események Baranyában földrajzi neveinket alaposan megtizedelték. A magyarsággal együtt nagy területről a tőlük alkotott földrajzi neveket is letörölte a 150 éves török megszállás, az azt követő rácdúlás. Ezért megyénkben régészeink számára elsőrendűen fontosak az írásbeli emlékek vallomásai. Sajnos ezekből is kevés van (például a megye északnyugati részének okleveleiből a XIV. század elejéig tartó időszakból hírmondó is alig maradt). Itt jelentkezik a földrajzi névadás törvényszerűségének jelentősége. A begyűjtött élő, valamint a XVIII. század végi — XIX, század elejei térképek feljegyzett neveiből kitűnően tudunk következtetéseket levonni évszázadokkal megelőző kor településtörté38 lásd a 34. tételt. neti eseményeire. Mint már említettem, természetesen a nevek együttesét kell figyelembe venni. Itt kell felhívnom a figyelmet arra. hogy a régészeti kutatásoknál a levéltári anyagot, mégha újkori is, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Különösen értékesek ebből a szempontból a térképek, azután a XVIII. századi egyházlátogatási jegyőzkönyvek. A régi gazdasági térképek a régi épületek (templomok, udvarházak, stb.), régi települések nyomait (temetőket) gyakran feltüntetik, nemcsak a helynévben őrzik meg. így délkelet Baranyában az elpusztult magyar falvakat az újkori szerb Szelistye, Staro Selo, Magyarska groblje ,magyar temető' stb. helynevek őrzik (Stari Kásád, Stara Petárda, Stari Torjance, Stara d.iaka a régi Kásád, Petárda < Peterd, Torjánc, Gyak falu helyét jelöli, amely nem azonos a mai faluhellyel). Ibafa határában a Szelistye dűlőben ma is tudnak templomromról. Kutatásainknál ezeket igénybe kell venni, mert a régészetileg feltárt telepeket ezek segítségével tudjuk a nevekkel bizonyosabban azonosítani. Ez többletmunkát jelent'. Elvégzése, pár térkép megtekintése, esetleg az Országos Levéltárból fénykép útján való beszerzése, feltétlenül eredménnyel jár. Levéltáraink készséggel állnak rendelkezésre, amit bizonyítanak azok tanulmányok is, amelyek a helytörténetírás és a levéltárak kapcsolatát hangsúlyozzák.

39 Bálint Alajos Nyársapáti településének feltárásánál — mint bemutattam — már e módszert követi. Igen szép példáját látjuk e módszernek Fitz Jenő egy dolgozatában, amikor az Intercisa és Annamatia közötti római őrtornyok meghatározásában egy 1775-beli térképet használ fel.

40 Ami náluk követendő példa, a műemlékvédelem terén — amely igen sok esetben régészeti feltárással is jár — már bevett gyakorlat, s bátran igényli ezt a segítséget, s él a kutatással, eredményeit felhasználja. Minden feltárásnál, helyreállításnál levéltári munka útján is igyekeznek megállapításaikat szilárd alapokra helyezni.

41 Hogy élni kell ezzel a lehetőséggel, azt az élet is bizonyítja. A balatonszentgyörgyi Csillagvár, amelyről az utólagos levéltári kutatás kiderítette, hogy 1820—1825 között épült erdészla39 Soós Imre, A helytörténetírás szervezése a területi levéltárakban. Levéltári Szeműié 1962: 3—4. sa. Gyimesi Sándor, A helytörténetírás; és a területi levéltárak. Uo. 1963: 4. tíz. 40 Fitz Jenő, őrtornyok Intercisa és Annamatia között. Arch. Ért. 1955: 69—79. lap. 41 Műemlékvédelem 1964: 35—41. lap.