Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Reuter, C.: Földrajzinév-gyűjtések a Baranyában végzendő régészeti és településtörténeti kutatások szolgálatában

226 ËEUTER CÀMILLÔ alapot létesítettek, amelyek ma is a magyar földrajzinév-kutatás törvényszerűségeinek fogadhatók el. A jövő szilárdan támaszkodhat e kutatásokra. A nyelvészeti kutatások a történeti helynévanyagra támaszkodtak, elsősorban a településnevekre. Kevésbé tudták hasznosítani az élő helynévanyagot. Nem azért mert nem lett volna használható, hanem mert nem állott rendelkezésükre, s gyűjtést végezni, a tudományos feldolgozással egyidőben nem volt lehetséges. Azután az élő nevek értékeléséhez még nem állottak rendelkezésre a kort határozó törvényszerűségek sem, amelyeket csak az egykorú okleveles anyag feldolgozása során tudtak kiszúrni. Kétségtelen, hogy e téren mulasztás is történt. Jankó János értékes gyűjtésének közzététele után

8 — folyóiratok pár soros adatközlése kivételével — pangás állott be, s a fiatal kutatók figyelmét sem irányították kellő nyomatékkal a gyűjtés felé. Pedig bizonyára lett volna érdeklődő, amit bizonyít Péterdi Ottó munkája

9 (amely azonban a Német Philologiai Dolgozatok sorozatában jelent meg), s az, hogy még idegen ország vidékének (Alto Adige) is akadt munkása.

10 A pécsi egyetem bölcsészkarának Geographia Pannonica néven megjelenő bölcsészdoktori disszertáció sorozata fordított figyelmet a helynevek összegyűjtése felé, a településföldrajzi feladatok kidolgozása során. Sajnos, az adatgyűjtés, közlés színvonala sok kívánnivalót hagy maga után, mégis érdeme, hogy igyekezett a figyelmet a kérdés iránt fenntartani. Weidlein János munkássága érdemel ezután figyelmet, aki a harmincas években — elsősorban német eredmények alapján — kezdte meg munkáját, élő és történeti névanyag összegyűjtésével, s ebből vont le településtörténeti következtetéseket. Hibája, hogy egyoldalú szemlélete mindjobban rányomta bélyegét munkásságára.

11 8 Jankó János, munkásságának méltatását és dolgozatait lásd Szabó T. A. i. m. 612—69. lapján. 9 Péterdi Ottó, Az észak-bakoinyaljai némtet falvak dűlőnevei.. Német phil. dolg. LXI. Bpest, 1934. 10 Nyitray Etel, A Loson és Funes völgy (Alto Adige) helynevei, Bpeslti tudományegyetem romanisztikai dolgozatok 4. Bpest, 1934. 11 Weidlein János, Elpusztult falvak Tolnában és Baranyában. Századok 1934. évi pótfüzete. Die Bedeutung der Flurnamen für die historische Siedliungsgeographie der Schwäbischen Türkéi. Sabd. aus Geographischer Jahresbericht aus Österreich, XVIII. Band, Leipzig ü. Wieny 1935. A dűlőnévkutatás történeti vonatkozásai. Századok 1935. évi pótfüzete. Dűlőnév és telepítéstörténet. Magyar Nyelv 32:20. 1933-ban Fehrentheil-Gruppenberg László adta ki ,,Hogyan gyűjtsük a helyneveket?" címen kis munkáját, amellyel Veszprém megye gyűjtői részére kívánt irányítást adni.

12 Sajnos példája alig-alig akadt követőkre. Baranya megye is szembeszökő példája annak, hogy mennyi ismeretlen terület maradt hazánkban felderítetlenül. A Magyar Nyelvőrben és más folyóiratokban elszórtan megjelent egy-két névfelsoroláson kívül, amelyek a gyűjtés XIX. századvégi szintjén állottak meg, egyetlen községünk tüzetes feldolgozása sem történt meg.

13 A XIX. század végén Hatos Gusztáv, majd Németh Béla kéziratban maradt gyűjtése — bár a közölteknél sokkal többet ér — természetesen hatás nélkül maradt.

14 így volt ez azonban szerte az országban, érthető, ha feldolgozó kutatóink csak gyengén meríthettek az élő névanyagból, s hátráltatta erősen az öncélú névélettani ku-> tatást is.

15 Természetesen ennek hiányát érezték, s a nyelvészek közül elsősorban Kniezsa István mutatott rá arra a szükségességre, hogy ez mielőbb pótlást kapjon, s adott útmutatást ennek elvégzésére.

16 A magyar földrajzinév-gyűjtés és kutatás szerencséjére, akkor amikor az már-már az érdeklődés hátterébe süllyedt, egy kiváló erdélyi tudós kutató, Szabó T. Attila kezdi meg munkásságát. Az 1930-as években indul el, s szívósan folytatja immár több mint harminc esztendeje, létrehozva Erdély páratlan értékű földrajzinév-gyűjteményét,*? és teremtve maga körül tanítványokból új gárdát, amelyet ma erdélyi iskola néven ismerünk. Ez az iskola a helyszíni és levéltári gyűjtés páratlan mennyiségű névanyagát halmozza fel, és a mai napig utol nem ért mennyiségű publiká12 Fehrentheil-Gruppenberg László, Hogyan gyűjtsük a helyneveiket? Veszprém vármegye múltja 1. Veszprém, 1933. 13 Lőrincze L., i. m.. 20. lap. Benkő Lóránd—Lőrincze L., Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817—1949. Bp., 1951. 24-^34, lap. 14 Hatos Gusztáv, kéziratos hagyatéka az Orsz. Széchényi Könyvtár kézirattárában Fol. Hung. 1119. jelzet alatt van, terjedelmié 186 folio. Az 1870i-es évekből, az egyes községek lelkészeivel folytatott levelezést sitb. tartalmazza. Németh Béla, kéziratos hagyatéka a Pécsi áll. It. 235. sz. kézirat. Igen nagy hely történeti anyag mellett községenként felsorolja a helyneveket isi. 15 Lőrincze Lajos, Földrajzineveink élete. A magyar táj- és népismeret könyvtára 9. sz. Bp., 1947. 16 Kniezsa István, A párhuzamos helynévadás. Egy fejezet a településtörténet módszertanából. Bp., 1944. IV. fej. 35—42. llap. 17 Szabó T. A,, Az „Erdélyi helynévtörténeti adattár." és az erdélyi helynévkutatás néhány kérdése. Magyar Nyelv 1958: 503—9.