Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Néprajz - Dankó, I.: Adalékok pécsi piacok és vásárok néprajzához
176 bÁNKÓ IMRË összekötő vásár-utcának, a Király (Kossuth) utcának az ide való közelsége is. Nagyon fontos a vásárok vonzásterületének a vizsgálata. Ezt több szempontból is elvégezhetjük. Gazdasági szempontból pécsi vonatkozásban különösen jelentős az egyes áruknak egymással való kapcsolata. így például a pécsi bortermelés és borkereskedelem természetes alapja az itten és a környéken virágzó kádáriparnak. Közlekedési szempontból sem közömbös jobban megnézni ezt a kérdést, hiszen a pécsi piacok és vásárok felvirágoztatták a város és környéke kocsigyártó iparát és létrehoztak egy jelentős fuvarosréteget, amelynek tagjai a pécsi vásárokat Béccsel. Grázcal, Zágrábbal, Pesttel, Belgráddal kötötték össze. Etnikai szempontból sem lényegtelen a pécsi vásárok vonzásterületének vizsgálata, hiszen ezeken az alkalmakon igen sok kölcsönhatás érte az, itt megforduló különböző nemzetiségű népeket, sőt a távolabbi országok vásárlátogatói sem voltak hatástalanok. Mint érdekességet említjük, hogy a pécsi vásárokon megforduló zsidók számára 1788-ban zsidókonyhát szándékoztak felállítani. 25 . Bár a pécsi vásárnak nem volt lány vásár jellege, rá kell mutatnunk, hogy Baranya megyében több lány vásárt is ismerünk, amelyeknek etnikai hatását, fölösleges most itt hangsúlyozni. Az etnikai kutatás áll legközelebb az általános művelődéstörténeti tájékozódáshoz, amely a pécsi vásárok és piacok hatása tekintetében érdekes eredményekhez vezethet. A vásárok, piacok vonzásterületének érdekessége az, hogy különböző tényezők hatására időnként változnak. A közlekedési viszonyok fejlődése általában csökkenti a vásárok vonzásterületét, az általános visszafejlődés keretén belül is. Így van ez a pécsi vásárok esetében is. Csak sajnálhatjuk, hogy Pécs nem tartozik azon kevés helyek közé, amelyek vásár-piachagyományaikat át tudták menteni a jelen korba és fel is tudták új tartalommal tölteni. Ez az új vásárforma, a nagyobb tájakat összekötő árúmintavásár, árubemutató formája, amelyre Pécs tájakat összekötő szerepéből kifolyólag városunk is igényjogosult lett volna. A régi, a hagyományosnak vehető pécsi vásárt a századforduló vásáraival azonosítjuk. Vonzásterülete a következőkre terjedt ki: mindenekelőtt egész Baranya megyére, Tolna megye déli részére és Somogy megye keleti szegélyére. Baranya megyéből meg kell említenünk a Hegyhátat, ahonnan tűzi- és épületfával jelentkeztek az eladók, illetőleg külön25 Cserkuti Adolf: Az első pécsi zsidók. A PécsBaranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője 1914. 6—7. böző fatermékekkel: faszénnel, hamuzsírral, égetett mésszel. Ezen kívül állatokkal jelentkezett a Hegyhát. Baranya megyéből még Siklós vidékét kell külön megemlítenünk. Innen főleg mezőgazdasági termékeket és élemiszereket szállítottak eladásra Pécsre. Déltolna juhokat hajtott föl, főleg gyapjút és nyersbőrt hozott eladásra. Szigetvár környéke, azaz Keletsomogy szarvasmarhát, baromfit, nádat és különböző kisipari termékeket hozott Pécsre árulni. A Dunamellék hallal látta el a pécsi piacot, de jelentős ez a vidék a pécsi vásárokra és piacokra irányuló közvetítő kereskedelem szempontjából is. Zomboron, de elsősorban Baján keresztül jutott el Pécsre az alföldi búza, tengeri, kender, len, dohány és gyapjú. A Drávamellék halat, faféleségeket, nádat és különböző élelmiszereket szolgáltatott. Szlavónia Eszék közvetítésével fát, sertést, nyersbőrt és gyapjút juttatott városunkba, Észak-Balkán különböző területeiről Nis, Sarajevo, Belgrád közvetítésével bőrök, faanyag, gyapjú, rézműves munkák, lovak és sertés jött a pécsi vásárokra. Alsó-Ausztria, Tirol-vidék és Csehország főleg, mint vevő jelentkezett. Szarvasmarhákat, sertést, lovat, juhot, nyersbőrt és gyapjút vásároltak leginkább. A pécsi vásárok egységesek voltak, amenynyiben nem választották szét az állatvásárokat az úgynevezett kirakodó, vagy iparcikkvásároktól. Mintahogy azt másutt a legtöbb esetben láthattuk. Nagyon érdekesen ezt azzal indokolták, hogy a szétválasztással csökkenne a vevők száma, mert az előbb tartott vásár eladói és vevői nem vennének részt a későbbi vásáron. De nemcsak időben nem választódott szét a kétféle vásár, hanem területileg sem. A legrégibb időkben minden különösebb rend nélkül, mondhatni teljes öszszevisszaságban árulták egymás mellett a legkülönbözőbb árucikkeket. A XVI. század táján vált külön az állatvásár, és az ipari, úgynevezett kirakodó vásár. De a terményvásár még ezután is vegyesen, a két másikfajta vásár között volt található, önálló terményvásár kialakulásáról csak a XVIII. század végén beszélhetünk. Mint minden vásáron, így a pécsin is, a vásári rend fenntartása igen nagy gondot okozott. Ennek előfeltétele volt, hogy az egyes árucikkek árusítási helyét kijelöljék és azt következetesen betartassák. Idevonatkozólag több próbálkozás történt, de megnyugtató módon csak 1906-ban rendeződött ez a kérdés, amikor új vásárteret létesítettek. Nagy fontosságot tulajdonítottak a közvetítő kereskedelem, a kofaság megfékezésének is. Már 1846-ban törvényesen igyekszik a város ezt
