Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Természettudomány - Gebhardt, A.: Faunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Misina- és Tubestetőn (Mecsek hegység)

FAUNISZTIKAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK Í7 ber környezetében, lakószobákban és éléskamrákban előforduló könyvtetű és portétű. is. A szabadban algákkal, zuzmókkal, rozsda- és penészgombákkal táplálkoznak. A Tubestetö északi lejtőin fák kérgén, ágain és levelein élnek, de megtalálhatók kövek alatt is. Amphigerontia bifasciata, Caecilius flavidus. 9. Hólyagoslábúak — Physopoda Ugyancsak apró, legfeljebb 1—4 mm hoszszú rovarok. Lábfejük két karma között mászásukat megkönnyítő tapadóhólyagot viselnek. Nevük is erre az anatómiai berendezésre vezethető vissza. Számos fajuk részben azért ártalmas, mert kultúrnövényeink kártevője. Viszont egyes hólyagoslábúak hasznosak is, mert a fészkes- és aj akós virágok, valamint a fűfélék beporzásában vesznek részt, a ragadozó fajok pedig a levéltetveket pusztítják. A szabad természetben elterjedt fajok vadvirágokon, vagy erdőkben fakéreg alatt élnek. Algákkal, penészgombákkal, de legfőképpen zuzmókkal táplálkoznak. Aelothrips fasciata, Limothrips angulicornis, Chirothrips manicatus, Frankliniella intonsa, Phlocothrips coriaceus. 10. Rágó tetvek — Mallophaga Túlnyomóan apró, egy-két mm nagyságot elérő, szárnyatlan, tetűszerű rovarok. Fejlett kapaszkodó lábukkal madarakon és emlősökön erősen rögzítve magukat, mint külső paraziták azok tollából, illetőleg szőréből, vagy bőrük felhámjából, kivételesen a gazdaállat véréből élnek. A Misina- és Tubestetőn gyűjtött madarakról és emlősökről a rágó tetveknek számos példányát őrzi a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya, melyeknek faji meghatározása a szakemberek részéről még folyamatban van. Az eddig meghatározott két faj: Trichodectes vulpes (rókáról) és T. tibialis (őzről). 11. Vérszívó tetvek — Anoplura Lapos testű 1—7 mm hosszúságot elérő szárnyatlan állatok. Lábuk mászásra, kapaszkodásra különösen azért alkalmas, mert karom alakú lábfej ízükkel az állati szőröket körül tudják fogni. Vérszívó tetvek csak emlős állatokon élnek s emberre, állatra egyaránt főleg ezért rendkívül ártalmasak, mert veszedelmes ragály ter j esztők. A vizsgált terepen előforduló emlősökön a következő vérszívó rovarélősködők élnek: Haematopinus suis (vaddisznóról), Enderleinellus sphaerocephalus (mókusról), Linognathus setosus (vaddisznóról), Polyplax spinulosa (erdei egérről), P. reclinata (erdei cickányról), Schizophthimus (Polyplax) pleurophaeus (erdei peléről). 12. Bogarak — Coleoptera A törzsfejlődés során a bogarak valószínűleg a csótányszerű ősökből alakultak ki. Testnagyságuk különböző. Egyesek hossza a mm-t sem éri el, mások viszont több cm nagyok is lehetnek. Az állatvilágnak fajokban leggazdagabb rendje. A sarkkörök és a hegyóriások örök hóval borított terepeinek, valamint a tengerek kivételével bogarak az egész földön mindenütt élnek. Élettelennek látszó, sivár pusztaságokon, a sivatagban, a talaj humuszrétegében, barlangokban, növények gyökerei között, kövek és fakéreg alatt, virágokon, bokrokon, vízben és szárazföldön egyaránt elterjedtek. A ragadozó fajok hasznosak, mert kártékony állati szervezetek rovására élnek s ezeket térfoglalásukban és elszaporodásukban visszaszorítják. Nagyobb részük azonban — elsősorban a zöldnövényevők —, károsak, vagy gazdasági szempontból közömbösek, mert élettelen növényi és állati szerves anyagokból (korhadékból) táplálkoznak. A Misina- és Tubestetö állattársulásaiból, megfelelő élethelyek hiányában a vízi fajok kiesnek. A szárazföldi fajok egy része a napos, sziklás, pusztafüves lejtők és karsztbokorerdők melegebb terepeit kedvelik, többségük azonban az északi hegyoldal erdőségeiben terjedt el. Természettudományi Osztályunk rovargyűjteményében a vizsgált terepet feltüntető lelőhellyel a következő bogárfajok szerepelnek: Futóbogáralkatúak — Caraboidea Cicindelák — Cicindelidae: Cicindela campestris, Cylindera germanica. Futrinkák—Carábidae: Calosoma sycophanta, C. inquisitor, Carabus coriaceus, C. violaceus, C. intricatus, C. cancellatus, C. ulrichi, C. nemoralis, Notiophilus biguttatus, Bembidium lampros v. properans, Trechus quadristriatus, T. subnotatus v. cardioderus, Callistus lunatus, Chlaenius nigricornis, Ditomus clypeatus, Pseudophonus pubescens, Ophonus rufibarbis, Harpalus aeneus, H. distinguendus, 2 J. P. Múzeum. 1964.