Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Néprajz - Andrásfalvy, B.: Népi építkezés a sárközi szőlőhegyekben

/ A SÁRKÖZI s: Végezetül röviden összefoglaljuk a sárközi tanyaalakulás menetét, s e tanyák életéről is szólunk. A csücskös nádkunyhó a legegyszerűbb s legősibbnek tekinthető építmény, és máig is használt szőlőbeli hajlék; tulajdonképpen még nem nevezhető tanyának. A tanya szilárd, sárfalú, nádtetős épületekkel kezdődik. Egyhelyiséges, kémény nélküli, közepén tűzhelyes, szikrafogós formáját csak az emlékezet őrzi. A sárközi hegyekben már ilyen formát nem találunk, csak a szomszédos szekszárdi szőlőkben, ahol a tanya nem szolgált hosszabb, napokig tartó tanyázó helyül. A sárközi tanyák belső osztódása szinte szemünk előtt játszódott le. A múlt század elején már voltak tanyabeli szobácskák. A padka fölé emelt cserény szikrafogót már a múlt század közepén kezdi felváltani a tapasztott sárkémény, mely szintén vesszővázzal, cserénnyel készült. Egyes épületeknél a szikrafogó csak a századfordulón tűnik el, ekkor bontják csak le és építenek a padka fölé immár nem cserényből, hanem téglából vagy vályogtéglából boltozott szabadkéményt. A tégla és vályogkémények a múlt század végén jelennek meg, körülbelül a szobabeli kemencékkel és kályhákkal együtt, Ugyancsak a múlt század vége felé kezdenek a tanyák alá pincéket is építeni. A század végétől a régi tanyákban kialakult beosztást figyelembe véve épülnek a nagy, téglás és cserepes, külábas (oszlopos) tanyák. Ezek belső berendezésükben és külső megjelenésükben is a falubeli házak hű másai. A régi, egyhelyiséges, nyílt tüzelős sárközi tanyaépület belső osztódás útján válik kettő, illetve három sej tűvé, és így a nyílt tüzelős, balkáni kapcsolatokkal rendelkező déldunántúli háztípus kialakulásával állítható párhuzamba.

26 A sárközi falubeli ház alakulása éppen ellentétes módon történt, Csalog J. ásatásaival is bizonyította, hogy itt a füstös kemencés ház egészül ki a később hozzáépített konyhával, miután a házat (a szobát) füsttelenítették.

27 Az emlékezések nyomán megrajzolt régi sárközi ház és a ma is fellelhető tanya formai egyezése teljesen más úton jött létre, ezért hiba lenne a tanyákban a sárközi ház régebbi 26 Bátky Zs,

} é. n. 184. 1. a délmagyarországi háztípus kialakulásait a balkáni kutya-típus, belső osztódásával hasonlítja össze. Ezzel szemben Gunda B. az ormánysági ház alakulásában is hoizzáépétéssel való bővülést tart valószínűnek. Gunda В., 1936. 183— 217. 1.). A sárközi tanyák kétségtelenül belső osztódással lettek kétsejtűvé, de a sárközi lakóházak hasonló alakulása kétséges. Csalogovits J., ásatása a hozzáépítéssel való bővülést látszik igazicfllni. (Csalogovits J., 1935, 6—7. 1. 27 Csalogovits J., 1937. 321—333. 1, esi szőlőhegy. Tolna m, LÖK ÉPÍTKEZÉSE 165 deltetéssel készült épületeket csak meghatározott feladatuk állandó szemmel tartásával vethetjük össze fejlettebb háztípusokkal, és csak fenntartással láthatjuk bennük ugyanazon tájon belüli régebbi lakóházak már letűnt típusait. A lakóházkutatás ilyen módon következtetett eredményeit ezért csak fenntartással fogadhatjuk el. Szükséges az egyes épületek és épülettípusok használatának és funkcióalakulásának külön vizsgálata is. Láttuk, hogy a lepadlásolt szobák a hegyformáját keresni. A kezdetleges, sajátos rénben a XIX. század elején megjelentek. Általánossá azonban kétségtelenül akkor váltak, amikor az eltűnő állattartó szállásokról az öregek áttelepültek a szőlőhegybe (XIX. század második fele.). Másrészt a múlt század második felében gyorsan és jelentősen meggazdagodó sárközi birtokos parasztság anyagi helyzete tette lehetővé az új, nagy és többosztatú épületek emelését, melyek azonban éppen úgy, mint a falubéli új házak, elsősorban a vagyon kimutatására, nem a ténylegesen felmerült igények szükséges kielégítésére készültek. Az öregekkel megindult az öreg bútorok vándorlása is. Először a kályhás kemence, azután a régi láda, asztal, pad, téka, a tükör és mindaz;, ami kikopott a polgárosuló falubeli házból, a tanyára került. Az öreg ember útjában volt a moslékot vivő, szövő, kenyeret sütő menyecskének, — egyáltalán minden megnövekedett házi munkának. A tiszta szobává lett első házba nem mehetett be. Pipafüstjét és köpködését nem tűrhették a lakószobában, sem a lekövezett konyhában. Lelkileg is idegenül állt az új, polgári berendezés és bútor közt, a gazdagodó, polgárosuló falusi műveltségben. Kiment tehát a högyre mindazzal, ami vele összenőtt, és kinnmaradt állandóan, nemcsak a szőlőmunkák idején. A szőlőben pedig mindig találtak munkát maguknak. Társakra is akadtak, akárcsak régen a rétben, a szállásokon. A hegyen az öregek összejöttek egy-egy nagyobb tanyánál, végigülték a falajját vagy a póragot, és beszélgettek: az ő idejükről, a katonaságról és mindarról, ami velük történt, Az erősebbje birkózott még, a vidámabbja nótázott, s az öreg pajtások gyakori mulatozásává vált a tanyázás. Az ételüket sokszor egy bográcsban közösen főzték meg. Hellyel-közei akadtak olyan víg kedvű és könnyűvérű, táncos, dalos alsónánai aszszonyek, menyecskék, akik kipirosítva és kifehérítve, a jó decsi bor mellett elmulatoztak az öregekkel. Régebben megszólták az olyan sárközi menyecskét, aki egyedül kódorgott a hegybe. A faluból a fiatal házasok csak sürgős munka