Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)
Reuter Camillo: Malomséd
144 REUTER CAMILLÓ név keletkezzen. Azt hiszem, alábbi adataimmal sikerül ezt bebizonyítanom, Ha a megye földrajzi neveiben a vizek, vízfolyások közneveit vizsgáljuk, igen érdekes területi megoszlást találunk (vö. Reuter C, Magyar Nyelv 1962: 242). Nem célom ezek vizsgálata, ezért jelein esetben a, séd szavak elterjedésére, adataira szorítkozom Baranyában. Megyénk egyik legkorábbi írásbeli emlékében, az 1015. évre datált (de 1220 körül készített) pécsváradi apátsági alapítólevélben a határjárások során megemlítik' Kovásséd (Györffy, L, 330 + 1015/ + 158 / 22ok, /1323/ 403/ Pp. Reg.: villa Komas [recte Kouas] sede, -f- 1015/ /XV: Kowaised/ helységet. Hosszúhetény községtől nyugatra fekhetett e falu abban a völgyben, amelynek nevét a következő újabb adatokból ismerem. 1864: Farkas Kőrőszt, másként Sütvőlgynek neveztetik [hibás azonosítás, Reuter] Pesty gyűjt. IV. k. 282—5, 1878: Sütvölgy Pécsi áll, It. Hosszúhetény község birt, részi, jzőkve., 1934: Sívölgy Berze III, 49. Magam 1959-ben Varga István 75 éves hosszúhetényi lakostól a Sítvőgy nevet jegyeztem fel, de értelmét már nem tudta megmondani. Később, 1961-ben nem bennszülött, részben bevándorolt német eredetű lakosoktól a Síkvölgy nevet hallottam, a népetimológia nyilvánvaló nyomaként, Ez, alakváltozatok az irodalmi Sédvölgy tájszólási alakjait mutatják. 1256-ban a mai Mecsekjánosi határában említik a „Wokousede" nevezetű vizet (Zichy okmt, I, 10). Ezt mai földrajzi névvel azonosítani nemi tudom, de előtagja összevethető a magyaregregyi ,,Vókó < Valkó" családnévvel. Ha azután Hosszúheténytől délre, majd nyugatra fordulunk, egymásután kerülnek elő a séd összetételű elnevezések. Itt közlöm a rendelkezésre álló adatokat. 1015-ben a már említett pécsváradi alapítólevél Nógrád határában „Mitar sede"-t említi (Györffy I, 248, 349), míg Gyak határában Séd (Sedy — Uo. I, 248, 310), Nadica határában szintén Séd (Sedy — Uo. I, 248, 344) a neve annak a pataknak, amely ma Erdősmárok, Kisnyárád, Babarc között siet délkeletnek. — (Az említett Nógrád, Gyak és Nadica elpusztult baranyai falvak a mai Szellő, Liptód és Babarc határában feküdtek.) Bogád határában 1841 előtti térképen nevünk a következő összetételeikben fordul elő: Sitfő szántó, Sitfő Legellő, Sitfő Rét és Sitfő Szöllö (BiU. 702). 1857^ben Sitfő dűlő nevű szántót említenek itt a Sitfö Rét-bei együtt (BiU. 703). A Pécstől nyugatra fekvő Kővágószőllős határában az 1858/859. évi térkép Fenyősithát nevű szántót említ, amelyet 1866-ban is így neveznek (BiU. 424, 425). Ennek nevét 1958-ban Fenyőshídhát alakban jegyeztem fel. A név már népetimológiára mutat. Az 1865/874. évi kataszteri térkép Fenyősidi víz nevű vízfolyást említ, amelyet az, 1883. évi részletes felvétel Fenyősidi p.[atak] néven ismer. Németh Béla neves baranyai helytörténész kéziratos hagyatékában Szabadszentkirály község határálból az 1894—1904-es évekből a Sitfö nevű mező elnevezést találtam (PÁL. NB. 2645). E földrajzi nevek közül különösen érdekes a Kővágószőllős határából ismert Fenyősidi azaz Fenyősidi patak neve. Ennek elülső tagjában a magyarság megőrizte a boróka (Juniperus communis L.) régi magyar „fenyő" nevét, amely növény még ma is jellemző növényfajta e déli kitettségű, sokszor karsztos jellegű kopár legelőinek. Felsorolt bizonyítékaim úgy vélem eldöntik annak 'tényét, hogy a Malomséd elnevezés kitűnően beleillik a tőle nyugatra és keletre, többször igen régtől fogva adatolt séd összetételű földrajzi nevek sorába. Ha most közelebbről vizsgáljuk séd szavunkat, és igénybevesszük a nyelvészek segítségét, akkor megtudjuk, hogy e szó elsősorban a Dunántúlom volt használatos a vízfolyások elnevezésére. A szó eredete nem tekinthető eldöntöttnek (Papp. L., Magyar Nyelv 1954 : 169—170), azonban nyelvünknek ősi, valószínűleg finnugor szókészletéhez tartozik. Az elnevezés eredete valószínűsíti azt, hogy honfoglaláskori magyar elnevezéssel van dolgunk, a vízrajzi köznevet illetőleg, amely a malmok megépülésével kapta a „malom ~ malmos" jelzőt. A Malomséd nevű terület tárgyi bizonyítékot is szolgáltatott. 1927 év őszén az Ágoston utcából került elő egy feldúlt sírból az ún. pécsi normán sisak, amelyet Kalmár János a X— XI. századra, időzít, de lehetőnek tartja, hogy honfoglalástoori magyar vitéz hozta magával Levediából, A magyar Malomséd név feltehetően a XVII. századi török megszállás alatt és után ment feledésbe, a pécsi, közelebbről a malomsédi negyed magyarságának pusztulásával.
