Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék

KOPÁCSI NÉPMESÉK 217 hogy így becsapott mindönkit. A lovak ott. . . úgy siratta a gazdája, hogy a szöme láttára hogy ott kell veszni a lovaknak — aszongya — a sárba. Mer ott vannak. Csak a farkik van ki. — aszongya. így becsapta a zemböröket. Akkor a . . ., akkor asztán a Csaló Pétör mëgen a lovak árára jót ivott. Hát ment haza. Elvitte a zannyának a pénzt. Mer mind ahon csalt, mindég azér a zédösannyát sohase nem hatyta, hanem annak is mindég vitt pézt. Akkor, amind lëatta a pénzt, mëgen elment, hogy ü mén dolgozni. Ment, a másik-harmadik szomszédfaluba. Ott meg ëgy csézakocsi, ott vót. Kizsbornyú vót rajta. Mészáros vót. Ászt körűníszte, hogy hol van a gazdája. Ammëg a kocsmába vót. Bemént hozzá. Aszmonta annak, a mészárosnak, hogy hol vette észt a bornyút. Az mëgmonta neki, hogy hol vette és ászt is monta neki, hogy mennyiéi vette. Aszmonta neki, a mészárosnak a Péter bácsi, hogy: — Ó, barátom, de csacsi vagy të. íj en ócsó árújér vëtted mëg adod. Ha elgyunnál velem Liptomba, sokkal több pézt lehetne keresni, mind i. . . mind evvel a rongy bornyúval. A bornyút tëdd le ëtt a kocsmárosná a kocsirú és gyeretök velem. Többek is gyűjjenek. Mer én megmutatom a zútat, hon van n Liptom. Aki oda elmén — Liptomba, ott anynyi pézt lehet keresni, amennyit csak akar. És halálig boldog, mer mindönt, amit csak kíván, mindönt megvehet. Hát sokan, ott a kocsma körű vótak, és hittek neki. Arra a kis csézára fölkapaszkottak, Tele vótak . . . Tele vótak, amennyi csak . . , rákapaszkottak . . . Vótak, talán tízen is, tizenketten is, akik belekapaszkottak egymásba és, hát örömmel mentek. Ojan nagy fojamhol odamentek oan méjhöl, mind a Dráva. Hogy ojan méj vót, hogyha belee . . . ugrottak, hát aki nem tudott úszni, az mingyá el is ment Liptomba. Sohase gyütt elü többet. A Péter bácsi aszmonta nekik. Majd ü elsőbb beleugrik a vízbe. Leszátak a csézárú. Ü maj beleugrik. Asztán akkor ü a fejét föltarti, maj fölgyün a vísztetére. Oszt ám akkor maj úgy tësz; hogy: — Brululululululu! (Artikulátlan, hangos vezényszó.) Úgy tesz a szájával. Akkor, mikor ű úgy tesz, akkor akik ott vannak, mingyár eccőre ugorjanak a vízbe. Mer ha elkésik valamejik, akkor ammá oda nem juthat. Mer az a Liptom ajtó, az nincsen sokájig nyitva. Csak addig még ü a jelt adi. Hát a mészáros is beleugrott, mëg azok a sok lelkök mind eccőre, mintha egy gomba j got ütöttek vóna a vízbe. Mikor az úgy el kezdött szóni a...eza Csaló Péter bácsi. Asztán amint beleugrottak. Egymást fujtották bele a vízbe. Mind belemarattak a Liptomba, mind belehaltak. Akkor a Csaló Pétör kiúszott. Akkor a . . . ráüt a csézára. A kocsi.. . a lovakat elfokta. Elment a mé . . , a kocsmároshol. A bornyút elvette, és akkor elvitte, elatta. Mëgen becsapta a mészárost, ott is. Mëgen mëkkapta a sok pézt, mëg a lovakat is elatta. Hát a gazdáját belefutotta a vízbe. Ott mëgen mentve vót, A sok péz úgy ömlött a kezébe, mer a gazdáját is megölte. Hát akkor . . . Közbe a főbíró úr mëg hát lassan gyógyút. De a zeszébű sohase tudott ü kimenni, mer hát mindég eszébe vót, hogy hogyan bírná elfogatni. Akkor a Pétör bácsi, ammëg má ojan szabad vót, ojan boldog vót. Ü ászt tutta, hogy meghalt a Jőbiró. Nincs is űrá gongya. Hát eccör asztán hazamén a Pétör bácsi, a zannya mëg lép elibe má a kapuba. — Jaj édös fijam, tudod — aszongya — csak rejtőzz el, mer a főbíró kerestet a katonasággal. De asztmondtam, hogy nem tudom, hogy hon vagy. Hanem csak bujdoss el, mer ëtt vótak. Maj hónap mëgen gyünnek. Ak . . . de monták — aszongya — a katonák, hogy hónap mëgin keresnek. Monták, hogy hónap mëgin gyünnek. Mer a főbíró most nem ád békét addig nekik, még tégöd kézre nem kerítenek. Akkor a főbíró, — nem is főbíró . . . aszmonta, hogy ü nem él tovább. Csak addig éjön, még tégöd mëkfognak. Nem báni, de ha zéletébe kerül, akkor is addig haj szótat, hogy mëkfog. Akkor Péter bácsi ëgy kicsikét mëgijett, Kispekuláta, hogy hát mégis, ha má hónap gyünnek, akkor masmá űrá nagyon rávette a ... a sentenciót, hogy űneki akkor el kell pusztúni. De hát mégis mëtész valamit. Akkor a Pétör bácsi aszmonta a zédösannyának. hogy készíccsön űneki a zelső szobába ëgy ravatalt. Ojant, hogy ha ű halottnak teszi magát, hogy akkor készön legyen. Hogyha a . . . a katonák meggyünnek, hogy ű akkor csak bele bírjon mingyár fekünni. Hát Pétör bácsi mëgen elment rosszalkonni. Este hazagyün. Az annya mondi neki, hogy: Itt vannak ám a katonák. Mëgen itt vannak keresni. De aszmonták, hogy addig mas nem szabad nekik elmenni ennen, még të fiam elő nem gyüssz, — aszmonta neki a zédösannya. " — Nem baj, — aszongya — édesanyám. — Aszmonta ja Péter bácsi. — Nem is félők mas má. Tegyön oda — aszongya — ëgy jó bakrács vizet. És tegyön belë kását. Főzze mëg kásának. Majd mikor a kása mekfől, akkor neköm szó j on. Én mos lefekszök, mer nagyon messze vótam, elfárattam. Ha mefől, neköm mingyá szójon. Hát mëkf őszte a zannya a kását, Akkor a ká-