Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék

KOPÁCSI NÉPMESÉK 217 hogy így becsapott mindönkit. A lovak ott. . . úgy siratta a gazdája, hogy a szöme láttára hogy ott kell veszni a lovaknak — aszongya — a sárba. Mer ott vannak. Csak a farkik van ki. — aszongya. így becsapta a zemböröket. Akkor a . . ., akkor asztán a Csaló Pétör më­gen a lovak árára jót ivott. Hát ment haza. Elvitte a zannyának a pénzt. Mer mind ahon csalt, mindég azér a zédösannyát sohase nem hatyta, hanem annak is mindég vitt pézt. Akkor, amind lëatta a pénzt, mëgen elment, hogy ü mén dolgozni. Ment, a másik-harma­dik szomszédfaluba. Ott meg ëgy csézakocsi, ott vót. Kizsbornyú vót rajta. Mészáros vót. Ászt körűníszte, hogy hol van a gazdája. Ammëg a kocsmába vót. Bemént hozzá. Aszmonta annak, a mészárosnak, hogy hol vette észt a bornyút. Az mëgmonta neki, hogy hol vette és ászt is monta neki, hogy mennyiéi vette. Aszmonta neki, a mészárosnak a Péter bácsi, hogy: — Ó, barátom, de csacsi vagy të. íj en ócsó árújér vëtted mëg adod. Ha elgyunnál velem Liptomba, sokkal több pézt lehetne ke­resni, mind i. . . mind evvel a rongy bornyú­val. A bornyút tëdd le ëtt a kocsmárosná a kocsirú és gyeretök velem. Többek is gyűjje­nek. Mer én megmutatom a zútat, hon van n Liptom. Aki oda elmén — Liptomba, ott any­nyi pézt lehet keresni, amennyit csak akar. És halálig boldog, mer mindönt, amit csak kí­ván, mindönt megvehet. Hát sokan, ott a kocsma körű vótak, és hit­tek neki. Arra a kis csézára fölkapaszkottak, Tele vótak . . . Tele vótak, amennyi csak . . , rákapaszkottak . . . Vótak, talán tízen is, ti­zenketten is, akik belekapaszkottak egymás­ba és, hát örömmel mentek. Ojan nagy fojam­hol odamentek oan méjhöl, mind a Dráva. Hogy ojan méj vót, hogyha belee . . . ugrot­tak, hát aki nem tudott úszni, az mingyá el is ment Liptomba. Sohase gyütt elü többet. A Péter bácsi aszmonta nekik. Majd ü el­sőbb beleugrik a vízbe. Leszátak a csézárú. Ü maj beleugrik. Asztán akkor ü a fejét föltar­ti, maj fölgyün a vísztetére. Oszt ám akkor maj úgy tësz; hogy: — Brululululululu! (Artikulátlan, hangos vezényszó.) Úgy tesz a szájával. Akkor, mikor ű úgy tesz, akkor akik ott vannak, mingyár eccőre ugorjanak a vízbe. Mer ha elkésik valamejik, akkor ammá oda nem juthat. Mer az a Liptom ajtó, az nincsen sokájig nyitva. Csak addig még ü a jelt adi. Hát a mészáros is beleugrott, mëg azok a sok lelkök mind eccőre, mintha egy gomba j got ütöttek vóna a vízbe. Mikor az úgy el kezdött szóni a...eza Csaló Péter bá­csi. Asztán amint beleugrottak. Egymást fuj­tották bele a vízbe. Mind belemarattak a Lip­tomba, mind belehaltak. Akkor a Csaló Pétör kiúszott. Akkor a . . . ráüt a csézára. A ko­csi.. . a lovakat elfokta. Elment a mé . . , a kocsmároshol. A bornyút elvette, és akkor el­vitte, elatta. Mëgen becsapta a mészárost, ott is. Mëgen mëkkapta a sok pézt, mëg a lovakat is elatta. Hát a gazdáját belefutotta a vízbe. Ott mëgen mentve vót, A sok péz úgy ömlött a kezébe, mer a gazdáját is megölte. Hát akkor . . . Közbe a főbíró úr mëg hát lassan gyógyút. De a zeszébű sohase tudott ü kimenni, mer hát mindég eszébe vót, hogy hogyan bírná elfogatni. Akkor a Pétör bácsi, ammëg má ojan szabad vót, ojan boldog vót. Ü ászt tutta, hogy meghalt a Jőbiró. Nincs is űrá gongya. Hát eccör asztán hazamén a Pé­tör bácsi, a zannya mëg lép elibe má a kapu­ba. — Jaj édös fijam, tudod — aszongya — csak rejtőzz el, mer a főbíró kerestet a kato­nasággal. De asztmondtam, hogy nem tudom, hogy hon vagy. Hanem csak bujdoss el, mer ëtt vótak. Maj hónap mëgen gyünnek. Ak . . . de monták — aszongya — a katonák, hogy hónap mëgin keresnek. Monták, hogy hónap mëgin gyünnek. Mer a főbíró most nem ád békét addig nekik, még tégöd kézre nem ke­rítenek. Akkor a főbíró, — nem is főbíró . . . aszmonta, hogy ü nem él tovább. Csak addig éjön, még tégöd mëkfognak. Nem báni, de ha zéletébe kerül, akkor is addig haj szótat, hogy mëkfog. Akkor Péter bácsi ëgy kicsikét mëgijett, Ki­spekuláta, hogy hát mégis, ha má hónap gyünnek, akkor masmá űrá nagyon rávette a ... a sentenciót, hogy űneki akkor el kell pusztúni. De hát mégis mëtész valamit. Akkor a Pétör bácsi aszmonta a zédösannyának. hogy készíccsön űneki a zelső szobába ëgy ra­vatalt. Ojant, hogy ha ű halottnak teszi ma­gát, hogy akkor készön legyen. Hogyha a . . . a katonák meggyünnek, hogy ű akkor csak be­le bírjon mingyár fekünni. Hát Pétör bácsi mëgen elment rosszalkonni. Este hazagyün. Az annya mondi neki, hogy: Itt vannak ám a katonák. Mëgen itt vannak keresni. De aszmonták, hogy addig mas nem szabad nekik elmenni ennen, még të fiam elő nem gyüssz, — aszmonta neki a zédösannya. " — Nem baj, — aszongya — édesanyám. — Aszmonta ja Péter bácsi. — Nem is félők mas má. Tegyön oda — aszongya — ëgy jó bak­rács vizet. És tegyön belë kását. Főzze mëg kásának. Majd mikor a kása mekfől, akkor ne­köm szó j on. Én mos lefekszök, mer nagyon messze vótam, elfárattam. Ha mefől, neköm mingyá szójon. Hát mëkf őszte a zannya a kását, Akkor a ká-

Next

/
Thumbnails
Contents