Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Iharos Gyula: A Mecsek hegység Tardigrada-faunájának vizsgálata

64 IHAROS GYULA IV. táblázat AZ 1960. ÉVI TÉLI GYŰJTÉS ALKALMÁVAL TALÁLT TARDIGRADÁK ~\. Lakóhelyek i. И. III. IV. V. VI. ~\. Lakóhelyek moha moha III. IV. moha VI. M ^""\^ ю -о . J3 A fajok jellege A talált ^\. 'м g N I Б CS a • CS ••-••. . 'S CS <<s Tardigrada fajok ^\^ > tg AI 2 3 N > «S •«s Ai .3 a > se # • CS ••-••. . 1

<

« "й > CS 1. Echiniscus testudo + + xerofil 2. „ wendti + higrofil 3. „ granulatus + xerofil 4. „ quadrispinosus + ''»»'•*' : 5. Macrobiotus richtersi + .+-, + + + + + + + higrofil 6. ,, hufelandii + + + + + + + .+ + + -h eurytop 7. „ intermedins + + + » 8, Hypsibius sattleri + higrofil 9. „ tuberculatus + + + +• rf ?? 10. „ nodosus +' + + + „ 11. „ schaudinni + + + + + + + + » "'• 12. ,, convergens + + + + + + ,, 13. „ microps + + xerofil 14. „ scoticus + + + + + + higrofil 15. „ recamieri + + „ 16. „ alpinus + „ 17. „ belgicae + + „ 18. Milnesium tardigradum + + + + xerofil A fajok száma: 5 8 8 5 3 3 2 6 3 3 3 3 4 3 2 4 4 I. Tubes-tető. II. Misina-tető. III. Kozári-vadászház. IV. Lóri-vadászház. V. Magyarürögi- (Éger) völgy. VI. Pécsbányatelep. tákat Dr. Gebhardt Antal gyűjtötte 1960. év nov. 22—25., dec. 8., 1961. év felbr. 3. és 22. napokban. A vizsgált minták száma kb. 140 volt, (-26). A mintákban talált fajok száma nem sokkal maradt el a többi időszakban előkerült fajokétól (18). A vizsgálatok adatainak összefoglaló értékelése A Mecsek-hegységben végzett Tardigrada kutatás szép eredménnyel zárult. Az eddig ismert hazai medveállatka faj óiknak (69) több mint a fele megtalálható a vizsgált területen, A 36 faj közül 1 új a tudományra: Hypsibius punctatus Ihairosi. Négy fájnák előfordulása pedig új adat a hazai Tardigrada faunára. E fajok: Echiniscus simba Marcus, Hypsibius arcticus J. Murr., Hypsibius alpinus J. Murr., Itaquascon bartosi Weguarskae. Leggyakrabban előforduló fajok a Macrobiotus hufelendii S. Schultze, Macrobiotus richtersi J. Murr., Hypsibius tuberculatus Plate, Hypsibius convergens Urb. és Hypsibius scoticus J. Murray. A vizsgálati mintákat 5 zoocönológia szintből gyűjtöttem. 1. Talajszint. A különböző talajokból 3 om mélységig vettem, mintákat. Általában a hegység talaj féleségeiből kevés Tardigrada faj került elő. Nem találtam medveállatkákat az agyagos^löszös és a kavicsos, homokos talajban. A barna erdei talajból 1 faj ismeretes. E talaj féleségek aránylag szegények táplálékban. Több korhadó növényi anyagot tartalmaz a fekete talaj; szerkezete morzsasabb volt, s így az, átszellőzés mértéke is kedvezőbb, mint á tömöttebb talajokban. Ennek megfelelően már megnövekedett a medveaäLlatka fajok száma (5).