Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Reuter, C.: Földrajzinév-gyűjtések a Baranyában végzendő régészeti és településtörténeti kutatások szolgálatában

FÖLDRAJZINÉV-GYÜJTÉSEK A BARANYÁBAN VÉGZENDŐ RÉGÉSZETI ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK SZOLGÁLATÁBAN REUTER CAMILLO A magyar fÖldrajzinév-gyűjtés, illetőleg a törekvés ilyenek gyűjtésére és vizsgálatára, ma már több mint másfél évszázadra tekinthet vissza, Legkitűnőbb összefoglalását, első évszázadának részletes történetét Szabó T. Attila írta meg alapvető munkájában.

1 Azóta egy előkerült újabb adat arra mutat, hogy az érdeklődés földrajzi neveink iránt már a XVIII. század végén felmerül. Ezt látjuk az érdekes életű Veszelszki Antal munkásságában, aki 1797-ben befejezett könyvének

2 370—1. lapján a földrajzi-névadás egy esetére tér ki.

3 Gombocz Endre Veszelszki életét ismertetve,

4 közli a Literarischer Anzeiger 1798. évi 90. lapjáról a következőket: ,,Er [Veszelszki Antal] arbeitete jetzt schon fleissig an einer Erdbeschreibung von Ungarn, in ungr. Sprache, nach den im gemeinen Leben üblichen Benennungen der verschiedenen Gegenden Ungarns." A földrajzi nevek gyűjtésével egyidejűleg felmerül a kutatókban annak a gondolata, hogy az így összegyűlt anyagot hasznosítani is lehet. Először — a kornak megfelelően — romantikus irányba terelődik a felhasználás kérdése. Később kinőve e gyermekbetegséget, különösen Pesty Frigyes korszakalkotó munkássága nyomán helyes irányban indul a munka. Legkiválóbb gyűjtője a századfordulónak Jankó János a nagy néprajzkutató. Különös, de azt látjuk, hogy még Pesty energikus gyűjtőtevékenysége nyomán egybegyűlt 68 vaskos kötetet kitevő anyag sem kel1 Szabó T. Attila, A magyar helynévkutatás a XIX. században. Kolozsvár, 1944. 2 Veszelszki Antal, A' növevény-plánták' országából-val'ó erdei, és mezei gyűjtemény, vagy-is fa és fűszeres könyv, meliyben azoknak deák, magyar, német), frantz, tseh, és oláh neveik, külső, belső, és köz hasznaikkal egyetemben Máthiolusiból 's más több Pa- és Füvósz-írókból a' köz-rendű Hazafiak kedvekért szálanként egybe-szedettek — — által. Pesthen. 179& 3 Reuter C, A rábavidéki nyelvjárás egy XVIII. századi emléke. Veszelszki Antal Sopron megyei botanikus nyelvezete. Soproni Szemle 1963: 323—38:2. 4 Gombocz Endre, A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói. Budapest, 1936. 210. lap. tette fel a szakemberek érdeklődését, Pesty — aki maga is évtizedeket töltött helytörténetírással — alig-alig merített e kincsből.

5 Krassó majd Szörény vármegye történetének feldolgozásakor jó példáját adta a gyűjtött helynevek gyakorlati értékesítésének, amikor igyekezett az elpusztult, eltűnt helységeket a helynevek nyomán felkutatni. A földrajzi nevek gyűjtése elsősorban az élő nevekre terjedt ki. A romantikus lázban élő gyűjtők szerint — minden meggondolás nélkül — „a magyar helynevek nagy részben úgy tekinthetők, mint nemzetünknek e földön megtelepülése korábóli maradványok".

6 E láz. hamar lecsillapodott, különösen akkor, amikor a figyelem az okleveleinkből gazdagon előkerült történeti névanyag felé fordult. Azonban a századvég, századforduló mégis hullámzó érdeklődést mutat földrajzi neveink iránt. Györffy István kiváló néprajztudósunk volt az, aki céltudatosan kiemelte — gyűjtőtevékenységet is végezve — a földrajzinévkutatást a bekövetkezett mélypontról. Máig is egyik legkiválóbb telpülésföldrajzi munkánk a Földrajzi Közleményekben megjelent dolgozata.

7 Iskolátalkotó munkásságának nyomát néprajzkutatóink dolgozataiban találjuk meg. Nyelvészeti folyóirataink, a Magyar Nyelvőr, majd a Magyar Nyelv szintén érdeklődéssel fordulnak a földrajzi nevek felé. Kiváló nyelvészünk, Melich János alapít ekkor iskolát, évtizedekre irányt mutat munkássága, amelynek hatását földrajzinév-kutatásunk ma is élvezi. Személyével világviszonylatban is elismertté válik e tudományág hazai mívelése. Elsősorban a településtörténet használja fel vizsgálódásainak eredményét. Melich János nyomán kialakuló iskola kiválóságai nemcsak maradandót, hanem ennél többet, biztos 5 Lőrincze Lajos, Földrajzin év-gyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. Budapest, 1949. 6. lap. 6 Szabó T. A., i. m. 11. lap. 7 Györffy István,, A feketekörös-völgyi magyarság települése. Az erdélyi magyarság eredete. (Településföldrajzi tanulmány.) Kny. a Földrajzi Közlemények 1913. évi folyamának 10. füzetéből. Budapest, 1914. 15 J. P. Múzeum. 1964,