Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Pataky, A.: Kopácsi magyar népmesék

218 PATAKI ANDRÁS sát kitálóta, hogy hagy hűjön mëg. Akkor a íijának szót. Akkor a Pétör bácsi szépön kiment az istállóba. Lassan benyitott, hát a katonák ho . . . a szalmán úgy fegdösnek. Anynyi katonaság, hogy tele vót a zistálló. Pétör bácsi meg oda vitt ëgy nagy bográccsal a kását, mëg a zollót. És mindön katonának a seggin kivákta a nadrágját. És ëgy jó kanállal oda vágott a seggihöl, kását. És akkor. . . mikor elvégeszte, szépön ki is gyütt a zistállóbú és hát elmënt mëgen onnanhazúrú. Alig, hogy elrejtőzött, eccör csak gyünnek a katonák ki a zistállóbú. Az édösannya mëg hát mëgijett, Nem is bírt alunni. Mén hátra a zistálló felë. hát halli ám a nagy zujt. . . zajt a katonáktú. Mer egymásnak ászt kijabáták: — Pajtás! Kőj fo! Én beszartam a gatyámba. A másik mellette fölszól: — Jaj, pajtás! Én is tele vagyok. Harmadik . . . Mind tapogatik, hát mindannyának a nadrágja tele vót kásával. Akkor azok annyira mëgijettek, röktön mentek a főbíróhol. Hogy hát mëgj elöntötték . . . Még hát nizze mëg, hogy hát... — Ez nem ördög? Ne is üldösztessék űtet, űvelik űtet, mer hát ëme micsinát. Hogy hát a zistállóba aluttak és úgy bement, hogy ennyi közű ëgy se vëtte észre, hogy bement a Pétör bácsi. Mer űk mind teli rakták a gyatyát. Eme, tele vannak a nadrággal. Akkor aszonta a Péter bácsi, hogy: — Na, ti ojan gyávák... — vagy a főbiró. — Haj ti ojan gyávák vattok, hogy ti nem biritok — aszongya — ëggyét mëkfogni. Majd én elmégyök, majd akkor, maj mëg lësz foggal. Ne féjetök, én rálesök, ha életöm vagy halálomba kerül. Na, akkor asztán a katonák elmentek haza, Akkor a Péter bácsi mëgen spekulát, mer... rákapott a plébános papnak a kertyére. Abbú mëg nagyon sok gyüműcsöt, mindönt, mindég kilopott, Vót neki ëgy különös szép körtefája. Nagy körték vótak rajta. Asztat mindön évbe. mindég a Pétör bácsi ëtte mëg. És a ... a plébános, ammëg már fegyvert tartott. Aszmonta, hogy akár kit lát mëg a fán, de ű le fogja lünni, Akkor asztán a Pétör bácsi bement. Megrakodott a farú mëgen sok szép gyüműcscsel. Zannyának sokat hazavitt. Amind ű hazamén, hát a zédösannya mëgen aszondi neki : — Te, mámeg a főbíró keres. Ëtt vót, de maj gyün vissza mingyár. — Semmit anyám. Nem félők. A ravatal készön van? Gyüjjön, készülök föl a röndös, szép ruhába és belemék a ravatalba. Lefekszök. Fölkötötte a zállát neki szépön, fekete szallaggal. A Csaló Pétör lefekütt a zagyba. Alig hogy elrendöszték, eccör csak gyün ám a főbíró. A zannyát kérdözi, hogy hát mëggyutt-ë má. Aszondi, hogy meggyütt ammá mingyár, mikor a főbíró úr elment. Megyütt, de nagyon beteg vót. Eme, mëg is halt. Odabe fekszik a ravatalon, meghalt, Aszondi a zasszonynak a főbíró, hogy: — Tényleg mëkhalt? Mëkhalt? — Mëkhalt. Mëg is nízheti a főbíró úr. Odabe van, meghalt. Akkor a főbíró gondot egyet: — Nahát, hát ha meghalt, én megnízöm. — elgondóta. Bement a szobába. Lati, hogy nem mozdul, sárga. A . . . azgondóta a főbíró úr magába, hogy — Sokat megvert. Sokat mebosszút. — De űjis mëkfogja mas bosszúni halálába, Ű mas föllépött a zagyba, zagyra és most a szájára ű rá csinál. . . Főbírónak ... És mikor a letóta a nadrágot, hogy rácsinál, szükségöl a szájára, akkor — a főbíró — eltátotta a száját. Akkor a tokit elharapta, A főbíró meghalt. A Csaló Pétör fölugrott. Hátába vëtte, elvitte a plébános papnak arra a szép körtefájára ráűtette. Plébános mëg má, akkor ment, hogy — mëgen lesött azé. Ëccaka is többször, hogy ha mekfoghatná, hát észtet, hogy hát aki mindég mëglopi ászt a szép gyümőccsét, Hát lati, hogy feketöszik, hogy ott üli a fán valaki. Mingyárt fegyvert fokta, osztán belelűt. Ügy, hogy a főbíró osztán mingyá le is esött a farú. Reggel. osztán mingyár jelentötte, hogy hát lopták a zű gyümüccsit és hát lelütte. De hát ki az? De

; hát nízik, hogy hát ki az, hát a főbíró. Hát a főbíró lopta a gyümőcsöt. És, hát asztat lütte agyon. A Csaló Pétör mëgen élve . . . — Mos má — aszongya — megszabadútam. Most má nem üldöz mëgen sënki se. Akkor mëgen betyárkodott a Csaló Péter, Akkor asztán ez a . .. a Csaló Péter mëgen mëkkapta a züldözőket. Mer közbe azok a betyárok, akik űtet, akiket ű megcsalt azok elcsípték és a Csaló Pétört megnyúszták. És a Csaló Pétört a betyárok nyúszták mëg. Azok végeszték ki űtet, Balázs mëg az ördög A gyűjtés ideje: 1963. IV. 30. A gyűjtés helye: Kopács — Kopacevo. Gyűjtő Pataky András. A gyűjtés módja: Magnetofon. (I. — 9.) Lejegyzés ideje: 1963. V. 2 Az adatközlő neve és életkora: Szálai Ferencné — Tóth Zsófi, 63 éves. Volt etyszer egy ember, akinek ojan nagy vágy vót életébe, hogy mindég a'szerette vóna, ha úgy lenne neki is mind más, aki uján gazdag, aki tehetős, — mindég csak a szép ház vót a szívén. M

;

jen jó vóna űneki is, hoty ha ojan szép ojan szép házat bírna építeni, mind másnak. Mindig gondoskodott rajta, — Ugyan