Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Reuter Camillo: Malomséd

MALOMSÉD REUTER CAMILLO Pécs városának egyik legfestőibb, igen sokat emlegetett része a Tettye és az onnan délnek húzódó völgyben elhelyezkedő városrész. A Tettye bővizű karsztforrása mindig jelentős tényező volt Pécs életében, és tudjuk, hogy az a jelenben is. E bővizű forrás feltétlenül vonzotta a megtelepülő magyarságot. Eleinte az állattenyésztés miatt, később a városiasodé Pécs ipara vette igénybe vízierejét. A Pécsről készült ismertetésekben, helytörténeti munkákban gyakran felmerül ennek a városrésznek a mai lakosságtól nem ismert magyar neve „Malomszeg". A földrajzi névadás indokolható lenne az itt volt és dolgozó különböző rendeltetésű malmokkal (liszt, kalló, később papír és puskapor malmok). Elképzelhető volna, hogy e városrész nevét jellegzetes ipari üzemeiről kapta. Baranya megye földrajzi neveinek össze^ gyűjtése során nem egy esetben találkoztunk ezzel azonos névvel. így 1729-ben Bánfalva határában említik a „Malomszeg dűlő"-t (Merényi 70), 1845-ben Drávaszerdahely mellett „Malomszeg" nevű legelőről emlékeznek meg (OL. Htt. D. 11. No. 20/1 térkép). 1865 előtt, majd 1866-ban Kovácshida határában említenek „Malomszeg" nevű szántóföldet, melynek ma is „Malomszög" a neve (OrmSz,, PÁL, BiU. 408, 409). Vajszló határából is ismerünk azonos nevű szántót (1866, 1929, 1930: Malomszeg Kataszt., OrmiSz,.: Malomszög). Pécscsel kapcsolatban ilyen adatot azonban nem találtam. A Zsigmondkon oklevéltár kiadása során előkerült azonban egy újabb elnevezés, amely fenti névhasználatot kérdésessé teszi, illetőleg helyesbíti. Zsigmond király idejében, 1402ben Szécsényi Kónya bán fia Frank országbíró december 5.-én kelt ítéletlevélben, amely egy 1397 óta húzódó hatalmaskodási perben Monostori Berzéte (dictus) Miklóst elmarasztalta, tanúként emlékezik meg Fytus (dictus) Péter hospes civitatis Quinqueecclesiensis de vico Malomsed-ről. (Zsigm. Okit. II/l, 2096). A XIV—

XV. század fordulójáról való adatot megerősíti a következő, 1588-ból származó adat is. Ekkor zajlott le a pécsi Mindenszentek templomában a híres pécsi disputai, amelyet Válaszúti György unitárius és Skarica Máté református prédikátorok a, nyilvánosság előtt tartottak. E disputa kéziratos anyaga Válaszúti György feljegyzésében megmaradt, s ebben a szerző a következőket írja: „De őkegyelme [Skarica Máté] erre mind addig is míg az híres neves Tettyének kútfeihez és bőséges forrásiához (mely harminckét malmot éjjel-nappal forgathat, kinek aláfolyásából Pécsnek hostátja, mely Buda felül vagyon, neveztetik Malmos Sid-пак) jutánk. .. (Tüskésed, 25, 123). A név hasonló az előbbihöz, csak a séd szó feljegyzése már a baranyai séd > sid változást mutatja, amely a népnyelvi alakokban ma is kimutatható. A felbukkanó Malomséd *» Malmosséd elnevezés, amelynek második tagját, a séd szót 'patak' ma is használatos szavunkkal értelmezhetjük, újabb következtetésre ad lehetőséget. Amint látjuk, mindkét adatban városnegyedről van szó, egy természetes vízfolyás, séd partján megtelepült városrészről, vicus-ról, hostát-TÖl történik említés. Az első tagként szereplő malom ~ malmos jelző természete^ sen biztossá teszi, az eddigi, itt dolgozó malmokról levont következtetést. Az 1588. évi adat városnegyed megnevezése, az említett hóstát szóval történik, amely nyelvünkben a XVI—

XVII. században volt leginkább használatos,, a német külváros (Hofstadt) szónak magyaros alakja. Űgy látszik az itt dolgozó malmok a török időkben, is jellegzetes vonást kölcsönöztek a séd partjain elterülő városrésznek. Ha közelebbről vizsgáljuk a nevet, azt látjuk, hogy a benne szereplő séd szó ma már a, baranyai, közelebbről a Mecsek déli lejtőjét lakó magyarság nyelvéből kihalt, nem ismerik. E szóval alkotott földrajzi névnél indokolt feltenni azt a kérdést, hogy ismerték-e régebben, volt-e lehetőség arra, hogy ilyen