Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1963) (Pécs, 1964)

Iharos Gyula: A Mecsek hegység Tardigrada-faunájának vizsgálata

Á MECSEK TARDIGRADA FAUNÁJA 65 Ugyancsak eredménytelen volt a forrástalajok vizsgálata. Az általam, vizsgált forrás és patakHszakaszok talaja leginkább sziklás, kavicsos és homokos volt. A víz sebessodrású, a talajból kimossa a táplálékul szolgálható korhadó növényi anyagokat. A táplálékhiány és az, erős vízsodrás alkalmatlanná teszi ezeket az élőhelyeket a Tardigradák számára. Azonkívül a patakok vize sok meszet tartalmaz, mely helyenkint üvegszerű kéreggel vonta be a vízzel borított mohokat (Csurgó-vízesés, Csöpögö-sziklák stb.), ezáltal alkalmatlanok lettek a medveállatkák táplálására és lakóhelyéül. Csak a csendes folyású és iszapos fenéktalajú patakokról tehetjük fel, hogy élhetnek bennük Tardigradák, mert azokban találnak elegendő és megfelelő táplálékot, és a víz sem sodorja el őket. Ezt bizonyítják Dr. Gebhardt Antal adatai, aki 3 forrás iszapos talajában talált 1—1 példányt a Macrobiotus hufelandii fajból (4. p. 20). Ez a faj nem tartozik a kimondottan vízi-fajok közé, de kitűnően tud alkalmazkodni a különböző miliőviszonyokhoz, szárazsághoz és nedves környezethez, s így a vízi élőhelyekben is megtalálható. De a kevés példányszámból arra is gondolhatunk, hogy esetleg a parti övből sodródott bele a patak iszapjába. A patakokkal kapcsolatban meg kell említeni a parti öv talaját, talaj moháit és a parti kövek mohaibevonatait, amelylekben gazdag medveállatka fauna van (13). Ezeket a mohokat nem szennyezi iszap, mészlerakódás. Az év legnagyobb részében dús páratartalom, van bennük, tehát kedvező lakóhelyek a Tardigradák számára. 2. Avarszint. A vizsgált területeken ez a szint bizonyult a leggazdagabb élőhelynek. Az avarban két réteget különböztethetünk meg: egy felsőt, (Fő)* mely ép levelekből, és egy alsót (F), amelyet korhadt és felaprózott levéltörmelék alkotja. Ez az alsó réteg keveredhet a talaj részecskéivel; gazdagon átszövik vékony gombafonalak, moszatok. Ha vastag az avar, pl. árkokban, gödrökben, fatörzsek tövében, akkor az alsó réteg az, év legnagyobb részében nedves, nyirkos. Kitűnő lakóhely a medveállatkák számára. így érthető, hogy a lombos erdők avarjából sok faj került elő (17). A tűlevelű avarban már kevésbé kedvező környezeti viszonyokat találnak a medveállatkák. A felső rétegben lazán halmozódnak fel a tűlevelek, ezért ez a réteg hamar kiszárad. A levelek kemények, nem alkalmasak * A rövidítéseket Fehér D. „Talajbioióigia" с munkájából vettem. táplálékul sem. Ezért ebben a felső rétegben nem élnek medveállatkák. Az alsó korhadt rétegben már van nyirkosság; esetleg a környező lombos erdőkből besodródhatnak lombos levelek és a tűlevelekkel együtt elkorhadva növelik a réteg táplálóanyagait; itt is találunk dús gombafonal-hálózatot és moszatokat, így ebben a rétegben is meg tudnak telepedni a medveállatkák, de jóval kevesebben, mint a lombos erdők avarjában (6). 3. Mohaszint. E szintbe csak a talajon élő mohagyepeket sorolom, külön foglalkozom a sziklákon és kőtömbökön élő mohabevonatokkal. A mohaszintben változatos mikroklimatikus viszonyokat találunk. A patakok partján állandó hűvösség és nedvesség uralkodik a talajhomokban. Az árnyékos, sűrű erdőkben is hűvösebb a levegő, nagyobb a páratartalom, mint a ritkás, széljártább erdőkben, így a talajhomok az év nagyobb részében nyirkosak. A karsztbokorerdőkben már gyakori a talajmohok kiszáradása. Még gyakoribb a napos erdei tisztásokon és pusztafüves lejtőkön. Ugyanitt nagy hőmérsékleti ingadozások vannak a mohagyepekben. A változatos miliő-viszonyok magyarázzák meg a fajok változatosságát és nagy számát (21). 4. Kőszint. A talajon heverő kőtömbökön és az utakat, patakpartokat szegélyező sziklákon tenyésző mohabevonatok és mohapárnák szintén változatos környezeti viszonyokkal rendelkeznek, mint a talajmohok. Ezért ebben a szintközösségben is sok Tardigrada faj él. (20). 5. Fatörzsszint. Az erdei fákon dús mohaés zuzmóbevonatokat találunk, amelyekben elég sok medveállatka faj él (17), különösen az árnyékos, párás erdők fatörzsein (14). Jóval kevesebb fajt találunk a magányos, napsütésnek kitett fák mohabevonataiban (4), valamint a szélsőséges mikrőklimatikus viszonyokkal rendelkező zuzmótelepekben (5). Lakóhelyül kedvezőbbek a lombos zuzmók, mint a bokros, vagy kéreg-zuzmók. Fontos tényezők még a medveállatkák szempontjából a zuzmókéreg vastagsága és a sejtek savtartalmának minősége. Dolgozatomnak második célja a Tardigrada együttesek összetételének vizsgálata az eltérő ökológiai viszonyokkai rendelkező szintekben. Az együttesek faji összetételét a környezeti tényezők határozzák meg. A medveállatkák esetében legfontosabb irányító faktor a lakóhely nedvességtartalma, és ezzel összefüggésben a kiszáradások tartama és gyakorisága, Ennek figyelembe vételével a következőkben vázolom az egyes szintek Tardigrada népességének összetételiét. 5 J. P. Múzeum