Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Reuter, C.: Földrajzinév-gyűjtések a Baranyában végzendő régészeti és településtörténeti kutatások szolgálatában

232 REUTER CAMILLO kás,

42 az eredeti elgondolás azt vélte, hogy törökkori végvár.

43 Tudom és tisztában vagyok azzal, hogy sokkal kevesebb felhasználható adatot találnak régészeink az írásbeliség korából mint a műemlékvédelemmel foglalkozók. Mégis említésre méltó példa a Magyaregregy mellett lévő Márévár feltárása és állagmegóvási munkálatai. A helyreállítási és régészeti feltárási munkával egyidőben levéltári kutatást végeztek, hogy a leletekre vonatkozólag támasztékot kapjanak. Ezt kell elérnünk a megyebeli régészeti feltárásoknál is, ezzel nagy mértékben növeljük a régészeti kutatások megállapításainak biztonságát, tudományos értékét. A részletesre terjedt elméleti fejtegetések után, az általam javaslatba hozottak bemutatására egy gyakorlati példán kívánom szemléltetni azt, hogy egy terület tüzetesebb feldolgozása hogy történik és a földrajzi nevek milyen településtörténeti eredményt nyújtanak, amelyet a régészet felhasználhat. A területet a mai Baranya északi részében, a mai Magyaregregy vidékén választottam ki. A választásnak kétségtelenül hátránya, hogy a középkori Tolna megye történeti földrajza — amelyhez területünk az Árpád-korban nagyobbrészt tartozott — feldolgozatlan. Viszont az, hogy a területet módomban állt többször tüzetesen átvizsgálni, hely névanyagát begyűjteni, a Zichy levéltárban fenmaradt középkori okleveles anyag kiadott részének földrajzi- és személyneveit megkíséreltem a maiakkal azonosítani, olyan előnyt jelentett, amelyet Baranya többi részéről nem mondhatok el. Könynyebbséget jelentett az is, hogy a vidéket ma is nagy területeken erdő borítja, ami fokozott mértékben mondható el a honfoglalástól vizsgált korszakra. A vidék, amelynek feltárását kívánjuk végezni a földrajzi nevek nyomán, nagyjából a mai Magyaregregy, Kárász, Vékény, Szálainak, Kisvaszar, Ág, Komló határát foglalja magában. Ez a keleti Mecsek hegyes-völgyes vidéke, amelynek fővölgyét a helybeli magyarok Vízvölgynek nevezik. Első ismert adatunkat a pécsi püspöki levéltárban őrzött, — egy régi hamis — de kétségtelenül Árpád-kori, tatárjárás előtti adatokat tartalmazó, többszöri átírásban fennmaradt oklevélben találjuk. Az oklevél állítólag 1235-re időzíthető. A keltezést Koller József megyénk nagy történésze végezte el, mi alapon nem tudjuk, de történettudományunk ma is elfogadja (vö. Györffy, I. 285 Boda címszó alatt). Az oklevél [+ 1235] /350/404 évi átiratát őrzi a püspöki levéltár 42 Uo. I960: 82—«9. Uap. 43 Uo. 1958: 96-JL03. lap. Pécsett. Az oklevél számunkra azért fontos, mert ekkor a terület Máza föld-ként szereplő részén a határjárás egyetlen községet sem említ. Magyaregregy neve ekkor Egregh [!] ~ Egreh [!] alakban, mint a mai Hidas-völgyben eredő, és Magyaregregyen átfolyó víz neve bukkan fel, s a vízfolyást az oklevél a mai Szászvár községen túl Mázáig így nevezi. Ma e néven a lakosság nem ismeri. A név magyar, s jelentése a természeti tájban a vízfolyást még ma is kísérő éger (Alnus glutinosa Gaertn.) galéria erdőkre vonatkozik. Az oklevélnek ez a hallgatása, hogy а mai Vízvölgyben Mázáig egyetlen községet sem említ, míg a terület keleti határán — kiindulva a mai Máza határában feküdt koromszói monostortól — ma is létező, azonosítható községeket említ figyelmet érdemel. Az a meglátásom, hogy a „terra Máza" határjárása 1235-nél régibb állapotot tüntet fel, legalább a XII. század második felére mutat. Egészen különös, hogy a birtok nyugati határán — amely az Egregy vízén fut — nem nevezi meg a szomszédokat. Ez a hallgatás is korai birtokviszonyokra mutathat, arra, hogy a területtel ekkor lakatlan erdőségek határosak. Ennek településtörténeti szempontból jelentőséget az ad, hogy felveti az itt kimutatható szláv települések eredetének kérdését. A mai Magyaregregy határában számos apró irtásfalu létezett. Ezek a következők: Ábel, Bakóca, Battyán, Borostyán, Cegléd, Cikó, Ekéd, Fonyászó, Hodács, Kisfalud, KŐfő, Malafalva, Maré, Nebojsza, Nyárád, Radcsa (Nóvák), Sátorkő, Szegefalva. Első pillantásra is látjuk sokféleségüket, s az eddig elmondottak alapján is nem egykorúak. A vonatkozó adatokat az adattárban közlöm, itt csak magyarázatukat kísérlem meg. A terület első ismert helysége, amelynek neve először 1256-ban mint Bátyán bukkan fel (ma Battyán dűlő; a mai Kisbattyán község újkori irtásfalu, eredetileg Németegregy volt a neve). A név eredete ismeretlen.

44 Személynevet gyaníthatunk benne. A következő adat — amely a csak 1399-ben említett — Malafalva névadóját őrizte meg, 1292—7-ben Mala de Nogkwfew nevében. Községünk neve feltehetően ettől a Mala nevű nemestől származik. Igen jellemző, hogy a XIII—

XIV. század fordulóján keletkező település a tulajdonos személyneve -\- falva összetételből kapja nevét. A Mala név szláv eredetű személynév.

45 44 Kniezsa I., Magyar Nyelv 1962: 307. 45 1113: terra viri nomine Mala, nyilván a szláv malb Jkis' szó becealakja. Kniezsa, Zobori okil. 32. lap.