Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Zentai, J.: Hevesi dinnyések Ormánságban

Ormánság nem hazája a dinnyetermelésnek, a századforduló táján még csak nagyon kis mértékben termelték itt a dinnyét. A két világháború közti időben terjedt el jobban a termelése, nagyobb lendületet azonban csak az utóbbi évtizedben vett, amikor az állami gazdaságok után a termelőszövetkezetek is rátértek. A dinnye termelésében Heves megye jár élen hazánkban. Csány, Hort, Ecséd községek lakói országszerte ismertek e gazdálkodásban való szaktudásukról; meg is találhatók mindenütt.

1 Ujabban az Ormánság területére is eljutottak. Jelenleg két tsz-ben — Kémesen (a drávapiski üzemegységben) és Zalátán termelnek hevesi dinnyések (1964. év). Az alábbiakban itteni működésükről, életmódjukról lesz szó.

2 Gazdálkodás, termelés. A dinnyések itt felesbérlők. A tsz. adja a területet, fogaterőt, a dinnyés számára a kunyhó és tartozékai építési anyagát, végzi a talaj előkészítő munkát. A többi munka, anyagok beszerzése a dinnyés feladata. Az értékesítési fuvarköltség közös, a termésen fele-fele arányban osztoznak. Az első teendő: kijelölni a termelésre megfelelő területet. Igen fontos a hely jó megválasztása. Sűrű, tömörebb, de nem kötött, inkább lazább homokos talaj, égetős főd

3 a megfelelő. A szemes* b'étonyos

5 föld nem jó, ez utóbbi mëgvasasodik.

6 Csak sinylik benne a növény, nem hoz jó termést. Fontos az is, mi 1 Kirajzásukra lásd Boross Marietta térképét — Ethn. LXX. évf. Ml. lap. 2 A hevesi, közelebbről csányi dinnyéseikről Boross Marietta készített kitűnő tanulmányokat, amelyeket a N. É. XXXIX. évf. 257—272i. lapok, továbbá az Ethn. LXX. évf. 579^621. 1. közöl. Jelen dolgozat a szomszédos Hort községből idevándorolt dinnyések mai életével foglalkozik. 3 Meleg talaj. 4 Szemcsés, durva, nem eléggé porhanyó®. 5 Agyagos vagy szikes tartalmú, összeálilő. 6 Kérgesedik. volt az elő vetemény. Legjobb, ha előző évben burgonyát termeltek ott, kevésbé jó a répa. Legyen a közelben víz, vagy legalább víznyerési lehetőség, és jó útviszonyok. Ismerjük meg most magát a termelést. Egyik elsődleges követelmény a megfelelő vetőmag. Ezt általában saját maguk termelik. Az e célra legjobban megfelelő gyümölcsöt megjelölik, kérgére karcolva bizonyos jeleket (+, X, О stb). Ezeket addig hagyják a tövön, míg csak teljesen el nem érnek, be nem apadnak (a gyümölcs belseje beszikkad). 40—50 darabot hagynak meg e célra, melyből kb. 3 liter magot kapnak. A kiszedett magot megmosás után megszárogatják, ritkább szövésű anyagból készült zacskóban tárolják, szellős, fagymentes helven. A vetőmagot néhány év után cserélni szokták. A csere egymás között történik. Megbízható, másik vidéken termelő dinnyést kérik meg a mag megtermelésére. De cserélik a fogyasztók igénye szerint is. Egyes tájak lakossága csak bizonyos fajtákat kedvel. Az ilyen kívánalmakat a dinnyés már előre kitapogatja, és a szükséghez képest szerzi be a magot valamelyik ilyennel rendelkező jó baráttól. Érdekes, a kereskedelemben nem bíznak, magot onnan csak végszükség esetén szereznek be. A századforduló táján még közvetlenül a termőhelyre vetett magról termeltek. Ha azután pótlásra került a sor, ez úgy történt, hogy a felesleges palántát jó darab földdel kiemelték és úgy ültették át a hiányos helyre. Valószínűleg ez a gyepkocka őse, ez adhatta a gondolatot annak alkalmazására. A palánta előnevelés kezdeti fokon tojáshéjban történt. A melegágyakat kiemelt ablakkal fedték. Ezek ma már csak emlékek, a palántanevelés sokkal fejlettebb fokon történik. Azért a hagyomány ereje itt is jelentkezik, a modernebb termelési formák mellett még szóhoz jut a hiedelem, babona is. Pl. hazulról való elutazás előtt kb. két héttel a távolabbi helyekre kirajzó dinnyések minden magból visznek a templomba, ahol a pap beszenteli. 13 J. P. Múzeum. 1964. • л. HEVESI DINNYÉSEK ORMÁNSÁGBA^ ZENTAI JÁNOS