Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

16 GEBHARDT ANTAL nek napjainkig már csak kis része maradt fenn. A Mecsek hegységben elterjedt fajok közelrokonai a lakásokban, konyhákban helyenként otthonos, nagy fekete csótánynak, a „svábbogár "-nak. A természetben élő fajok ezeknél jelentékenyen kisebbek és kövek alatt, résekben, repedésekben rejtőzködnek, vagy bokros területeken, erdőkben részben a talajon, részben a cserjében, fákon találhatók. Ectobius lapponicus, E. perspicillaris. A fogólábúak közül csak egyetlen faj: az ájtatos manó, vagy „imádkozó sáska" (Mantis religiosa) él a Mecsekben, illetőleg a vizsgált telepen. Száraz réteken, karsztos, bozótos terepeken, lassú, óvatos mozgással, lopakodva lesnek áldozatukra. A kifejlődve hatalmas testű, repülésre képtelen nőstények „imádságra emelt karjai" a valóságban félelmetes ragadozó lábak, mellyel a zsákmányul esett rovarokat megragadják és átdöfik. Legyek, szöcskék, sáskák és még nagyobb rovarok menthetetlenül elvesznek, ha egyszer a fogólábak négy tüskesora közé szorulnak. Vad kannibalizmusukra jellemző, hogy közvetlenül párzás után az egyébként repülni tudó hímeket is felfalják. Viszont megfigyelések szerint pókokhoz, darazsakhoz nem nyúlnak. A Mecsekben zöld és barna színezetű példányai egyaránt előfordulnak. Az ugró egyenesszárnyúak legismertebb csoportjait a sáskák, szöcskék és a tücskök képviselik. Gazdasági szempontból jelentőségük rendkívül nagy, mert a rétek és legelők állatetetésre hasznosítható terményeit pusztítják, sőt elszaporodva, a vetemények lerágásával is kárt okozhatnak. A sáskák (Acrididae) élettere a talaj, a gyepszint és tarló, melyet tartósan csak időszakos vándorlásaik esetében hagynak el. Erős szájrészeikkel elsősorban zöld növényeket fogyasztanak, de falánkságuk oly nagy, hogy nemritkán rovarokat, sőt egymást is felfalják. Fáradhatatlan muzsikusok, de csak a hímek cirpelnek s erre hátsó lábukat is használják, tehát nemcsak a szárnyukat, mint a szöcskék, Mecosthetus grossus, Chrysochraon brachypterus, Stauronotus brevicollis, Aeolopus thalassimus, Oedipoda coerulescens, Oedaleus nigrofasciatus, Calliptamus italicus, Platyphyma giornae, Tettix bipunctatus. Tarlósáskák: Stenobothrus lineatus, Omocestus rufipes, Stauroderus bicolor, Chortippus dorsatus, Ch. paralellus, Ch. longicornis, Ch. elegáns, Ch. declivus. A szöcskék (Locustidae) nemcsak a fűben, hanem bokrokon, cserjéken is egyaránt elterjedt egyenesszárnyúak. Általában ezek is zöldnövényevők, de vannak köztük ragadozó fajok is. A hím cirpeléssel csalogatja magához a nőstényt, de akad a családban néma faj is (Meconema varius). Hosszú tojócsövével a nőstény petéit talajba, vagy ágakba, kéreghasadékokba, levelekre rakja. Teljes ivarérettségüket a késő nyári, korai őszi hónapokban érik el. Télen elpusztulnak s csak petéik maradnak életképesek. Leptophyes albovitta, Phaneroptera falcata, Meconema varius. Pachytrachelus, gracilis Metrioptera roeseli, Locusta viridissima, Conocephalus fuscus, Pholidoptera aptera, Ph. grisea, Dectius verrucivorus, Sago pedo. A tücskök (Gryllidae) szárazabb mezőkön, napos legelőkön lehetőleg talajba, legtöbbször gyepcsomó alá ásott csövekben élnek. Minden üregben csak egy-egy állat búvik meg. Táplálékuk általában puha növényi részekből és növényi korhadékból áll, de az apró rovarokat se vetik meg. Néha vad küzdelmet vívnak egymással s a győztes áldozatát is felfalja, Gazdasági kárt ritkán okoznak, mert túlnyomóan meg nem művelt talajon terjedtek el. A hím a nőstényt ugyancsak cirpeléssel csalogatja. A tücskök családjába tartozik a lótetű is, mely fiatal gyökerek megrágásával kertekben kártékony is lehet. Nemobius silvestris, Grillus campestris, Gryllotalpa vulgaris. 7. Bőrszárnyúak — Dermatoptera A fajok egy részének repülésre alkalmas hátsó szárnya is van, másoknak még fedő szárnyai is visszafejlődtek. Utóbbiak nem tudnak repülni. Nappali búvóhelyeik: szűk repedések, rések, kövek-, fakéreg- és mohaalja, ahol néha nagy tömegekben gyűlnek össze. Elsősorban élő és holt növényekből, gombákból, miagasabbrendű növények lágy részeiből élnek, de megeszik az apróbb csigákat, élő levéltetveket, döglött rovarokat is. Rendszerint éjjel járnak zsákmányuk után. Táplálkozásbiológiai igényeik részben kártevőkké teszi őket. Különösen a kerti veteményekben okoznak kárt, mert a palánták és virágok gyökereit, illetőleg fiatal leveleit rágják, viszont annyiban hasznosak, hogy a levéltetveket és más rovarokat pusztítják. Az, hogy a fülbemászók bemásznak az ember fülébe és dobhártyáját tönkreteszik —, idejét múlta babona. Forficula auricularia, Labia minor, Anechu- " sa bipunctata. 8. Fatetvek — Copeognatha Apró, zömök, alig néhány mm hosszú, részben szárnyatlan állatok, de a szárnyasok is ritkán repülnek. Ebbe a rendbe tartoznak az em-